Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 23-24. szám

előnyeiben Bach kormányzata részesített és vitte bele az életükbe, akárha idegen erőkkel, de amely reformokat Kossuth képtelen lett volna úgy keresztülvinni, miután olyan nagy erőkkel állott szemben, mint a nemadózó nagybirtok, a kiváltságokban meggyökeredzett nemesség volt akkor. Kossuth sorsa ott dőlt el, hogy nem ö hívta segítségül az oroszt, hanem az a főnemesség, amely nem tudott belenyugodni az 1848. reformjaiba, de amely végül deferált az osztrák császár polgári származású, de a kor szükségszerűségét felismerő bach vaskezének. Ma már tudjuk, hogy a Bach-korszak nálunk lehetett alkotmányellenes uralom, de az alapjait rakta le egy forradalmi kor megindította poigáriasulásának ebben az országban és juttatta emberi jogokhoz az ország többségét alkotó tömegeit, rakta le a kereskedelem és iparosodás alapjait. Ennyit a diktatúráról, hiszen ez is az év történetéhez tartozik, miután igen sok szó esett róla az év folyamán a politikai kritikákban. "A közjogi problémáknak csak kuntúrjai mutatkoznak, azonban oly sok erőt igé ivel valóban a gazdasági szabályozás, hogy erre komolyan még nem kerülhetett sor. Az a megállapítás, hogy az utóbbi években háttérbeszorult a parlamenta1 izmus szerepe az ország kormányzásában, ez helytálló, de ez nem egy év jelensége, hanem már fokozatosan így fejlődött a háború utáni önállóságunk folyamán és kezdeti sebességét még Tisza István gróf adta meg akkor, amikor letörte az obstrukciót, ezzel mintegy megindította a régi parlameníárizmus átalakulási folyamatát. Utóvégre ez csak az időkívánta tempó kérdése, mert amikor volt idő arra, hogy egész jelentéktelen kérdésekben a parlament hónapokig folytathatta a meddő vitákat, csakis a l'art pour l'art kedvéért, akkor ebből a szempontból az ú. n. alkotmány sem képezhet érinthetetlen tabut. Utóvégre is az alkotmány, mint egy nép önkormányzásának az alapszabályai, kell, hogy a korkívánta változásokhoz alkalmazkodjék, de ez még nem jelentheti azt is, hogy jogfosztás történhetik jogkiterjesztés helyett. A jogkiterjesztés áldásaiban részesíthetők az állam egyedei az alkotmány megváltoztatásával is . . . * Minden szimpátiánk azé az Olaszországé, amely ország és népe a mai súlyos megpróbáltatásokon megy keresztül. Nem vitatkozhatunk most azon az elméleten, hogy vájjon a tyúk volt-e előbb és aztán a tojás, vagy megfordítva, vagyis Olaszország maga idézte-e fel azt az okot, amelyért a mai megpróbáltatásokon megy keresztül, miután senki sem tagadhatja meg tőlük azt az igazságukat, hogy megfulladni mégsem akarnak saját népfeleslegeikben. Hogy aztán ebből ma még több keletkezett, mint egy egészen sírna, kevés áldozatot kívánó gyarmati pacifikáció, azért aztán már nemcsak egyedül Olaszország a felelős. Mi egyelőre értetlenül állunk az előtt a meleg ragaszkodás előtt, amelyet Anglia fejt ki a Népszövetséghez címzett barátságos genfi vendégfogadóval szemben, nem mondjuk, hogy hogy sóhivatal, miután bizonyos vonatkozásokban mégis tulajdoníthatunk értékes munkát is a népek eme gyenge szövetségének. Egyelőre azonban mégis csak szükebbkörü érdekszövetség képét mutatja ez az intézmény, amely most arra jó, hogy alapokmányainak a paragrafusait idézhessék. Közben pedig egész komoly véres háború folyik Olaszország és Abesszínia között, amely tény mindkét fél részéről igen komoly áldozatokat kíván meg tagadhatatlanul. A kimenetelt illetőleg nem lehet kétséges, hogy Olaszország mégis csak fog nyerni valamit, ha ez a nyereség a jövőre szól is, de erről ma még mérleget felállítani valóban lehetetlenség. Ha nehéz háborút indiiani, még nehezebb azt jól befejezni. Mikor állítható meg ez a mai háború úgy, hogy a hozott áldozatok ne tűnjenek fel nagynak, a felkavart gazdasági és erkölcsi élet ne szenvedjen túlságosan tőle utólag, mert hiszen tudjuk, hogy a hatás mindig utólag mutatkozik meg károsan egy hadviselt nép életében, akár győztes, aKar vesztes félről legyen is szó. Az ilyen utólagos hatások nagysága akár a rosszban, akár a jóban, úgy véljük, attól függ, mennyire feszítettük meg azt a húrt, •emit egy háború lefolytatása jelent egy ország életében. Meddig mehetünk a vér és az anyagi veszteségekben, miután bármilyen legyen is ezeknek az ellenértéke, mégis fájdalmas dolog. Olaszország válságos idejét éli ma, hiszen a szankciók alkalmazása valóban próbára teszi minden erejét. Az onnan érkező jelentések egy elmúlt csúnya idő emlékét idézik elénk, ami így kezdődött nálunk is: „aranyat-vasért!" felkiáltással és tizenhétévvel a befejezése után is itt állunk súlyos problémáinkkal, megcronkítottságunkkal, szegénységünkkel, bizonytalan jövőnkkel, összes nyitott sebeinkkel. íme, a véráldozat, amit mi hoztunk a nagy háborúban, nem volt elég. Most Olaszország küzd úgyszólván az egész világ ellen, igen kevés jóbarátja támogatja, úgylátszik ehez a nagy küzdelemhez bátorítást merít az olasz nemzet Carlo Alberto király 1848-iki kiáltványából: ,,L'Itália fará de se!" . . . * Az egyetemi hallgatók tüntetése rövid ideig tartott és az ifjúsági szervezetek szerint kétes politikai célt szolgáltak egyes kívül álló személyek érdekében. Ezt ugyan kevesen értették meg, mert nagyon finoman voit megszövegezve, de tüntetés közben használt „Erger-berger" című dal már többet fejezett ki az irányt 178