Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 5-6. szám - Ügyvédi kamara és politika

JOGÉLET IlHUlllllllHHIIilIIIIIIIllllllllllllllllllllIlltlIllllllllltlItJlllllllllllllltlllllllllttlllllllllltlIllllltlIllllllIllllllllllllllllllllllllllllUtlitirM Ügyvédi kamara és politika Irta: lfj. VASS ISTVÁN dr.. ügyvéd Minden érdekképviseletnek, mint azt a neve ie mutatja, az a célja, hogy a kebelébe tartozók, tehát az egész kar egyetemes érdekeit védje és képviselje. Jogállamban ez az érdek nem lehet ellentéte® az összpolgárság érdekeivel, hanem ellenkezőleg, ennek az érdeknek elő kell mozdítania az általános jólétet. Egy érdekképviselet jogosultsága viszont csak addig áll fenn, mig célját keresztülvinni, illetve megvalósítani tudja. Nem kétséges, hogy a budapesti ügyvédi kamara tagjai 6zámát és készültségét tekintve a legelső érdekképviselete az országnak. A kamara sok évtizedes története igazolja, hogy mindig csak oly célok kivívására törekedett, amelyek egyetemes polgári érdekeket szolgáltak. És mégÍ6 most már hosszú időkön keresztül azt kell tapasztalnunk, hogy törekvései sorra hajótörést szenvedtek. Fel kell tennünk ennél fogva azt aJ kérdést, mi lehet ennek a sikertelenségnek az oka és hogyan volna lehetséges a kari célokat megvalósítani? Par excellence jogászállam, vagyunk. Ninesi még egy ország a világon, amelynek ügyvédi kara a jog művelésével annyit és oly sikeresen foglalkozott volna, mint a magyar ügyvédi kar. A magyar ügyvéd egyenesen objektivitásra nevelődött. Régi és igaz tétel nálunk, hogy az ügyvéd a per első bírája. Erre azonban szükség is van, mert sok jogterület kodifikálva nincsen és pl. magyar általános polgári törvényönyv sem létezik, így az adott jogesetre legtöbbször az ügyvéd szerkeszti az első jogszabályt. A magyar ügyvéd ennélfogva a jog alkotásának kiváló 'faktora. Ilyen ügyvédi karról még csak feltételezni sem lehet, hogy oly célok után indul, amelyeknek kihatásai nem egyeznek a nemzet egyetemes érdekeivel. Ennek ellenére mégis az a helyzet, hogy az ügyvédi 1 örekvéseket nemcsak, hogy nem honorálja a kormányzat, hanem ellenkezőleg állandóan letördel az ügyvéd kenyeréből minden józan és jogszerű indok ellenére és anélkül, hogy a letört darab kenyér legalább másnak jutna. A magyar ügyvéd mai helyzete közismert. Abban pedig, hogy idáig jutottunk, a kamara és kormányzat egyaránt hibás. A kamara vétkes abban, hogy érthetetlenül szemérmes. Nem a felterjesztések, indítványok, kérelmek számában van a hiány, hanem abban, hogy ezeket a felterjesztéseket, indítványokat és kérelmeket nem képviselik kellő eréllyel és férfiassággal. Meg kellene értetni a mindenkori kormánnyal, hogy a magyar ügyvédtől, amely élihez a röghöz kötve és ettől, csakis ettől a rögtől várja megélhetését, — távol áll ép ezért minden oly kari előny kieszkölése, amely egyéb foglalkozású polgártársainak jövőbeli teljesítőképességét megzavarná. A magyar ügyvédnek a* ügyfél nemcsak egyszer kell, hanem kell a jövőben is. Ennélfogva a hivatkozott felterjesztések, indítványok, kérelmek nem egoisztikus, hanem altruisztikus célzatúak ós rugójuk a kari érdekében túlmenő érdekek védelme. De a kamara enervált befelé is. Amikor vezetőségének megválasztásáról van szó, ehhez a karhoz nem méltó kicsinyes, személyes szempontok kerülnek előtérbe és olyan elemeknek kell egymással kompromisszumokat kötni, amelyeket világnézetek választanak el. A megegyezés a választás után felborul és az egyes frakciók álmosan rángatják ide-oda a kamara kátyúba ragadt szekerét. Itt is csak a férfiasság, a küzdelemben a nyitott sisakrostély segíthetne. Kerüljenek azok a kamara élére, akiket a többség odavalóknak ítél, nem pedig kompromÍ6ZpzumoG elemek. A kormányzat félreérti az ügyvédi kaT szemérmes szerénységét, amikor felterjesztései, indítványai és kérelmei tömegét, küldöttségjárásait semmibe se veszi. Ne tévessze meg a kormányzatot, hogy az ügyvédi küldöttségek jól kefélt kábátokban, loyalis szavakkal fordulnak hozzá. Ne hlgyje azt a kormányzat hogy az ügyvédi jajkiáltás affektált színpadi pózt. Hanem lássa meg a hiúságból takargatott rongyokat és a nyomort amely hatványozottabb mértékben sújtja ezt a haalmas intellektuális kart, mint bármely más érdekcsoportot. Ne feledje a kormányzat azt, hogy az ügyvédi kar igen sokszor áll is szívesen díjmentesen rendelkezésére, ott Í6 embertársai segítségére van, ahol anyagi ellenszolgáltatást nem kap. A legsúlyosabb kormányzati hiba az ügyvédi kérdést politikumnak felfogni és mégis a politika az, amely a jogos ügyvédi törekvéseket elgáncsolja. Az a nézetem, hogy a gazdavédelem kérdésének minden más probléma nemcsak alája van rendelve, hanem ezenkívül a kormányzat más problémához hozzá sem nyúl. Hogy ez az egyoldalú gazdasági politika mit jelent, azt már eléggé nyögjük, de állítom, hogy ennek a politikának egyenesen katasztrófához kell vezetnie. Nyilvánvaló, hogy gazdasági kérdéseket hatalmi szóval elintézni nem lehet. A feltornászott gabonaár ma már hatalmas valutáris diszpartást okozott, úgy hogy, amit nyermi kivánt á kormányzat ezekkel az intézkedésekkel a réven, azt a szó legteljesebb értelmében többszörösen ráfizette a vámon. Valahogy mai helyzetet, Nagyon találóak a helyzetre a kormányzat munkáját. Nagyon találóak a helyzetre a pátriárka szavai: „Fiam, csekély dolgokra most nem érek". A kormányzat annyira belegabalyodott a gazdavédelem labirintusaiba, hogy egyéb problémák megoldására nincs idő. A kamara csak háromezer tagot számlál, heterogén politikai összetételű, ennélfogva ma a tömegekre épített választójog mellett a kormányzat téves felfogás a szerint nem oly közület vagyunk, amellyel politikai szempontból foglalkozni érdemes volna. A kormányzat pontosan ezt teszi: nem érdekli a kamara, sem annak bajai. Sőt tovább megy a kormányzat, amikor már megszerzett ügyvédi jogokat sub titulo gazdadédelgetés. elkoboz. Pedig helytelen az, ami a kormányzatot vezeti. Mert az ügyvéd intelligenciájával és objektivitásának meggyőző erejével kitűnő koirtese volna egy egészséges gazdasági politikának, ha a kormányzat azokat a közérdeket szolgáié, de egyben az ügyvéd megélhetését lehetővé tevő kívánalmakat, amelyek miatt évek hosszú sora óta instanciázik, honorálná. 48