Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 5-6. szám - A bankmérlegekről

hatóan keresztülvinni a gazdasági törvényekben. Lehetnek korrekciók, megszorítások, amelyeket elbír az individualista gazdaság is, azonban csak ideig-óráig. Ha a szintén emberi eredetű szervilizmus mutat is hajlékonyságot a nagy tömegben például a diktatórikus uralmi rendszer felé politikailag, gazdaságpolitikailag ez megbukik a szervilizmuson felülálló önzésen. Hiába itt minden szép szó és szép jövőfestés, hiába volt annakidején a gyönyörtől csöpögő plakát a „szociális termelésből fakad a jólét"-ről, mindez elbukott — az emberen, az individiumon A javak bírlalása, birtoklása, vagy ezek megszerzése után való apriori örök harc tisztán vetíti az ember voltát az egész gazdasági-szervezet fehér vásznára. Ezzel számolni kell és számolnak is vele. így aztán érthető az a kettős vonalvezetés például a mai magyar gazdasági irányításban is, amikor a gazdasági élet majd minden sarkában helyet kap az új irányzat, a pénzügytechnikai vonatkozásban nem távolodott el egy hajszálnyit, sem a háború előtti liberális irányzattól, felfogástól, törvényektől, mint amilyen például a pénzkibocsátás technikája, bankjegyrendszer stb. A pénzügyi gazdasági politikában nem tudják helyettesíteni az individuális rendszert a ma divatos kollektív rendszerrel. S ez nemzetközi hatás, ebben a vonatkozásban nem tudjuk magunkat függetleníteni a külföldtől. Az utolsó másfélévtizedben nem akadt magyar pénzügyminiszter és nem fog akadni a következő évtizedekben sem, amelyik szakítani mert volna ezzel a rendszerrel. A mostanáig publikált nagybankok mérlegeit tehát ebből a szempontból kell vizsgálnunk és kritika tárgyává tennünk, a nagy közösség érdekében. Ha az utolsó pár év statisztikáját összehasonlítjuk a mostani eredményekkel, azt látjuk, hogy a mélypontról emelkedünk szisztematikusan felfelé, ez különösen a betétszaporultban jelentkezik, mert az 1931-iki nagy esés előtti, 1930-iki nívót még mindig nem értük el. Hiszen az 1930. év betétállaga még 1934-ben is a 82.5% és 61% közötti arányt mutatta, tehát több mint 20%'-al alacsonyabb volt. Azért tartjuk fontosnak ezt az egyetlen ényt most kiragadni, mert az 1935. évi bankmérlegek mind tőkeszaporulatot jelentenek, tehát ez a 20%-nyi spácium kezd csökkenni és lassan elérjük majd az T930-iki állagot. S ez nemcsak azt azt olyan fontos lassú tőkeképződést jelképezik csupán, hanem annak a bizonyos bizalomnak is a fokozatos visszatérését — amely épp a fent kifejtett emberi önzés szerepét illetőleg — igen fontos jelenség a hiteléletben, akik olyan könnyen, de annál kevesebb hozzá- és megértéssel tudják magukat túltenni ezeken a lényeges szabályokon és rendeznek kirohanást a bankok ellen. Azokat csak figyelmeztetni akarjuk arra, hogy ha minden ilyen szervezet olyan jól töltené be hivatását, mint ez, akkor sokkal előbbre jutottunk volna már. Minden más csak jelszó, demagógia. Az áruházak ügye Régóta húzódik ennek a kérdésnek is a rendezése. Értesülésünk szerint már rég kidolgozott rendelet-tervezetek fekszenek az illetékesek előtt, de mindig újabb és újabb változtatásokat kívánnak rajtuk eszközölni. Kétségtelen, hogy a nagytőkének ez a gyilkos versenye a kis egzisztenciák elen szintén csak jelszó, mert ez a helyzet fennállott a háború előtt is és akkor — más gazdasági erők tartották fenn a kisegzisztenciákat — nem került az ellentétességben a szőnyegre ilyen formában a nagyforgalmú üzlet" a kis forgalmúval. Az újabb áruházak alapításának az engedélyezését szigorítani nem tartjuk logikusnak, mert ha a meglévőket — éppen a védelem jelszava alatt — nem tudják becsukni, akkor egészségtelen az is, hogy az eddigi áruházakat megóvjuk az újak versenyétől. Mert kétségtelen az is, hogy az újabb áruházak már egymástól vennék el a — kenyeret. A tőke azonban élelmes és nem nyugszik. így aztán most divat a gyárak fiókosítási láza, amikor szintén a közvetítő kiskereskedelem kikapcsolásával saját fiókhálózatának kiépítésével igyekszik mindszélesebben közvetlenül a fogyasztókhoz jutni. Nem szabad elfelejteni, hogy ezekben a tendenciákban a fogyasztók diktatúrája a ludas, a lefelé való spekulálás. Mert ilyen is van, ha nem is olyan szervezett, mint azeladók kartelljei, de a tömegszpihózis törvényei alapján, amely ma csak mindent olcsón, „filléres" alapon akar megszerezni. Itt érvényesül a fogyasztók diktatúrája és ez az oka annak is — miután ez épp annyira nem szentimentális, mint a nagytőke — hogy a nagy forgalom kis haszon elvével vitt, de nagy tőkét igénylő vállalkozás hódítja magához a fogyasztókat. Az a kiskereskedő, vagy kisiparos, aki harcot hirdet az áruházak versenye ellen, aktív tagja annak a fogyasztó tömegnek, amely a vásárlásnál lefelé diktálja az árakat, ezt tagadni nem lehet. Ki tud itt igazságot tenni? Két uj kartel Hogy a termés ebben sem maradjon el, újabb két káralakulásról értesülhetett a gazdasági élet az utóbbi hetekben. Így megalakult a kalaxptomp-kartell és a lóden-szövet-kartell. Egész természetes, hogy nem az árak leengedése, hanem az emelése a cél, amit már eddig sikerült is megalapozni. Az utóbbi mégcsak most van alakulóban, de máris érezteti hatását a piacon, most közvetlenül a tavaszi szezon kezdetén. Hivatalos köreink most tervezik a kartellbizottság és az árelemző-bizottság átszervezését, valamint a kartelitörvény reformját. Ez utóbbira nemsokára sor kerül. A mezőgazdasági vásár Március 20-án nyitja kapuit az országos mezőgazdasági vásár, amely az idén is igen forgalmasnak ígérkezik. Lényeges kedvezményeket léptettek életbe most is, így pl. kamatmentes hitellel lehet tenyészállatokat vásárolni, 18 hónapos hitel és csak a kezelési költségekért kell 1%-oí fizetni. Természetesen csakis hitelképes gazdák vehetik igénybe most is. Egyébként konstatálnunk kell azt is, hogy az idén sokkal gyengébb a propaganda tevékenysége a rendezőségnek, ami kissé érthetetlen, mertha összehasonlítjuk ennek a szervezését a nemzetközi vásáréval, akkor különösen kiütközik a szegényessége. Csodálatos jelenség ez, hiszen tudtunkkal igen jelentős támogatásban részesülnek a szakminisztérium, vagyis az állam részéről is és agrár-állam lévén, elvárhatnék, hogy sokkal szélesebbkörü propagandát fejtenének ki itthon — a külföldi tevékenységüket egyáltalán nem ismerjük — ennek a fontos vásárnak. Mintha ebben is megmutatkozna az OMGE köztudomásos konzervatívsága, vagy talán elmaradottsága? Emlékszünk még annakidején a földmívelésügyi minisztérium által rendezett őszi gyümölcskiállítás megrendezésére, amikor remek szervezéssel valóban országos eseményt avattak a magyar föld termésének a tiszteletére és megbecsülésére. Most kerestük a mezőgazdasági vásár hirdetését egyik vidéki mezőgazdasági kamara hivatalos lapjában és semmi nyomát nem találtuk. Mi az oka ennek? Rendszerváltozásra van szükség, de sürgősen! 67