Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 3-4. szám - A kereskedelempolitika új útjai (3. [r.])

értékét 1,200.000 pengőre kalkulálták. Hát ez bizony na-\ gyon ezé] és érdekes. Ilyen még nem volt, mondják, a vi- ' lúgon, hogy egy templomot városrendezési szempontból 12 méterrel eltoljanak a helyéből. Technikailag megoldható, habár mindig más a papíron való elgondolás, mint a kivitelezése, különösen az anyagi részben, azonban semmi garancia nincs arra sem, hogy az emelésére és eltolásra szánt templom a 11-ik méternél nem-e omlana össze fatálisán, ellenére minden zseniális technikai elképzelésnek. De ettől eltekintve mégis csak a legsimább és legegyszerűbb módja lenne a lebontása és az újra való épitése. Utóvégre a vallásos célokat szolgálandó, össekötve az építőipar hathatós támogatásával és fellendítésével, éppúgy elérjük a célt, ha új templomot emelnek. Vannak néha olyan körülmények, ahol túl kell tenni magunkat a múlt építészeti remekein. A vallásos hit és közerkölcs emelését az új stílusban, vagy a régi stílusban tartott új templom szintén hathatósan szolgálhatja. Nincs szükség ilyen hara-kirikre, mégha nagyobb építészeti remekműről is volna szó. Ha a városrendezésre szükség van, ha ezt csak úgy vihetik keresztül, hogy ott 12 méter helyet nyerjenek, akkor le kell bontani és új templomot kell építeni, nagyobbat, szebbet, még akkor is, ha többe kerülne, mint az eltolásra kikalkulált összeg. Aa biztos, hogy többe kerül, de vájjon hol a garancia arra. hogy az eltolás nem fog ti bbe kerülni? Láttuk ezt már a sokkal egyszerűbbnek számítható Duna-alagút építésénél is, hogy mit jelent a terv és a valóság. Költségvetési hiányt jelent. AUTONÓMIÁT A KÖZÜZEMEKNEK. Nem tartjuk továbbra is keresztülvihetőnek azt a rendszert, amely ma még fennáll a főváros és a nagy közüzemei között. A fejlődés rovására megy, hogy no legyenek felelős vezetői a nagy üzemeknek és hogy minden egyes aprólékos kérdésben teljes függőség álljon fenn a városházával. Ebben a vonatkozásban feltétlenül keresztül kell vinni egy bizonyos, fokozatos decentralizálást. Mert, ha a főváros autonómiája a főbb irányvonalakat előírja a közüzemeinek a működést illetően, leszögezi azokat az elveket, amely elsek mellett azoknak működésüket ki kell fejteniök, akkor megvalósítható lenne a gyorsabb fejlődés, a publikum [jobb kiszolgálása és. az üzemek céljainak megfelelő nagyobb önállóság. Túlontúl nagy szerepet, kap jelenleg a bürokrácia és ennek útvesztőiben elhervad az ú. n. felelősség kérdése is. Tessék megkonstruálni olyan üzemi szervezetet a vezetésre, hogy abban a főváros autonómiának egész szervezete és elve visszatükröződjék kicsiben és tessék önálló, teljes felelősséggel működő igazgatókat állítani az üzemek élére Ettől kezdve a főváros központi autonómiájának csak <i bíráló és ellenőrző szerepe lehet meg, amely csak áldásos volna és sokkal jobban oldaná meg a legfontosabb kérdéseket. Nem szólva arról, hogy az ilyen szervezetben sokkal jobban jut érvényre az az igazi kedvezményező, individuális erő, amely az embereket értékessé teszi. Csákit így tudjuk elképzelni azt, hogy a nagy közüzemek hass-nos munkát fejthessenek ki és egyben teljesen felvegyék a nagy magánvállalkozások jó tulajdonságait, amit röviden úgy nevezhetünk, hogy jövedelmezőség. Tessék nagyobb teret engedni annak, hogy a felelős vezetők dolgozhassanak és alkothassanak, mindezt a főváros javára A kereskedelempolitika új iríjai Irta: Csák István (W) Sokan azt vetik fel a szabadkereskedelem ellen, hogy ez sem oldaná meg a devizanehézségeket. Ez valóban fennáll, miután a devizanehézségek okozója az utóbbi évek folyamán fellépő általános elzárkózási gazdaságpolitika. Mert ami ma fennáll nálunk tendenciában, vagyis az autárkiára való törekvés, az ugyancsak meghonosodott az összes új államalakulatokban is. A rövidlátás, a pillanatnyi politikai sikerek elérése nem vezethetett másra, mint a teljes mértékben való elzárkózásra és arra az igyekezetre, hogy az új államegységek a nemzeti érzés teljes latbavetésével gazdaságilag is a teljes önállóságra, függetlenségre törekedett. Az így feldarabolt, kínpadra vont nemzetközi gazdasági organizmus védtelen volt és a védekezése csakis abban nyilvánult meg, amit úgy hívunk, hogy általános bizalmi válság. Ez az összeszükítési folyamat állította fejetetejére az egész nemzetközi pénzpiacot és ezzel együtt a devizahelyzetet. A töke, a nemzetközi töke elkerüli azokat az államokat, ahol a teljes autárkiára törekednek. S ez egész természetes, miután az önellátás elvében benfoglaltatik a pénzügyi önállóság is. Az utóbbi hónapok nemzetközi békeáramlatai azt látszanak bizonyítani, hogy nem lehet különválasztani a politikát a gazdasági résztől, vagyis a nemzetközi békepolitika szoros kapcsolatban áll a nemzetközi töke békéjével. Márpedig a nemzetközi tőke békéje el sem képzelhető a mai vámfalak mellett. Mert a nemzetközi töke — lehetnek hangzatos jelszavak ellene, de nem tagadható szükségessége egy állam gazdasági életében — megtalálja az utat profitkeresésében vámfalakon keresztül is talán ipari letelepülésében, de ez sokkal hátrányosabb, miután az így élvezett állami támogatásokból, az adózók terheiből profitál és nem szolgálja a nemzetgazdaság szempontjából a termelés és fogyasztás érdekeit. A nemzetközi tőke — ha erre szükség van — csakis a szabadkereskedelem csatornáin vezethető be egészségesen egy nemzet gazdasági szervezetébe. Ezek törvények, a kapitalizmus törvényei, amelyen változtatni nem lehet. Egy ország gazdaságpolitikája két részre oszlik, a belsőre és külsőre. A belsőben érvényesítheti mindazokat a tételeket, amelyeket a sajátos nemzeti célokat mozdítják elő, a külsőben pedig csakis az előbbivel összeegyeztetve, kompromisztikus gazdaság-politikát. IV. Kétségtelen, hogy amidőn a korlátozások lebontásával utat akarnak törni a szabadkereskedelemnek, akkor ezen az úton elsősorban is áldozatokat kell hozni és az áldozat a vámmal védett ipar lenne. A szabadkereskedelem útjai kiszámíthatatlanok és látszólag szabályozhatatlanok. Azok az elvek, amelyeken keresztül annak utat akarunk engedni, csak nagy általánosságban szegezhetök le és a külfölddel kötött ú. n. legtöbbkedvezményes megállapodásokkal lehet csak némileg utat szabni. Az autonóm vámtarifa rendszer erre módot nyújt, szinte az egész konstrukciója a kereskedelem fékrendszere. Nincs más kiütünk jelenleg, mint a prohibició fokozatos lebontásával tervszerűen átnyergelni az utolsó tíz év elzárkózási politikáját a szabadkereskedelem felé. A vámvédelemmel megteremtett belső iparosodást hasonlatkép nevezhetnők a szuronyok uralmának, s ugyanekkor idézhetjük Talleyrand híres mondását, mely szerint a szuronyokat sok mindenre lehet felhasználni, azonban állandóan ülni rajtuk mégsem lehet. Nem akarunk hivatkozni Royal Tyler megbízott úr megállapításaira, miután érdekelt oldalról azt is mondották róla, 32