Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 21-22. szám - A stomatológial elv és az orvosi rendtartartás törvényjavaslata

évtizedek óta Ez a rendezetlenség kizárólag azért állott elő, mert hivatalos köreink eddig nálunk az orvosok véleményét tette magáévá, hogy a fogászattal is kizárólag orvosok foglalkozhatnak, vagyis a stomatológiai elvet Ez a harc a stomatológiai elv kerül akkor indult meg nálunk, amikor orvosok fe kezdtek fogászattal foglalkozni, jóllehet annakelötte szintén csak dentisiák látták el Magyarországon is ezt a foglalkozást. Amikor a folytonos szellemi túltermelés mind több és több diplomást ontott ki magából, akkor az orvosok közül is mindig többen kezdtek foglalkozni a fogászati szakkal és féltékenyen kezdték figyelni a fogtechnikusok működését. Tisztára gazdasági önzés vezette akciójukat már akkor is, amikor először merült fel ennek a .kérdésnek a rendezése .törvényes úton. Még 1910-ben történt, hogv az orvosok küldöttségéi: Tisza István gróf, akkori miniszterelnök, fogadta és többek között a következőket mondotta a küldöttségnek: ^Kétségtelenül megállapítható, hogy a közönség nagv része fogtechnikusokkal kezelteti magát és az általuk elvégzett munkával nagyon meg van elégedve. Ennek okát abban látom, hogv a fogtechnikai munkában a fogtechnikusok nagvobb jártasságagl bírnak, mint a fogorvosok." Ez volt Tisza István gróf obiektív megállapítása és ezt nem kizárólag a hazai adatok alapián mondotta, hanem a külföldiek ismeretében. Mégis történt egy rendelkezés az orvosok akcióia után s ez volt az 1911. évi 112.026'R. M. rendelet, amely ideiglenesen szabályozta a kérdést, amikor is a fogtechnikusok szerzett jogait tiszteletben tartva, szakvizsga letételére utasítja őket. A rendelet indokolása részben elismeri a stomatológiai elv helyességét, de nem helyezkedett arra az álláspontra, amelyre a mostani orvoskamarai rendelet, vagyis elismerte, hogv a fogászattal túlnyomó többségben a fogtechnikusok foglalkoznak az országban és mem nyilvánította őket ,,kuruzslók"-nak, minit a mostani iavaslatban, hanem méltányolta szerzett jogaikat. Ezután a rendelet után újabb szabályozás nem jött, hanem csak zavart Okozott, mert nemi intézkedett azokról, akik akkor még nem voltak önállóak. Azokat az ioari működés körébe utalta. Csak a háború után néhánv rokkantnak engedték meg pótlólag a vizsga letételét és így a szabad működését. Azóta ez a kérdés rendezetlen maradt és a hatóságok — tudván ugyan, hogv a fogtechnikusok tovább dolgoznak, nemcsak azok, akik szakvizsgát tettek, hanem a többiek is, de tolerálta őket, mert ellenük soha semmi kifogás egészségügyi szempontból nem merült, fel, sőt az egészségügyi hatóságok is tűrték ezt, mert munkájukat rendben találták Sőt a bírói -gyakorlat, felmentve a vádlottat, ezt állapította meg: „mert nem volt megállapítható, vájjon a foghúzás és fogtömés a foggyógvászathoz tartozik-e?" A tudományos világban is elméleti és gyakorlati eredmények alapján mindinkább tisztázódott annak az álláspontnak a helyessége, hogy a fogászat nem annyira orvosi, mirt inkább és túlnyomórészt — ennek keretében pedig a müfogápolás teljes egészében — technikai tevékenység. Figyelemreméltó kijelentéseket tett ebben a tekintetben az 1931-ben megtartott párisi világkongresszuson dr. Geo Villáin párisi egyetemi orvostanár, aki a többek között a következőket állapította meg a stomatológiai elvvel kapcsolatban: „A stomatológus orvosok a fogakat csak mint a gazdasági érvényesülés eszközeit látják, de nem ismerik fel a technikai jelentőségét és ezért nem alkalmasak arra, hogy a szakmai fejlődést szolgálják. Ezt a fejlődést egyedül és kizárólag a gyakorlati fogászoknak köszönhetjük. Ami szerepe a medicinának ebben a fejlődésben van, azt orvosi diploma nélkül a gyakorlati fogtechnikusok kitűnően betöltötték éspedig be tudták tölteni azért, mert az univerzális orvosi diploma megszerzéséhez szükséges szellemi energiákat inkább arra használták fel. hogy tökéletesen képzett fogtechnikai szakemberekké váljanak Orvosi diploma nélkül a fogtechnikusok voltak azok, akik a fogak konzerváló és protherikus terániáiát olvan magas fokra emelték, hogv envnvire fejlett terápiára az orvosi funkciók egvetlen területén sem akadunk." Ez az idézet mindent megmond és ígv érthetővé válik, hogv olvan kultúrállamok, mint Anglia. Franciaország és Németország törvényesen szabályozták és engedélyezték a fogtechnikusok 'működését és nem tartiák munkáinkat Jkuruzslásnak". Sérelmesnek tartiuk tehát az orvosi rendtartásról szóló törvénviavaslatnak azt a részét, amely csakis az 1911. évi 112.026/B. M. rendelet alapián huszonötév előtt néhánv vizsgát tett fogászt hagy meg a gyakorlatban (57. §.) de nem gondoskodik az azóta nálunk is fejletté vált és nagv gyakorlattal rendelkező többi fogtechnikusnak a szabad működéséről azokban a keretekben, ahogvan az a külföldön meg van. Ezen feltétlenül változtatni kell olvkénen. hogv — nem targálva az orvosi rentartásró! szóló törvénviavaslat többi fontos, az orvostársadalomra nézve indokolt intenciót — egv pótszakasz veendő fel, amelv két évre felfüggesztené ennek a kérdésnek a rendezését. Az 52. 6. után következne azon új szakasz, amely kimondja exoresszis verbis, hogv nem- vonatkozik ez a szakasz addig a fogászattal foglalkozó technikusokra, amíg egy külön novellával nem szabályozza a belügyminiszter külföldi mintára nálunk is a fogtechnikusok helyzetét. S erre ol. két évet írna elő, melv időn belül ez a kérdés rendezendő volna szintén törvényhozási úton, közmegelégedésre. Még egv igen figyelemreméltó ténykörülményre kell felhívnunk ezzel kapcsolatban a törvényhozás figyelmét. A4iután tudott ténv az. hogv az utódállamokban (Csehszlovákia, Románia, Jugoszláviai élő elszakított magvarság ezen foglalkozási ágához tartozó egvedei már élvezik a törvényesen rendezett helyzetet, félő volna, hogy nálunk hozott ilyen törvény elidegenítené tőlünk elszakított testvéreinket. Hivatkoznunk kell itt Kolosvárv Bálint dr. egyetemi tanár egvik érekezésére (Törvényhozók Lapja 1932. évi októberi szám), amelvben a magánjogi kodifikációra vonatkozóan a következőket mondotta: ,.Ma, a magvar magánjog a lelki és gondolkozásbeli egységnek még egyik fontos tényezőié és — mint a Trlpartitum egykor a populus Verbőczi-anusz-t összefogta: akként öleli körül láthatatlan szellemi fal gyanánt az úi határokon innen és túli magvar nemzetet. Az utódállamok jogegvségesítő törekvései a magvar magánjog azonosságán máris nem egv rést ütöttek. Nagv egészében azonban a magánjog a régi politikai határokon belül még osztatlan és egységes jogterületet jelent. Az új kódex magánjoga ezzel szemben a csonkaország szükreszabott földrajzi terü172