Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 5-6. szám - Törvényjavaslat az orvosi kamaráról - A főváros bankja

áldozatokat hozott. Erre bátran fátyolt boríthatunk, miután megtörtént dolgokról van szó. Azonban, ha már meg van és ha már az az intenciója a fővárosnak, hogy a Községi Takarékpénztár az autonómia érdekeit szolgálja és ezen keresztül pedig a főváros polgárságáét, akkor tessék ennek megfelelően programmot kidolgozni és ehez simuló üzletvitelt is inauguráltatni ennél a vállalkozásnál. Sőt véleményünk szerint szakítani kellene a jelenlegi részvénytársasági formával is, miután nem lehet az a célja az autonómiának, hogy ebből a vagyontételböl is olyan „szabadúszó" legyen, mint amilyen volt a Vásárpénztár, ahol a főváros csak bizonyos mértékig volt felelős anyagilag — jólehet, hogy ez is elég szép summát tett ki. Ha a községi Takarékpénztár valóban és őszintén a főváros bankja, akkor kétség sem férhet hozzá, hogy bonitása vetekedik bármelyik más pénzintézet bonitásával, mely esetben nem kell azon csodálkozni, hogy a közönség bizalma úgy növekedett, hogy a betétei szaporodtak. Akkor ez egész természetes volna, azonkívül meg. vagyunk győződve arról, hogy amennyiben nem venne részt a bankok kondíció-kartelljében, akkor betétei rohamosabban növekednének. Ugy képzeljük el a dolgot — talán kissé naiv ez az elképzelésünk, de mindenesetre őszinte és az autonómia érdekeit szolgálja — hogy a főváros polgárságának tökegyüjtési kedvét úgy fokozhatná a főváros bankja, hogy betétkamatban mindig többet kínálna negyed, vagy félszázalékkal, mint a bankkartell. Az így emelkedő összegyűjtött tőkét pedig, például, kölcsönadhatná valamivel magasabb kamattal a főváros autonómiájának a költségvetési deficit pótlására és a beruházások céljaira. Utóvégre a főváros olyan vagyontételekkel rendelkezik, amely kellő fedezetül szolgálnak arra, hogy a saját bankja kölcsönöket folyósítson neki. Ekkor szolgálná a főváros bankja úgy az autonómia, mint a főváros polgárságának az érdekeit, hogy azt mi elképzeljük és ami végeredménlben lokigus és szolidan jövedelmező lenne. Természetesen sok akadálya van ennek, ilyen pl. a verseny a többi bankoknak, ami azonban nagyon könnyen eliminálható, miután a financirozási piacon egyáltalán nem támasztana versenyt. Ellenben a többi üzletágakban is erősebben dolgozhatna, olyan mértékben, amiként azt olyan ideálisan teszi a főváros másik pénzintézete, a Kisipari hitelintézet. Ez az intézmény úgyszólván ma már missziót teljesít és szervezettsége, szolidsága, precizitása nagy áldást jelent a kisiparnak és kiskereskedelemnek. Ennek a konstrukciójából, üzletvezetéséből plasztikusan emelkedik ki az igazi altruizmus és amellett hihetetlen kis rezsivel óriási munkát bonyolít le, sőt hasznot is tud produkálni. Az összehasonlítás a Községi Takarékpénztárral az utóbbi terhére mutatkozik és ezt nem tudjuk megérteni. Mert, ha a Községi Takarékpénztár mérlegét tanulmányozzuk, akkor borzadva kell látnunk azt, hogy mintegy 72 milliós kihelyezésnél, beleértve ebbe a ma igazán problematikus értékű ingatlan, vagy értékpapírral fedezett kihelyezéseket, valamint a váltóleszámítolási stockot, hogy akkor mindössze kétszázezer pengő tartalékot találunk és a leírásokra csupán százhúszezer pengő jutott csak. Hát bizony ez nagyon veszélyes. így aztán permanens veszély forog fenn és nem növekszik a belső érték. A jövedelmezőség igen csekély, hiszen a fővárosnak, mint üzem nem hajt hasznot, mert a kamatjövedelem és egyéb jövedelmek teljes mértékben az óriási rezsi fedezésére szolgálnak. A tizennégy igazgatóval adminisztrált takarékpénztár eredménye egyenlő a semmivel. Ma, amikor az autonómiának fokozottabban kell ügyelnie arra, hogy vagyontételei jól kezeltessenek, az üzemek jövedelmezéősége a legmagasabbra fokoztassék, akkor mégsem lehet szó nélkül elmenni a főváros bankja mellett, hogy le ne szögezzük azt, hogy igy nem mehet tovább és hogy sürgős átszervezésre van szükség, vagy pedig a főváros váljon meg ettől az intézménytől és likvidálja le. Utóvégre arra, hogy az üzemek pénzkezelése valamely bank kezében legyen, arra van náiunk elég sok és elsőrangú pénzintézet, ahol a főváros kamatjövedelmet élvezne a pénzei után minden rezsi-kockázat nélkül .Ha pedig az autonómiának céljai vannak ezzel a vagyontételével, akkor tessék arra beállítani és úgy irányíttatni, hogy ez felérjen azzal, amit jelent a fővárosnak pl. a gáz, vagy az elektromos-művek. A működési terepet, kört meglehet találni részére még a mai viszonyok között is, igaz, hogy túl kell tennie magát a főváros vezetőségének bizonyos feszélyező udvariasságon, amit azzal szoktak megjelölni, hogy „versenyt okoz a magángazdaságnak." Itt ez nem állhat fenn, mert sohasem volt nagyobb szükség az árszabályozásra, mint a pénz- és hitelpiacon, a példaadásra, ma, amikor állandó a panasz a főváros polgárság részéről, hogy hitelszükségletei, vagy kamatigényei nehezen találnak kielégítésre. Reméljük, hogy rövid időn belül a Községi Takarékpénztár is kellő útakat fog választani abban az irányban, hogy komoly tényezője, a szó valódi értelmében a főváros bankja legyen. S egyben csökkenti azt a kockázatot, amely mai konstrukciójában, tagadhatatlanul felfedezhető a mérleg eszerint — az autonómia terhére. (cs. i.) ... Dinamikai szempontból, vagyis az időben való fejlődés szempontjából, axiómaként mondhatjuk azt, hogy mennél inkább kifejlődik az egyének között a társulás, annál előbbre halad az erkölcs. De amikor az emberek statikusan egyesülnek (tömegekbe, jurykbe, alkotmányos testületekbe), akkor értelmi és erkölcsi színvonaluk nem emelkedik, hanem sülyed. Sighele: La Psychologie des Sectes. A közölt cikkek elsősorban is szerzőik felfogását tükrözik vissza. A közlés még nem jelenti azt, hogy a szerkesztőbizottság, annak tartalmát, intencióját megáévá tette volna, mintán — programmunk értelmében — a lap semmféle irányzat szolgálatában nem állhat. 50