Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 3-4. szám - Vidéki közületek vagyonkezelésének hatályosabb ellenőrzése

rint az a vonzóerő, amely természetes idegenforgalmat involvál, mesterségesein, kiagyalásokkal nem mehetnek messzire. Kár az erőlködésekért és a pótadókért. Hiszen Budapesten sem fejlődhetett volna az idegenforgalom arra a nívóra, amit az utóbbi években tapasztalhattunk, ha nem lennének meg a természetes alapjai, a város fekvése és a természetadta gyógyforrásai. Sajnos, ilyenek nem pótolhatók mesterséges eszközökkel. Ezt meg kellene szívlelniük a vidéki városok vezetőinek. : Vidéki közületek vagyonkezelésének hatályosabb ellenőrzése Nagy feltűnést keltett országszerte az újonnan kinevezett legfelsőbb állami számvevőszék elnökének, Vargha Imre dr., volt pénzügyi államtitkárnak beköszöntő beszédének az a része, amely új programjáról szólt. Ezek szerint törvényhozási úton kívánja az új elnök a legfelsőbb állami számszék hatáskörét az autonómiák vagyonkezelésének az ellenőrzésére is kiterjeszteni. Eltekintve attól, hogy valóban időszerű lenne valamilyen reform ebben a vonatkozásban, hiszen több alkalommal mutattunk rá hasábjainkon ennek szükségességére már évekkel ezélőtt, amikor itt-ott kiderült valamilyen visszaélés, azonban, erre semmikép sem tartjuk preventive alkalmasnak az állami számvevőszéket. Minden pénzkezelési ellenőrzés csak akkor lehet hatályos és valódi célját valóban elérő, ha az éppen olyan gyors és mozgékony, mint maga a pénzkezelés. Mert hosszú idő után felderíteni bizonyos szabálytalanságokat, visszaéléseket — eltekintve attól, hogy sokkal nehezebb— nem szolgálhatja azt a célt, amit ezzel elérni akarnánk. Ahhoz sem férhet kétség, hogy az állami számszék hatáskörének kiterjesztésével egyben annak szervezetét is bővíteni kellene, amely már sokkal körülményesebb, viszont még ezzel 'sem tudnók elérni azt az ütemgyorsaságot, amelyre feltétlenül szükség van az ilyen ellenőrzéseknél. Nem a befejezett elszámolások felülvizsgálatára kell a fősúlyt helyezni ebben a kérdésben, hanem az állandó, preventív ellenőrzésre. Ma, amikor a közigazgatásnál is nagyrészben a racionalizálás praktikus elvei kezdenek érvényesülni, kézenfekvő, hogy a közigazgatásnak mindazon ágazatát, amely a szorosan vett pénzkezelésre vonatkozik, inkább kommercializálni kellene, hiszen végeredményben a közületi kiadásoknak az a része, amely a határozatok definálásával pénzkezelést von maga után, alig választható el a szó szoros értelmében vett kereskedelmi ügyviteltől. Megrendelések eszközlése, ellenőrzése, kifizetése (még ha bérfizetésekről van is szó), anyagok átvétele stb., ezek mind olyan tételei a közigazgatásnak, amelyeket éppen az ellenőrizhetőség szempontjából kommercializálni kell. Ha korábban ezzel kapcsolatban utaltunk arra, hogy a vidéki közületek pénzkezelésének ellenőrzését a Pénzintézeti Központra kellene bízni, akkor is erre céloztunk, miután a P. K. ebben az esetben olyan rendszert vezetne be a közületeknél, amely megkönnyítené az ellenőrzés munkáját és végül nem hárítana a közületekre sem munkatöbbletet, sem pedig költségszaporulatot. Vagy továbbmenve, ma, amikor már rendszeresen megszervezték a közületi pénzkezelésnél a postatakarékpénztári csekkforgalmat, akkor kézenfekvő lenne a Postatakarékpénztár keretében feáílítani egy ellenőrzési szervezetet. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy minden olyan kísérlet, amely akár az állami számvevőszéket, vagy akár a belügyminisztériumot vonná bele ilyen szervezetbe, már eleve hatástalannak tartunk, mert ezek, mint hivatalok, már szervezetüknél fogva is olyan bürokratikus formák, ahol hatályosabb ellenőrzés lehetetlen. Volna azonban még más lehetőség is és ezt tarthatnánk a legjobbnak. Ugyanis, akik figyelemmel kísérték a Magyar Városok Országos Szövetségének az utóbbi hónapokban történt szervezeti átalakulását (Városok Kongresszusából alakult), valamint azt a szellemet, amelyet az új ügyvezetőség az induláskor ennél a szövetségnél lefektetett, azt a következtetést vonhatják le, amit most mi szerényent megpendíteni akarunk. Vagyis, nem-e volna mód és lehetőség arra, hogy ennek a szövetségnek a keretében alakítanák meg a vidéki városok saját maguk az ellenőrzést? Mert akkor, amikor közös érdekeik istápolására olyan nívót, nem utolsó sorban olyan erkölcsi erőt vittek bele a magyar városok a szövetségükbe, élén a főváros polgármesterével, akkor miért volna lehetetlen1 saját érdekeik védelmében egy ilyen szervezet felállítása? Ezt a megoldást tartanánk a legszerencsésebbnek, mert úgy a hozzáértésben, a helyes utak megmutatásában', a közületi erkölcs emelésében és védelmében a saját szövetségük lehet a legmértékadóbb. Az együvétartozás, a közös nagy célok elérése mind-mind alátámasztják ezt az elgondolásunkat, pláne, amikor látjuk azt a szellemet, amelyet most indítottak el. Hiszen, akik elolvasták például azt az előterjesztést, amelyet a szövetség küldött el a nemzetközi szövetségnek Brüsszelbe, amellyel természetesen szellemi kapcsolatot tart fenn, azok tisztán láthatják, hogy egy egészséges célkitűzésű erkölcsi testület milyen fontos tényezője lehet nemcsak a tagjai, hanem a nagy közösség erkölcsi és szellemi életének kiművelésében. Igen helyesnek tartanok, ha a Magyar Városok Országos Szövetsége tenné meg a kezdeményező lépéseket ebben az irányban is, hiszen érdeke fekszik abban, hogy az egy-két elszigetelt esetből kifolyólag ne érje az összes városi intézményeket általánosító gyanúsítás, ők maguk legyenek, akik kivetik magukból azokat, akik rossz hírüket kelthetik, akik nem tudják helyüket hivatásuknál úgy betölteni, amint arra szükség lenne nemcsak a szép hivatásuknál fogva, hanem az egész ország jólfelfogott érdekében is. Megvagyunk arról győződve, hogy ez a szövetség már foglalkozott ezzel a kérdéssel és hogy vannak elgondolásaik is. Nem tartjuk feltétlenül szükségesnek azt, hogy egy hatályosabb ellenőrzés újabb állami hivatal felállítását igényelje, nem kell kiterjeszteni a bürokráciát és főleg nem kell növelni a közületi terheket. 48