Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 7-8. szám - A Fővárosi Közmunkák Tanácsa átszervezése

A Fővárosi Közmunkák Tanácsa átszervezése Irta : Abaffy Miklós dr., min. titkár A Fővárosi Közmunkák Tanácsa felosztásának ügye hosszú időn át képezte vita tárgyát, míg végül is a felosztás tervét el kellett ejteni, egyrészt Polónyi Géza elnöknek 1919-ben ez ügyben a miniszterelnökséghez intézett felterjesztésében foglalt indokok alapján, másrészt, mert a mérnöki kamara, az építőmesterek ipartestülete és a többi műszaki és városfejlesztési testület a tanácsnak, mint nélkülözhetetlen hivatalnak fenntartását kérelmezte. A műszaki és városfejlesztési szervezeteknek a Tanács fenntartása mellett egyöntetűen elfoglalt álláspontja arra vezetett, hogy ma a közvéleménybe is átment már az a tudat, hogy a tanácsnak a székesfőváros rendezése és fejlesztése körül szerzett érdemei vitán felül állnak és, hogy a tanács pártpolitikai érdekeken felül állván, kizárólag a városfejlesztés szigora szemelőtt tartásával dönt az eléje kerülő ügyekben, végül, hogy ez az egyetlen fórum, ahol a városrendezés nagy horderejű problémáiba a minisztériumok szakreferensei és a műegyetem tanárai hozzászólási joggal rendelkeznek és véleményüket, valamint befolyásukat érvényesíthetik. A közvéleménynek ez a megismerése vezetett ahhoz az óhajhoz, mely az utóbbi időben mindig erösebben lép előtérbe, hogy a Tanács hatásköre terjesztessék <ki nagyobb területre, esetleg az egész ország területére, mert ez úgy a közérdek, mint a jogos magánérdek céljait szolgálná. Kétségtelen az, hogy a sem a tanács, sem az ügykezelést végző hivatal ma már nem felel meg az idők folyamán vele szemben támasztott követelményeknek és ezért átszervezése és működésének új laapokra való fektetése elkerülhetetlenül szükséges. Ebben az irányban az első teendő a tanács hatáskörének Budapest környékére való kiterjesztése, mert Nagy-Budapest kiépülőben van és a Székesfővárost környező városok és községek nem rendelkeznek oly egységes jogszabállyal, melynek alapján a székesfőváros városrendezési szabályaihoz alkalmazkodni tudnának. A közlekedés, csatornázás, vízvezeték, világítás, általános közegészség és esztétikai elvek a környéken vagy egyáltalában nem képezik hatósági irányítás tárgyát, vagy 'községenként külön-külön, többé-kevésbbé rossz és csak kis területre érvénnyel bíró jogszabályok alapján intézkednek. Ezek a szabályok egymástól eltérőek és a Székesfőváros területére érvényes, a kor követelményeinek megfelelő szabályokkal összhangban nincsenek; ezért már több izben felmerült az a kívánság, hogy Budapest környékének rendezésére egységes irányítás alá kerüljön, ennek a fontos feladatnak megoldására pedig egyedül a Fővárosi Közmunkák Tanácsa lehetett hivatott. A fent felhozott indokok folytán a Fövárcsi Közmunkák Tanácsának hatásköre kiterjesztetnék egyrészt Budapest környékére, másrészt — tekintettel arra, hogy a Duna folyásának Esztergomtól Budapestig, de különösen Szobtól Szentendréig terjedő szakasza — gyönyörű vidéket ölel fel, mely idegenforgalmi és nemzetgazdasági (üdülés, nyaralás) szempontból rendkívül fontos terület, a rajta elhelyezhető és építhető nyaraló és üdülőtelepek miatt, erre a részre, végül a balatoni műutat tehermentesítő parallel útvonal megépítése miatt, ezen a vonalon néhány községre. Az átszervezés kapcsán a Tanács elnöke az 188b. évi XXIII. t.-c. 2. és következő §-aiban a miniszterek, illetve a főispánok és főpolgármester részére biztosított fegyelmi jogkörrel ruházandó fel, mert mint kizárólagos városrendezési és mint másodfokú építkezési és építésrendőri hatóság e jog nélkül eredményes munkát végezni képtelen, tekintve, hogy az alárendelt hatóságoknál alkalmazott hanyag vagy szabottálló tisztviselőkkel szemben eljárni nem képes és így tekintélyét sem tudja kellöiképen érvényesíteni. A Tanács hatáskörének átszervezésével kapcsolatban megfontolás tárgyává volna teendő, hogy az 1881. évi XXXIX. t.-c.-kel életre hivott, a AAííemlékek Országos Bizottság ne olvasztassék-e be a Tanácsiba, egyrészt, mert a Tanács tagjai és a Műemlékek Országos Bizottságának tagjai részben azonos előkelő személyiségekből állanak, másrészt, mert a Tanács mint állandóan élénk működést kifejtő szerv, mozgékonyabban és rendszeresen tudná a műemlékek felügyeletét gyakorolni, végül, mert a Tanácsnak fix jövedelmei lévén, a műemlékek karbanhelyezéséröl, restaulásáról is tud a közmunkaprogram összeállítása kapcsán gondoskodni (mint pl. a legutóbb a Szent-Margitszigeti premontrei kápolna restaurálása). De a Tanács az építkezések engedélyezésével úgy is figyelemmel kell, hogy legyen a műemlékekre és a műemlékszerű épületekre és így célszerűbb volna, ha az azok fenntartására létesült intézmény a Tanács bizottságai között foglalna helyet. A hivatal a fenti hatáskörbővülés folytán, mai összeállításában nem volna képes teendőit a nagy ügyhöz méltó lelkiismeretességgel, pártatlansággal és pontossággal ellátni, miért is átszervezése, fentieket figyelembe véve, a következőképen volna végrehajtandó. Az elnöki állás, mely a régi időkben tiszteletbeli állás volt és a mindenkori miniszterelnök személyéhez volt kötve, a jövőben ugyancsak a miniszterelnök által volna betöltendő, de ha a miniszterelnök nagy elfoglaltsága folytán ez akadályokba ütköznék, úgy mint a jelenben is, egy városrendezési ügyekben elismert tekintély töltené be ezt az állást, mely a II. fizetési osztályba soroltatnék. Az alelnök egy államtitkári rangban lévő III. fizetési osztályba sorolt, a hivatal kebeléből kinevezett, jogi végzettséggel biró tisztviselő volna, mivel az ö ügykörébe tartozna a hivatal vezetése és adminisztrációja, ez pedig jogi képesítést kíván. A tanács tagjai, — tekintetbe véve azt, hogy a tanács elé nagyobbrészt műszaki természetű ügyek kerülnek, — úgy választandók meg, hogy nagyobbrészük műszaki képesítéssel bírjon. A tanács jelenlegi összeállítása nem tartható fenn, mert a székesfőváros által kiküldött tanácstagokat, a politikai párok számarányához képest, a törvényhatósági bizottsági tagok közül küldi ki, akik ermészetszerüleg maguk is politikusok lévén, akarván, nem akarván, politikát visznek be az eléjük kerülő ügyekben, ez a hivatal pedig politikát nem tűr meg, ezért a politikus tagok száma a minimumra redukálandó. A tanácstagság tiszteletbeli állás lévén, 55