Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 15-16,. szám - Nem várhat semmi jót egyelőre a mezőgazdaság az uj Országos Földhitelintézettől

igen szerencsésnek tartva remélhető, hogy a kezdet nagy nehézségeinek a leküzdése után — amely átmeneti idő feltétlenül káros a gazdatársadalomra — az Országos Földhitelintézet is meg íog néhány év múlva flelni hivatásának. De mi lesz addig?! A gazdavédelmí rendelet a közgazda szemével nézve A gazdavédelnni rendelet a várakozásoknak csak igen kis részét elégítette ki — állapíthatjuk meg ma, több hónappal a rendelet kibocsátása után. Az új gazdavédelmi rendeletben is megmaradt a birtoknagyság, a kataszteri szorzat szerinti kategorizálás és a különbségtétel védett és nem védett birtokok között. Ha meggondoljuk azt, hogy a magyar agrártársadalom fizetési nehézségeit elsősorban a pénz értékében bekövetkezett eltolódás, a pengő agrárcikkekben kifejezett vásárlóerejének emelkedése okozta, akkor kétségtelennek látszik, hogy az adósságrendezésnél minden más szempont mellőzésével a pénz értékemelkedését és a föld hozamának sülyedését kellett volna figyelembe venni. A pénz értékének emelkedése, ami egyben az agrárcikkek árának nagyarányú esését és a föld nettó hozamának csökkenését is jelentette, egyaránt sújtotta az összes eladósodott gazdákat, tekintet nélkül birtoknagyságra és kataszteri szorzatokra. Hogy a kormány az adósságok tőkeértékét a földárak és az agrárcikkek árának eséséhez arányosította volna, a kamatokat pedig a föld nettó hozamának csökkenéséhez, akkor csakugyan gyökeres és alapos adósságrendezésről lehetett volna beszélni, sőt ezt jelentette volna az adósságoknak 1.5%-os járadékadóssággá való konvertálása is. Tudjuk, hogy ehelyett a védett birtokosok 1%-os, a nem védettek pedig fél százalékos kamatmérséklésben részesültek, úgyhogy a védett birtokos kamat és törlesztés fejben együttvéve 4%-ot, a nem védett birtokos pedig kamat címén törlesztés nélkül szintén 5%-ot fizet, jóllehet a föld nettó hozama a mai alacsony földárak és élöleltárárak mellett is csak 2—2.5%-t tesz ki. Hiánya a gazdavédelmi rendeletnek az is, hogy nem tartalmaz intézkedést a zálogleveles adósságokra nézve, pedig ezeknél a rendezés viszonylag igen könnyű lett volna: a ffizetendö kamat további 1.5—2%-os leszállításán, az aranyzáradék teljes hatályonkívülhelyezésén és a záloglevelekkel való adósságfizetés kötelező elfogadásának elrendelésén keresztül. A gazdavédelmi rendelet egyáltalán nem számol sem az agrárlakosság sem az egész ország teljesítőképességével, márpedig nemzetgazdasági szempontból csaknem mindegy, vájjon a bankoknak garantált 7—7.5%-os kamatot közvetlenül az agrártársadalom, vagypedig az egész nemzeti társadalom fizeti meg, mert hiszen a kamatteher mindenképpen a nemzeti termelés holt terhe marad. Akkor, amikor a nemzeti jövedelem a békebelinél lényegesen kisebb, nem lehet a magyarországi bankszervezetnek 7—7.5%-os kamatot biztosítani a békebeli 4—5%-05 kamatokkal szemben! A magyar nemzetgazdaság legfőbb tehertétele a túlzott eladósodás, az ebből és a magas %-ú kamatokból folyó súlyos kamatteher és a szinte elviselhetetlen közterhek. Ha már a közterheket nem tudják, vagy nem akarják mérsékelni, úgy legalább a kamatterheket kellene összhangba hozni a nemzeti társadalom, a magyar nemzetgazdaság teljesítőképességével. Azzal a ténnyel, hogy a gazdák válláról az állam a terhek egy kis részét leveszi és az összesség vállára rakja át, a probléma megoldva nincsen mert hiszen az összesség, a dolgozó nemzet egyeteme nyögi a rettenetes kamatterheket és adókat. őszintén szólva nem tudjuk megérteni, milyen károsodás érhette volna pld. a magyar nemzetgazdaságot, — a kötött pénzgazdálkodás és kötött kivitel és behozatal idején — hogyha a Magyar Nemzeti Bank kamatlábát nem 4.5%-ról 4%-ra, hanem akár 1.5 vagy 1%-ra szállította volna le és ugyanilyen mértékben mérsékelték volna a bíróilag megítélhető kamatmaximumot, egyben járadékadóssággá konvertálva a magyar föld terheit? A magyar királyi államkincstárnak a minél nagyobb kamatmérséklésből — ha kamatpótlékot nem fizetne a bankoknak — lényeges haszna származnék, mert az adókat az adófizetők könnyebben fizethetnék és jövedelmi adóalapjuk és ennek nyomán jövedelmi adójuk is emelkednék. Az államháztartás deficites, löbb mint 300 millió az adóés illetékhátralék, beruházásokra nincsen pénz, de azért az állam magára vállat régen elveszettnek hitt követeléseket és kamatpótlékot fizet, ahelyett, hogy a kamatláb generális leszállítása révén a dolgozó nemzet terhein könnyítene és saját bevételeit növelné. nagykálnai Levatich László. Biztosítási etika A Phőnix biztosító csúfos bukása kétségtelenül nehezen gyógyuló sebet ejtett a biztosítási piac üzleti lehetőségén, de egyben tilsztultabbá tette azt az utat, amely mos már kell, hogy elkövetkezzék a gazdasági élet eme igen fontos területén, vagyis: az államosítás útját. Jellemző egyébként, hogy a Phőnix-ügyek szanálásával kapcsolatos kormányrendelet kiterjeszkedett arra a jelenségre is, amelyet közvetlen a bukás után a többi biztosító intézet részéről tapasztalhattak az illetékesek. A többi biztosító intézet egy eléggé jól sikerült és megszervezett ú. n. „kikapcsolási" manővert indítottak meg nagy üzleti versenytársuk sírjánál, nem akarjuk az állatvilágból vett hasonlattal jellemezni ezt az akciót, ahol az elhullottat az élők falják fel, mindenesetre jellemző az egész biztosítási szakma mentalitására az, hogy — kormányrendeletnek kell gondoskodni a tájékozatlan biztosítottak érdekeinek a védelméről. Kimondja ugyanis a 4040/1936. M. E. számú rendelet 3. §-a, hogy az 1936. április 8-a és június 27-ike között a Phőnix biztosított által más intézettel kötött biztosítás felmondható és a fizetett díjat a biztosító visszatéríteni tartozik. Ez mindent megmagyaráz és nem vet jó fényt a magyar biztosítási etikára ... A BAUXIT TRUST A. G. ZÜRICH július 9-iki közgyűlésén elfogadta az 1936. január 31-ef lezárt üzletév mérlegét. A tiszta nyiereség 804.439.32 svájci frankot (az előző üzletévben 299.617.20 svájci frank) 'tesz ki. Ez a nyereség lehetővé tenné, hogy a társaság részvényenként 3 svájci frank osztalékot fizessen. Tekintettel azonban a fennálló transzfernehézségekre, 702.127.66 svájci frankot külön tartalékalapba helyez. Ezen tartalék annakidején kizárólag a 12. sz. osztalékszelvénynek darabonként 3 svájci frankkal való beváltására lesz fordítható. 178