Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 19-20. szám - Leépitést és céltudatos adminisztrációt az OTl-nál és MABI-nál

napja annak, hogy az elektromos müvek átvette a gázmüvek ellenőrzési rendszerét. Ha az egyesítést mindenáron a megvalósulás felé viszik a közeljövőben, akkor igen helyesnek találnánk ennek az egész tranzakciónak a sikere érdekében azt a kombinációt, hogy a két egyesített üzem élére Véssei Ede dr. kerülne, akinek agilitása, széles skálájú invenciója megtudna küzdeni egy ilyen egyesítés veszélyeivel. ÜSZI PRÜGRAMM A VÁROSHÁZÁN. Nagy elánnal indult meg a város politikai hadállásaiban a munka és a polgármesteri jelentés tárgyalása előtt elhangzott nyilatkozatok azt mutatják, hogy nincs meg az az összhang a kormányzópártok között, amelyre olyan nagyon hivatkoztak a választás lezajlása után. Sajnálatosan látjuk már előre, hogy ismét csak a régi hibába fognak esni a városnál, vagyis a versengő ss mindebből presztizs-kérdést csináló két pártpolitika megnehezíti az adminisztráció munkáját, aminek aztán a következménye lesz megint a régi recept, vagyis az az adminisztráció ide-oda fog lengeni, úgy, ahogy majd a szél fúvása kényszeríti rá. Ismét kénytelen lesz folytatni a Fekete Péter-féle játékot, mert vagy az egyik, vagy amásik oldalon fogják le a kezét. A szanáló főpolgármesternek biztosított különleges felhatalmazásokat mégis csak igénybe kellene venni egyes kérdésekben, hogy keresztümenjen, mert ha ezt tényleg az autonómiával egyetértően akarja keresztülvinni, akkor az nem megy simán. Vagy teljesen elejtik a szanálás jelszavát, szisztémáját és visszaállítják a teljes régi autonómiát, vagy pedig az új törvény szelleméhez híven definiálják a lényeges kérdéseket. A közeljövő fogja megmutatni, kiknek lesz igazuk. Leépítést és céltudatos adminisztrációt az OTl-nál és MABI-nál Minden jóléti célú közintézménynél fokozott mértékben kell vigyázni arra, hogy a szociális ténykedés a legnagyobb megelégedéssel találkozzék, nehogy ez éppen szociális kérdésekben az állami beavatkozást diszkreditálja. Százszorosan áll ez azokban az esetekben, amikor ez a ténykedés kényszerítő eszközökkei, kényszerű ellenszolgáltatás igénybevételével történik, mert hiszen a kényszer már magában véve is belső ellenkezést szül. Ez a gondolat kellene tehát, hogy főszempontként érvényesüljön a két kötelező biztosítónál az O. T. I.nál és a MABI-nál. Azok a tömeges panaszok, keserű kifakadások és lázongások azonban, amelyeket a kötelező biztosítókkal kapcsolatosan a biztosítottaktól napnap után hallunk, nemcsak ezt a megnyugvást nem mutatják, hanem ezen túlmenőleg arra engednek következtetni, hogy nemcsak egyéni sérelmek, egyes igazságtalanságok fordulnak elő, hanem, magában az egész organizmusban rejlenek a hibák a két kötelező biztosítónál. Nem kétséges, hogy ezeken a (hibákon segíteni kell hacsak magáról a társadalombiztosítás gondolatáról lemondani nem akarunk. Meg kell tehát keresnünk azokat a bajokat, amelyek az ismertetett panaszokat indokolttá teszik és helyes organizálással a sérelmek kútfőit el kell tüntetni. E partaszok kútforrása pedig kétségtelenül az a túlméretezett, felesleges és magának az intézménynex a rovására váló adminisztráció, amely már régen elvesztette szeme elől gyakorlati célját, hogy elvont, önmagáért élő berendezkedés legyen. Akár az 0. T. I., akár a MABI betegségi ágazatának adminisztrációját hasonlítjuk össze a külföldi hasonló intézmények adminisztrációjával, akkor a költségvetésekben oly nagymérvű eltolódásokat látunk, a kiadási tételeknél a hazai megoldás rovására, amelyek feltétlenül gondolkodóba kell, hogy ejtsenek. Nem vitás, hogy egy helyes és a célt szükségszerű gördülckenységgel alátámasztó adminisztráció szükséges cs fontos, de az is kétségtelen, hogy abban a pillanatban, amint ezt a minimumot túllépjük, nem elősegíti, űe akadályozó, hátráltató szerepe van, az adminisztrációnak. Nézzük csak meg akármelyik intézet budapesti központját, a tömegrendeléseknél olyan csúnya példáját látjuk, amely önkénytelenül veti fel bennünk a kérdést, mennyiben bírhat alapossággal egy perc törtrésze alatt lefolytatott vizsgálat, egy agyonhajszolt orvoa előtt, akinek ez aznap talán 50-ik kezelése volt. Épületes például mesélve el a történetet, az egyik ilyen túlzsúfolt napon (melyik nap nem túlzsúfolt?) a főorvos a betegekkel telt várószoba előtt átszól az alorvosokhoz rezignáltán végigtekintve a betegek sorfalán: ugy látszik, ma megint csak felületesen vizsgálhatunk. Ehhez a kijelentéshez kommentár nem kell. Vagy hivatkozhatnánk annak a fiatal ÜTI sebészorvosnak a nyilatkozatára, aki kérdésünkre szomorúan azt sóhajtotta, hogy: fáj nézni a tökéletes műszereket, amelyeknek használatára sajnos, nincs elég orvosi kéz. S bizony a legtökéletesebb műszer sem használ semmif, ha agyonhajszolt fáradt orvos kezébe kerül. Amikor tehát az orvosi részen a leghihetetlenebb emberhiány van, az irodai részen a tisztviselők végtelen sora dolgoz fel oly adatokat, veti alá tortúráknak a betegségi segélyre szoruló emberek százait, amelyeknek elmaradása nemcsak hogy veszélyt jelentene, de könnyebbé és olcsóbbá tenné az egész intézményt. Igen könnyen meglehet, hogy a kisebb adminisztráció mellett egy-egy jogosulatlan is kezeléshez ju?, de talán nagyobb előny a jogosultak helyes és céltudatos ellátása betegségi segéllyel, mint az, hogy kizárjanak egy-két nem jogosultat, akiknek kezelése századrészébe sem kerülne annak, amennyibe az ezt megállapító adminisztráció kerül. Le kell tehát építeni a felesleges kinövéseit a kötelező 'biztosítók adminisztrációjának, mert ilyen terhelést a mai viszonyok észszerű megfontolással nem bírnak, de nem is bírhatnak el. A leépítés jelszava a mai viszonyok között szociális célokból talán túl merész és nem túl nagy tetszésre találó gondolat, de meg kell tenni, amikor ez a megoldásnak egyedüli módszere. Meg kell tenni pedig különösen akkor, amikor a leépítés — mint jelen esetben is lenne — nem leépítés, hanem egy a célnak sokkal jobban megfelelő helyesen organizált, céltudatos felépítés eszköze. A mai organizációt talán ahhoz a gyárhoz lehetne hasonlítani, amelyben a gyártó munkát végző két munkást 10 igazgató és ugyanannyi vezérigazgató utasít, irányít és vezet. 158