Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 7-8. szám

Abból az alkalomból, hogy átvettük a „Törvényhozók Lapja" szellemi irányítását, úgy véljük, kö- ] telességünk az olvasókat tájékoztatni célkitűzéseink- j ról és azokról az elvekről, amelyeket a szerkesztés j iránytíásánál magunk elé tűztünk, illetve megvalósítani igyekezünk. Mindenekelőtt tisztáznunk kell azt — ami talán j félreértésekre az első pillantásra a legtöbb okot j szolgáitathat — hogy a közölt cikkek mindenkor a szerzőik felfogását tükrözik vissza és a leközlés 9 ténye még nem jelentheti a lap irányát, mint ahogy | a lapnak már természetétől fogva sem lehet semmi- | féle irányzata. Miként a parlament a véleménysza- 1 badság alkotmányos eszközökkel biztosított szólás- | csranoka, úgy egész természeies, hogy ez a lap sem 9 térhet el ettől az alapelvtől. Mi magunk személyszerint, mint képviselők, egy párt keretébe tartozunk — miután egyéni meggyőződésünk s felfogásunk szerint annak a pártnak a kötelékében véljük a legjobban politikai közéleti tevékenységünket lefolytatni. É lap hasábjain mindenkor helyt adunk B minden tiszta szándékú, az egész magyarság szent E céljait szolgáló véleménynyilvánításnak, eszmének, 1 gondolatnak. így tehát egész természetes, hogy a iap nem fog- jj laikozik az u. n. „napi politikával", tehát mindig 1 pártkereteken felül áll, amit már az egyes problé- 1 mákkal való tudományos kutatás amugyis deter- I miuál. Kossuth Lajos definiálta a legtömörebben az | igazi politika fogalmát, amikor azt mondotta, hogy 1 az nem egyéb, mint az exigenciák tudománya. így \ tehát a lap célkitűzése és programja sem egyéb, j mint ezeknek a szükségességeknek a tudományos j eszközökkel való kutatása, feltárása, márpedig ebbe I a hétköznapi értelemben vett napi politika bele | nem szorítható. Célunk az élet felvetette probiémá- | kat a jog-, a gazdaság-, a társadalom- és történelemtudomány segítségével esetről-esetre megtárgyalni, azt minden felfogás természetszerűen egymástól elütő sugaraiban megvilágítva az olvasó elé | tárni. Miután e lap elsősorban is a törvényhozás 1 mindkét Házának tagjait akarja állandóan tájékoztatni a különböző felfogásokról, programunkba vet- I tük legmagasabb fokú bíróságaink elvi döntéseinek ismertetését is továbbá a külföld jogalkotásainak % bennünket érdeklő fázisait. Ugyanígy a külföld sta- I tisztikáját gazdasági és szociálpolitikai vonatkozásaiban. Szerepünk úgyszólván egészen háttérbe szorul, mert csak az ellenőr, a kormányos szerepét vállaljuk, akiknek kötelessége úgy vezetni a hajót, hogy az ne fusson az önérdek zátonyára, mert felelünk a rakományért. A behajózandó rakomány pedig ebben az esetben a köz érdekén, az ország szebb, boldogabb jövőjén való munkálkodás. Megvagyunk győződve arról, hogy a szellemi energiák, amelyek | az írott igékben rejlenek, éppenúgy nem veszhetnek kárba, mint az egyéb fizikai erők. Ezeknek a szellemi erőknek óhajtanánk e hasábokon termő barázdákat hasítani, hogy azokba elvetve életre keljenek és erőinkhez képest, ha csak csak kis mértékben is, de szívós, önzetlen munkánkkal elősegítői lehessünk j szeretett Hazánk szebb, boldogabb jövőjének. Eh- | hez a munkánkhoz kérjük a magyar törvényhozás összes tagjainak az erkölcsi és szellemi támogatását. Grecsák Richárd és vitéz Tóth András * KRÓNIKA LONDON—PÁRIZS—BERLIN: Az utóbbi hetek izgalmas diplomáciai eseményei biztos jeleit mutatják egy készülő nagy háborúnak. Főleg azért, mert folyton hangoztatják, hogy nem lesz háború, legalább is kétéven belül nem. Akik tisztában vannak az új világháborút előkészítő erőéivel, azok megdöbbenve tapasztalhatják, hogy mennyi hasonlatosság mutatkozik a mai idők és az 1914. évet megelőző idők háborús atmoszférái között. Eltekintve a fegyverkezési nagyipar láthaiatlan ösztökélő erőitől, de a gazdasági erők is nagyban előmozdítói a termékeny talaj létrehozásában. Hiszen ha eltekintünk is az egyes államok belső gazdasági nehézségeitől, amelyek talán még nem annyira akutak, hogy végső elkeseredést keltsenek, de a nagy tömegű foglalkozásnélküliek tagadhatatlanul szomjas rétegét alkotják a háborús hangulat elterjedésének, vagy másirányú belső eruptív erejű politikai irányzat felszívásának. Végső konklúzióban, ami az elmúlt hetekben előttünk játszódott le a nagy nemzetközi színpadon, kezdve a német szuverénitás helyreállításától, egészen az elposványosodot londoni tárgyalásokig, vagy mondjuk a nagy-antant vezérkarainak preventív értekezletéig, mindez nem egyéb, mint Nyugat-Európa küzdelme a bolsevizmus ellen. A francia nép preparált oktalan félelme a németektől, nem kis részben szovjet munka, mintahogy kétségbevonhatatlanul szovjet-kéz ismerhető fel a spanyol belső mozgalmakban is. A francia-szovjet katonai paktum valóban a német ellentállást volna hivatva összeroppantani, francia részről abban a hiú elképzeléssel, hogy ez megvédi őket a német nyomástól, szovjet részről pedig azzal az előre kiszámított és tagadhatatlanul nagy lehetőséggel rendelkező számítással, hogy így sikerülhet csak a német nemzeti szocialista uralmat bolsevizálni. A harmadik internacionálé báránybőrbe bújtatott diplomáciája fényesen dolgozott eddigelé és lassú, de szívós munkával igyekszik kitolni a vörös határt a Rajnáig, így aztán érthető Baldwin régebben hangoztatott kijelentése, hogy az angol politikai határ a Rajnáig terjed. Ez az a vonal, amely körül most folyik a nemzetközi diplomácia küzdelme a béke megmentésének örve alatt, de ez végeredményben nem egyéb, mint a nyugat küzdelme a vörös rémmel. Ha tehát azt látjuk, hogy Anglia nem osztja olyan gyorsan a heves francia álláspontot, akkor nem annyira az angoloknak a német néppel szemben érzet megértés az oka ennek, hanem a felismerése annak, hogy nem akar Anglia közös határt a szovjettel a — Rajnánál. Végül igazuk van azoknak a távolbalátóknak, akik ezeknél a nagy külpolitikai burkolt harcoknál nem hagyják számításon kívül a távolkelet fontos szerepét az európai helyzetre vonatkozólag. Mert, ha például a szovjetnek sikerülne Japánnal egyezségre lépnie Ázsiában, akkor menthetetlenül maga alá gyűri az angol ellentállást is — Európában, tekintettel az angol ázsiai érdekekre, mintahogy az olasz-abesszin háborúnak is az angolok földközi tengeri, vagyis az Indiába vezető út veszélyeztetése, hatalmának a félelme hangolta Angliát Olaszország ellen. Most csak viszonozza Anglia Franciaországnak azt a kétes értékű diplomáciai munkáját, — amit tapasztalhatott nála az olasz-abesszin háború kezdetén, földközi tengeri érdekeinél, — a francia-német összecsapásnál. Az ázsiai helyzet ma még csendesnek mondható, a Szovjet és Japán nem egyezhetett meg, 69