Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 23-24. szám - 1936 év statisztikája

tapolitikai intézkedések biztosították ugyan ideig-óráig egy kiváltságos termelési ág prosperitását, de az államot kikerülhetetlenül kényszerítették, hogy adó helyett hitelekkel fedezze a kormányzás költségeit, ami aztán rendesen a pénzrendszer öszszeomlásához vezetett. De bizonyítja azt is) hogy az „önellátás" a csődbejutott, mert miatta ipari államokban a fizetési mérleg, földműves államokban a külkereskedelmi mérleg előbb vagy utóbb, de feléli aktív szaldóját. A kielégítő árucsere forgalom, illetve a nemzeti munka teljes kihasználásának főfeltételei a jó pénz és a jó pénznek kelendősége nemcsak fedezetét képező aranyon, hanem a külföldi munkaszolgáltatás okszerű és állandó igénybevételén is nyugszik. A jrank devalválása óta a világ két munkaterületre oszlott. Az egyik oldalon már 'harmóniában van a munka és a tőke, a másik oldalon még teljes a káosz. Sve'c, Olaszország, Hollandia, Lettország stb. valutapolitikai intézkedéseikkel a rendezett munkaterület felé törekszenek, ideje volna, hogy már mi is megmozduljunk, hogy a világ munkapiacán megnyíló munkaalkalmakat más agrárállamok el ne halásszák előlünk. V 1936 év statisztikája Visszatekintve az elmúlt év gazdasági ágazataira, akkor megállapíthatjuk, hogy elsősorban is a mezőgazdasági értékesítés javult meglehetősen nagy arányban az 1935. évhez viszonyítva, de ennél is főleg az állatértékesítés terén, ahol az 1935. évhez viszonyítva a kövekező százalékos arány vehető fel: A mezőgazdasági vásárló erő az 1935461] szemben 10.7% emelkedést mutat. Az állatértékesítési áraknál pedig 1928. évhez viszonyítva pedig így alakult: marhánál 70.5 (1935 : 48.6), borjúnál 75 (1935 : 47), sertésnél 64.9 (1935 : 60.7). Ebben kedvező hatással volt a megindult exporttevékenység, a meglehetős növelése az értékesítési piacoknak, a bevált római egyezmény és a németországi export. Az egyes iparágak konjunktúrájára vonatkozóan: a vas- s gépipar termelése tovább emelkedett. Jelentékenyen megjavult az idén a gépipar üzletmenete. A belföldi forgalom 15—20%-kai nagyobb a tavalyinál. De emelkedett a hivitel is, mégpedig 24.2%-kai. Az építőipar tevékenysége is emelkedett, éspedig 62%-kai. Budapesten az augusztus végéig befejezett házak száma 50, a befejezett lakások száma pedig 70%kal volt több a tavalyinál. Az építőkedv változatlanul nagy és nem beoflyásolta azt az építési költségek és ingatlanárak emelkedése sem. A textiliparban tovább emelkedett a termelés és az üzletmenet kedvező. Az áruforgalom a magasabb árak ellenére is nagyobb. A fonalgyárak üzletmenete az 1928. évi 100-zal szemben 456, a hazai fonaltermelés 314, a szövettermelés 196, a pamutáruforgalom 123, a gyapjúipar termelése 17%-kal emelkedett. A malmok üzletmenete is javult. A lisztár októberben megszilárdult. A lisztkivitel a harmadik negyedben 20%-kai emelkedett. A mezőgazdasági iparok kivitele emelkedő. 1000 q-ként kivittek lisztet 154 (1934 : 129), szesz 31.4 (13.3), vaj 15.4 (4.3), szalámi 2.5 (2), húskonzerv 2.9 (0.8). A vegyiparok üzletmenete tovább javult. Az ásványolajipar üzletmenete az 1929. évi 100-zal szemben 151, a gumiiparé 227, a csokoládéiparé 191. Azok az ipari vállalatok, amelyek az utolsó hónapokban tették közzé mérlegüket, javulást jelentenek, pedig akad köztük olyan is, amely mérlegét mindig veszteséggel zárta. Az ipari munkabérpiacon azonban még mindig sokban visszavagyunk maradva s ahol igen sok teendőre van még szükség, főleg a 48 órás munkahét bevezetésével. Ez nemcsak kedvező hatást gyakorolna 'a munkabéremelkedésre, hanem a munkanélküliség megszüntetésére is. Ennek adatai körülbelül így festenek (a Szakszervezeti Értesítő adatai alapján): Ha a Központi Statisztikai Hivatal adatait nézzük, akkor azt látjuk, hogy amíg 1931-ben a gyáriparban foglalkoztatott munkások évi keresete 1379 pengő volt, addig ez a kereset 1935 végéig 1149-re csökkent, az évi termelés értéke azonban 2053 millióról 2176 millióra emelkedett. Vagyis, amíg a bér csökkenése 16%-ot mutat, addig a termelés eredménye már 6%-kal több volt. Mi idézte elő azt, hogy a többtermelés mellett is csökkent a bér? Az, hogy a munkások az alacsony kereset következtében kénytelenek hosszabb időn át dolgozni, hogy a rendes munkamenet által a bércsökkenés következtében kiesett kenyeret pótolják. Ezt igazolja az, hogy amíg a gyáriparban 1935-ben a munkáslétszám 10.1%kal emelkedett, addig a kifizetett munkabér csak 8.2%kai volt több. Ha azután a termeléstöbblet eredményével hasonlítjuk össze, úgy megállapíthatjuk, hogy 10.1%kal több munkás 8.2%-kai kevesebb munkabérért 11.3%kal több értékű árut termelt 1935-ben. Megállapítható azonban, hogy akkor, amikor az egész világon arra törekednek, hogy a munkaidő csökkentésévei enyhtísek a munkanélküliséget, nálunk a munkaidőt emelték, illetve a teljesített munkaórák számát szaporították, mert amíg a munkáslétszám az egész gyáriparban csupán 10.1%-kal emelkedett, addig az összmunkaórák száma 11.9%-os emelkedést mutat és az átlagos napibér a gyáriparban az 1934. évi 8.78-ról 8.83-ra, tehát 0.6 százalékkal emelkedett. 1935-ben tehát a gyáriparban az átlagos heti munkaidő .53 óra, a textiliparban azonban, ahol 1935-ben a munkaidő 1.2%-kal emelkedett, 57 óra. A magyar gyáriparban 1935-ben minden foglalkozási ágban hosszabb a munkaidő heti 48 óránál. Mennél hosszabb a munkaidő valamely foglalkozási ágban, anj nál alacsonyabbak a keresetek. A statisztikai adatok bizonyítják, hogy a gazdasági depresszió nyomasztó hatását az iparban mindig a munaz évi átlagos kereset a gyáriparban 24.8%-kai volt kekásság érzi leghamarabb és legtovább. Hiszen 1935-ben vesebb, mint 1929-ben. Ha pedig az OTI napibérosztályozásának adatait nézzük és így a gyári, közép- és kisipari munkabér adatainak alakulását kutatjuk, megállapíthatjuk, hogy 1935-ben 33.7%-kal volt kevesebb az átlagbér, mint 1929-ben és az akkori átlagos napi 4.19 pengős kereset 1935 végén már csak 2.78 pengőre „emelkedett". És hiába reklamálják a tömegek fogyasztóképességét és hiába siránkoznak a munkanélküliek nyomorán. A tömegek fogyasztóképessége ezekben a bérekben van eltemetve, amit a statistzikai adatok úgy mutatnak ki, hogy a fővárosban 1936 első kilenc hónapjában 57%-kal kevesebb tej fogyott, 42%-kal kevesebb tojás, 16%-kal kevesebb fris marhahús, 13%-kai kevesebb hentesáru. 233