Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 5-6. szám

valamely vállalat irányításában. Az a tény, hogy valamelyik törvényhozónk cégjegyezve lett egyik vállalatnál, semmiesetre sem jelenti azt, mintha a vállalat partikuláris érdekeit a köz nagy érdeke elé helyezte volna. Analógiának itt bátran felhozhatjuk a választójognál soka* vitatott titkos, vagy nyilt szavazás előnyeit és hátrányait, A gazdasági életben való részvételnél sokkal előnyösebb a — nyíltság. A parlamentben, a bizottságokban nincs titkos szavazás, tehát ott, ha olyan vállalati érdekről van szó, amely érdeket személyszerint is valamelyik bejegyzettigazgatósági tag képvisel, ott nem kell félni a jogtalan előnyök szerzésétől, ez lehetetlen. A másik része pedig a dolgoknak, amely már nem a nyilvánosság ellenőrzése mellett játszódik le — mármint, ahol partikuláris előnyök megszerzése szóba jöhet a közérdeke ellenére — mint pl. a kijárásoknál, ott igazán nem fontos1, hogy a kijáró cégjegyezve van-e, vagy sem. Ezt ellenőrizni nem lehet. Vagy nmikor nagyobb csoportok érdekeiről van szó és az érdekképviseletükön keresztül tud érvényesülni, hiszen ilyenkor egész pártokat tud hívéül beszervezni. Mi úgy fogjuk fel a törvényhozóink vállalatoknál való aktív részvételüket, hogy az nem a de lege feranda, hanem a de lege lata szelleméhen történik. Vagyis nem az új hozandó törvények befolyásolását jelenti, hanem a meglévőknek a betartását célozza. Nem tartjuk helyesnek ennek a kérdésnek napirendre 1 űzését, mert ha szemre és első hangzásra van is ereje annak a számnak, hogy a törvényhozói testületnek csupán 47 olyan tagja van, aki személy szerint és láthatóan nincs vonatkozásban valamely gazdasági alakulattal, végső fokon nem látjuk az előnyét annak, ha mind a 245 törvényhozónkról ezt mondhatnánk el. Itt idéznünk kell Georg Jellinek, a nagy német államjogász mondását, amikor megállapítja, hogy: ,,a gazdasági csoportok ugyanis nem kormányra törekszenek, * hanem a mindenkori kormány fölötti uralomra." Vagyis a leghatalmasabb gazdasági réteg a mag egyéni és szervezeti energiájával mindenkor ama politikai párt mögött áll, amely kormányra kerül. S idéznünk kell, amit korábbi számunkban már leszögeztünk, n tudományos jogalkotás kérdéseivel kapcsolatban. Vagyis egy miniszter — mai kontinentális parlamenti típusok mellett — bármily kiváló férfiú is, csupán oly törvényeket készíthet elő és csupán oly jogszabályokat alkothat, melyek lényegükben megfelelnek az uralkodó politikai párt, vagy a pártok mögött álló leghatalmasabb gazdasági c&oport, vagy csoportok érdekeinek. Ha mást akar, helyzete az uralkodó pártban, a parlamentben és ezzel a kabinetben tarthatatlanná lesz. A törvényhozó elhelyezkedése tehát nyíltan valamemelyik gazdasági alakulatban olyan formában, amit most újra napirendre tűztek egyesek és összeférhetetlennek tartanak, szerintünk nem összeférhetetlen a törvényhozói munkával, miután világos, hogy a mai parlameti rendszer szerint a többségi párt irányítja a kodifikációt és az egyes gazdasgi csoportok nyomása semmikép 6em abban nyilvánul meg, hogy ki melyik vállalat igazgatóságában foglal helyet. Az aztán megint más lapra tartozik, hogy egy kiterjesztett, általános és titkoe választójog alapján cezszeülő orsíággyűlés törvényhozóinál a pártalakulás struktúrája is olyan változásokon megy keresztül, amely természetesen magával hozza az uralkodó gazdasági csoportok átalakulását és hatását is a jogalkotásra. Mindez azonban, hangsúlyozzuk, teljesen független attól, hogy egyik-másik törvényhozó melyik vállalat igazgatóságában, vagy felügyelőbizottságában foglal helyet. Nem vagyunk ellene tehát annak, ha egy-egy törvényhozó nyiltan résztvesz valamelyik vállalat munkájában. Az összeférhetetlenség — mint fogalom és mint ennek tulajdonított hátrány — a parlamentárizmus élő szervezetében ott tapintható ki talán a legjobban, ahol a törvényhozók állami érdekeltségeknél vesének részt a gazdasági életben. Ez azonban egy tollvonással megszüntethető, 6 végeredményben a választókra tartozik, annak eldöntése, hogy helyes-e, vagy nem helyes ez az állapota követüknek. Mintahogy végső fokon ez az egész kérdés a választókra tartozik, még a mai választói jognál is. Nem becsülhető le végül is az a tény, hogy a választók többsége rendelkezik annyi ítélőképességgel, amely befolyásolhatja ezt a problémát. Olyannyira, hogy ez fogja meg i« oldani. Azonban sokkal sürgősebb ennél a választói jog reformja... 3. VANNAK MÉG BÍRÓK ... Egy járásbíróság! ítélet indokolása megérdemli, hogy itt megörökítsük. Nem azért, mert valami különleges, komplikált jogi kérdést oldott volna meg, hanem mert a való élet jelentkezett ebben az ítéletben. A kartelkérdéssel függ össze, még pedig az utóbbi hónapok olyan sok port felvert pékkartel ügyével kapcsolatosan. Pár részletet idézünk az ítélet indokolásából s ez mindennél jobban beszél. íme: „Igaz, hogy a sütők iparvédő egyezménye a kormányhatóság jóváhagyásával működik, működése azonban csak abból a szempontból áll ellenőrzés alatt, hogy a kartelszerzödés szabályait betartja-e? így a kereskedelemügyi minisztérium közigazgatási természetű felügyeletének a per szempontjából jelentősége nincsen. Közömbös a per szempontjából az is, hogy a kartelbizottság és az országos árellenörző bizottság hónapokon át vizsgálta az egyezmény működését, közérdekű voltát elismetre és az egyezmény által végzett minimális árakat közgazdaságilag megokoltnak állapította meg. Közömbös ez azért, mert csakis a szabad forgalom alapján kialakult szabad verseny döntheti el legméltóbb módon, hogy a piaci forgalomban milyen árak indokoltak". „A bíróság álláspontja az, hogy az alperesek (a pék-kartel) neve alatt létesült kartelalakulat kétségtelenül kizsákmányoló célzatú és így erkölcstelen természetű, mert csupán a kartel kebelében tömörült iparosok anyagi érdekeire van figyelemmel, a fogyasztóközönség érdekeinek mellőzésével". Ilyen súlyos szavak: „kizsákmányoló célzatú", „erkölcstelen természetű" fordulnak elő az ítélet indokolásában. Érthetetlen ez előttünk, hogy miért kell ezt egy járásbírónak leszögezni és miért nem a kartelbizottság és az országos árelemző bizottság jön erre rá? Miért ad ez a két bizottság menlevelet ilyen kartelalakulásnak? Magasabb közgazdasági szempontok. . . Ezt már oly sokszor hallottuk. A bírónak, a magyar bírónak talán nincsenek magasabb közgazdasági elképzelései, ö csak az élet, a való élet ütőerén tartja a kezét és a tiszta lelkiismerete mondatja vele ezeket a szavakat, amely szavak mélyek és visszahatnak olyan „magasabb közgazdasági" elgondolások legalizálására, amelyet nálunk jogilag az 1931. évi XX-ik t.-cikk révén kerültek bele a corpus jurisba. A karteltörvény. De meddig még? 38