Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 17-18. szám - Álláshalmozás a falvakban

kórházi ápolást, kezelést vegyenek igénybe. Nem elszigetelt jelenségek ezek, hanem jelentékeny azok száma akik ebből az okból vannak pusztulásra ítélve. Mert ahhoz kétség sem férhet, ha módja és lehetősége lenne a falusi kisembernek arra, hogy betegség esetéin igénybe tudná venni azt a gondos kórházi kezelést és ápolást, amire szüksége van feltétlenül! a gyógyulásra, akkor igen sok értékes munkáselemet tudnánk megmenteni a nemzet számára. Itt is könnyen fellelhetjük a többi okon kívül azt, amit az egyke bűnéül szoktunk felróni a falusi lakosságnak, ez is szerepet játszik abban, hogy fél a szegény zsellércsalád a gyermekáldástól. így hiába küzdünk a tuberkulózis, vagy az egyke ellen, küzdünk minden téren, hogy a nemzet szaporodjék és erősödjék, mert egy ilyen látszólag jelentéktelen dolog is igen számottevően befolyásolja a nemzetszaporodás lehetőségét, nem lényegtelen a közegészségügy olyan fejlesztése, hogy abban részesíthessük azokat is, akiknek válóban nem áll módjukban azt külön megfizetni. Ennek első lépéseiként feltétlenül újra kellene szabályozni a falusi lakosság részére azt a létminimumot, amely jogosítaná őket a szegénységi bizonyítvány alapján orvosi és kórházápolási igénybevételére. Nem is kell olyan messzire nyúlnunk példáért, mert ha a városi lakosság kaphat már évi 1500 pengős jövedelem mellett szegénységi bizonyítványt, akkor nincs semmi akadálya annak, hogy ezt a létminimum határt kiterjesszük a falusi lakosságra is az állam, vagy közületi költségen való kórházi ápolás szempontjából. Tudjuk, hogy ez lényegesen terhelné a közületek amugyis nagy passzivitással küzködő költségvetését, azonban csak látszólagos lenne ez a tehernövekedés, miután olyan emberértéket nyerünk ezen az úton is, amire bátran elmondhatjuk, hogy megér minden áldozatot. Hiszen csak hozzávetőleges számítással sok-sokezer lélekkel tudnók ezen az úton is a népszaporodást előmozdítani évente, akiket így meg tudnánk menteni az országnak, ha ezen az utón módot tudunk nyújtani nekik a kórházi ápolás útján a gyógyulásra. Az egész nemzet érdeke kívánja, hogy a falusi lakosság is részesülhessen abban a magasabb létminimum határban, amely iogosít a szegénységi bizonyítvány kiszolgáltatására akkor, amikor egy betegség leküzdéséről van szó. Meg vagyunk győződve arról, hogy igen nagy lépéssel tudnók ezzel előbbrevinni a falu egészségügyét, a közegészségügy fejlesztése pediig olyan fontos, hogy nem akadhat senki ebben az országban, aki ellenezné az ezzel járó büdzséemelkedést. Álláshalmozás a falvakban Irta : Jenes András országgyűlési képviselő A gazdaadósságok rendezésén kívül másik fontos probléma megoldása is vár a kormányra és ez az állástalan diplomások elhelyezése. Fájdalommal kell tapasztalnom, hogy napról-napra keresnek fel állástalan diplomások a könyöradományokért, mert képtelenek maguknak miegszerezni a száraz kenyérre valót. Ugy hiszem, hogy a gazdaadósságokatt valamikép majd csak rendezik, habár, ha a magyar gazda összeadná azt, amit 1925—26. óta csak kamatokban kifizetett a bankoknak és ha a hitelező bankok a mai kamatokat számolnák el visszafelé is, akkor rájönnének, hogy bizony a gazda már nagyon kevéssel tartozik a hitelező bankjának. Ami pedig a nagyszámú állástalan diplomásokat illeti, hát ebben a kérdésbein sokra mennénk, ha szerintem a női állások 80 -át megszüntetnék, mert ennyi meg is volna szüntethető, a többi 20%-ot, mint családfentartót számítva. Meg aztán az a régen hangoztatott álláshalmozás sem szűnt még meg, de nemcsak a városban, hanem a falukban is. Csak egy eklatáns példával akarom ezt megvilágítani, ami bizony sürgős orvoslásra várna. így pl. az egyik falu kántortanítója egyúttal igazgatótanító is, amiért külön díjazás jár. A postahivatal vezetője, a postamesternő, ugyanennek a kántortanítónak a felesége, de ezenkívül ez a kántortanító az ottani Hangya szövetkezetnek is az ügyvezető igazgatója, havi száz pengő külön díjazással ! Van sok ilyen példa, ez csak egy kiragadott kántortanító példája. Ugy képzelem el, ha a fentemlített kántortanító két külön díjazását egy-egy állástalan diplomás kaphatná, akkor megmentenének őt és családját a kétségbeeséstől, az éhenhalás veszélyétől és ezenkívül jó honpolgárt kapnánk vele. Ez csak egy kis jelentéktelen eset a fővárosi álláshalmozásokhoz képest. Nem állunk egészen megoldhatatlan probléma előtt, amikor az állástalan diplomásokról beszélünk, mert igenis sok lehetősége van ezeknek az elhelyezésére a falvakban. Mi tudjuk jól, hogy az utóbbi években a falvak kultúrális előrehaladásában nagyon sok része van annak a ténynek, hogy azok, akik iskoláik elvégzése után nem tudtak a városokban elhelyezkedni, azok visszakerültek, a falukba, sokan a rokonsághoz és ott élnek szép számmal a falvakban. így aztán ellátják a rokonságot sokszor jó, vagy rossz tanáccsal, vezetik az embereket a helyes, vagy helytelen úton. Már csak ez utóbbiért is sürgössen gondolni kellene arra, hogy ezeket a falukban, ha máskép nem megy, a fentemlített módon félkenyérhez juttassuk. Van reá mód, csak utána kellene mindenütt alaposan nézni és megszüntetni a falvakban is a többszörös jövedelmű állásokat. VASÁRNAPI ZÁRÓRA PESTKÖRNYÉKEN. A nemes intencióval keresatülvitt vasárnapi záróra egész különleges jelenségeket szült a pestkörnyéki városokban. Merti amikor ennek a fővárosban volt valami praktikus értelme, az a környék városaiban nem vált be és olyan helyzet elé állította ép azt a íogysztó réteget, melyet nem zavarni, liánom kifejezetten támogatni kellene az olcsó élelmi szerbe vásá rlás szempon t j ából. Mikiént bennünket értesítettek, a pestkörnyéki nagyobb helységekben ez a rendelkezés igen erősen sújtje a munkásosztályt, akik heti keresetüket szombat este veszik kézhez és megszokták, hogy vasárnap korán reggel ebből vásárolnak be élelmiszert az egész elkövetkező hétre. Még pediig legolcsóbban közvetlenül a kistermelőknél, akik kocsival hajtanak be a piacokra már korán hajnaliban friss termel vényeikkel. Az új rendelkezés szerint ezek a termelők nem kezdhetik előbb az eladást, mint reggel 7 órakor és csak 8 óráig van megengedve az árusítás. Hihetetlen jelenetek játszódnak le így a kocsik körül. Valóságos rohamnak vannak kitéve, mert már1 korán reggel felsorakoznak a vásárlók is és az adott jelre egyszerre rohanják meg az őstermelők kocsijait, akik így képtelenek kielégíteni az igényeket és sok esetben tévednek az elszámolásnál, mérésnél, nem szólva arról, sok esetben előfordul az is, hogy vannak, akik kihasználva ezt & megrohlanást, fizetóis nélkül visznek kilószámrai élelmiszert. 137