Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 15-16,. szám - Az igazi Tisza István

megszólítás, amelyet ott olvashattunk és amit szintén kifogásolnunk kell éppen a magyar alkotmányosság nevében. Tisztában ke'.l lenni — és itt történt az újságírói hiba pártra való tekintet nélkül — azzalt hogy a magyar alkotmányosság nem ismer született királyt, hogy magyar király csak az lehet, akit az országgyűlés királlyá választ és megkoronáz és csakis a megkoronázott királyt illeti meg a „felség" megszólítás, mindez a magyar közjog, a magyar alkotmányosság értelmében és nevében. Mert lehet szokás nálunk, hogy lehetőleg egy fokkal magasabb címzést adunk mindenkinek, de a legmagasabb címnél mégis csak illik vigyázni. A lojalitás nem mehet az alkotmányosság rovására. A kirá'yi herceg nevelése, tanítása jó kezekben lehet, hiszen tájékozott arról is, hogy mily fontos jelentősége van nálunk a bekötőutak építésének ... A MAGYAR FÖLD ÁLDÁSA. A kiadott termésjelentések és becslések most már végleges képét adják az idei eredménynek és ha ehhez hozzáveszszük, hogy az egyéb termelési ágakban sincs törés a lassú emelkedésben^ akkor nyugodtan nézhetünk a tél elé. Bármily nehézségekkel kell megküzdenie a jelenlegi világgazdasági helyzetben a magyar munka eredményének az értékesítésének, jóleső örömmel kell látnia mindenkinek, hogy a mezőgazdasági termelés hasznothajtó volt és termésminöség, mennységi jelentések mellett kedvezőek a foglalkoztatási jelentések is, csökkenni fog télire az ellátatlanok száma. A magyar valuta fedezete mégis a magyar föld termése, a magyar munka eredménye. Nem kis mértékben járul az eredményhez az a céltudatos munka ist amit a kormányzat végzett el az egyezmények létrehozásával, a nemzetközi megállapodások megteremtésével. Kiegészítőlég járul ehhez a magyar ipar munkája, fejlődése és ha sokszor említik isy az iparnál az árnívó mozdulatlanságát, ennek oka csakis az a kényszerű gazdasági zárkózottság az oka, amely elöl még ma sem tudunk kitérni. Igy lesz az addig, amíg a Duna-völgye gazdasági problémái nem nyernek rendezést azon az alapon, amelytől nemzeti helyezettségünk és hivatásunk szerint sem térhetünk el, amikor ennek a geofizikai gazdasági egységnek a rendezése nem hatalmi vonatkozásokkal történik megt han-em a mi helyzetünk észszerű elismerésével, honorálásával, kikapcsolva belőle azokat a sérelmeket, amelyeket a kényszerbékék okoztak. Addig, amíg ez nem történhetik meg, addig rendezés sem lehet. Addig a magyar föld és a magyar munka biztosítja az itt élő nemzet szerény megélhetését és belső súlyos problémáinak lassú megoldását. Ezekhez a problémákhoz tartozik többek között a jövedelemelosztás lassú arányosítása is, mert szociális bajaink főforrása ma feltétlenül az az aránytalan eloszása a jövedelmeknek, amelyet Matolcsy Mátyás képviselő Varga Istvánnal együtt írt értékes munkájában kimutat. Ebben a műben a statisztika segélyével leszűrt megállapítások ugyan megközelítően, nagyon óvatosan jelölik meg a jövedelmi átlagokat, azonban összehasonlítva az így kapott százalékszerű eredményeket Németország és az Északamerikai Egyesült Államok hasonló számeredményeivel, kapjuk meg azt az ordító különbséget, amely orvoslásra vár. Ezek szerint az összlakosság 0.6%-ának jut a nemzeti jövedelem 20%-a, míg Németországban ez az arány 0.7%:9.8%, Amerikában pedig 3.0%:22%. A többség eredménye pedig így alakul nálunk: a lakosság 79.8%-ának jut a nemzeti összjövedelem 42%-a, Németországban ebben a kategóriában az arány 89.6% :64.1%>, Amerikában pedig 86.0% :60.0%. Ha olvasni akarunk a számok erdejében és ismerjük mindazokat a komponenseket, amelyek végső fokon a nemzet gazdasági életében a lakosság bizonyos kategóriáinak jövedelmet hajti akkor az adóvallomások igen kétséges alaposságán túl csakis a kartelhipertrófia mezején találjuk meg elsősorban is ennek a nagyon eltérő egyenetlenségnek a nyitját. A magyar föld áldása csakis úgy tudna több kenyeret, főbb kultúrát nyújtani egészségesebb és igazságosabb arányban az egyes dolgozó kategóriáknak, ha a birtokeloszlás lassú egyenlőtétele mellett egyszerre a gazdasági élet szerves részét alkotó egyéb jövedelmet hajtó termelési csoportban is igyekszünk keresztülvinni az igazságos elosztást. Ennek egyik első, jelentékeny étapjához tartozna a karteltörvény revíziója is ... FORRADALOM SPANYOLORSZÁGBAN. A távoli szemlélő fájdalommal értesül a zavaros és ellentmondó hírekből — sok esetben egész biztosan túlszinezve ér hozzánk a hír — arról az öldöklő forradalomról, amely Spanyolországot szántja végig immár hetek óta. Nincs tiszta képünk az egészről és nem folyamodhatunk ahhoz a szisztémához, mint a világháború Hőfer-jelentései alkalmával egyesek pontos statisztikát vezettek az ott jelentett ellenséges halottakról és foglyokról, összeadva ezeket, a háború már 1917-ben végetért, mert — elfogyott az ellenség. így lehet valahogyan a mostani spanyol forradalom is a mérhetetles áldozataival, fantasztikus számadataival. De hiszen nem is a lényeg, elég ha gyetlen-egy emberélet esik áldozatul valamilyen politikai felkelésnek, már a testvérgyikosság súlyos bűnének számot. Hátha még ez nagyban folyik. Az annakidején irigyelt semleges Spanyolország nem vett részt a világháború borzalmaiban, nem részesedett annak véráldozataiban, úgylátszik, hogy a poklok nem hitelezték tovább nekik sem ezeket az áldozatokat, túl kell esniök rajta. Náluk most, két évtizeddel később, ismerkednek meg a háború borzalmaival, súlyosbítva azzal a ténnyel, hogy nem külellenséget pusztítanak el, hanem egymást. Ebben keresendő a tragikum legfájdalmasabb része, mert nem a hazájukért halnak hősi halált a spanyol állampolgárok, hanem téveszmékért... Az igazi Tisza István Irta: Nagy Miklós dr. az országgyűlés könyvtárának igazgatója A „Törvényhozók Lapja" f. évi május 5-én megjelent 9—10. számában Csák István szerkesztő úr tollából „Tisza István politikája — mai szemmel" címen közlemény látott napvilágot, melynek nem egy megállapítása ellenkezik a történeti igazsággal, a belőlük levont következtetések pedig, ha egyszer elterjednének a nemzet közvéleményében, igen könnyen magukkal hozhatnák a magyarság politikai szemléletének a trianoni országhatárokra való összezsugorodását s az önkéntes egyúttal végleges lemondást Szent István birodalmának helyreállításáról. A lehető rövidség kedvéért csak futólag említjük meg a cikknek az államférfiak nagyságáról, annak ismertetőjeleiről: a kortársak ítéletéről és az illető államférfiak alkotásairól szóló fejtegetéseit. Az előbbi ugyanis a népszerűséget tenné meg a nagyság próbakövévé, az utóbbi pedig kizárná mindazokat a nagyok 168