Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 15-16. szám - Az uj ügyvédi rendtartásról

de a gazdasági hivatásoknál is divatbajött. Minden ilyen korlátozási, mesterséges akadálytermelő irányzatot csak arra vezethetünk vissza, hogy mindezek egy ország rosszul működő gazdasági életének a kisugárzásai, amelynek természetében rejlik az a csalókasága, hogy tüneti kezeléssel vélünk eredményt elérni. Holott kézenfekvő, hogy valamely rosszul működő mechanizmusnak semmiesetre sem a jelenségeit kell eltüntetni, illetve gyógyítási módnak kiindulásul elfogadni, 'hanem kizárólag a beteg mechanizmust kell gyökeréig megjavítani. Érzékeltetve, úgy képzeljük ezt el, ha egy motor kihagy, zörög, akkor nem vattát kell dugni a motorkezelő fülébe, hanem új motort kell beállítani. Ugy a szellemi, mint egyéb pályákon észlelhető túlzsúfoltság megszüntetése első látszatra valóban a zártszám rendszere a legalkalmasabb, azonban nem szabad megfeledkeznünk sohsem az okról is, ha az okozatot észleljük. A középkori céh-rendszer jól teljesítette hivatását, mert a benneélők megélhetése biztosítva volt, azonban akkor még nem ismertek olyan magasabb emberi és erkölcsi felfogásokat, amit nagyjában a humanizmus jelzővel illetnek s amiért már olyan sok vér folyt az utolsó két évszázad alatt. Lehet a szabadság fogalma a gyakorlatban relatív, de az biztos, hogy az egyke elleni szívböljövö harc semmiként sem egyeztethető össze semmiféle zártszáin rendszerrel. Kissé naiv dolog mégis növelni a születendők számát és ugyanakkor elzárná a felnőttek elől a szabad boldogulás lehetőségét. Vagy menjünk messzebbre? íme: a Btk. azt mondja: „a méhmagzat már emberélet, amelyet emberi jogok illetnek meg — annak elhajtása tehát ölési deliktum." Minek minősítsük akkor a numerus clausust? Ennél sokkal enyhébb és talán jobban beilleszthető a remédiumok közé az ugyancsak mostanában divatbajött „irányított termelés" című gyógyítási eljárás. Vagyis, ha úgy vélik, hogy a gazdasági élet nehézségeit az irányított termeléssel enyhíteni tudják, a termelés terén észlelhető anarkiát szabályozott folyammederbe terelve, megszüntetni vélik, ám legyen, de akkor alkalmazzák ezt a szellemi pályákra igyekvőknél is. Vagyis a jelen esetben tessék maximálni már az egyetemi oktatásnál azt a létszámot, amelyet célirányosnak tartanak pl., hogy az ügyvédi pályára menjenek. Csak annyit engedjenek erre a pályára, amelyet a természetes kiesés megenged, de ezt már a tanuló ifjúságnál kell elkezdeni. (Természetesen ebben az esetben az egyetemi jogoktatást is meg kellene reformálni, illetve szeperálni az ügyvédit az általánostól.) Ezt valahogyan még megtudnók érteni. De szerzett, kiküzdött, kiéhezett jogokat elvenni — ha azt törvény biztosítja a méhmagnál már — mire felnőnek? Ezt sérelmesnek tartjuk. Mindezektől eltekintve, meg vagyunk győződve arról, hogy a kellő kompromissziós csiszolások után ebből a tervezetből is élő törvény lesz és gyakorlati kivitelre fog kerülni. Most még néhány statisztikai adatot akarunk ismertetni azal kapcsolatban, hogy felvették a tervezetbe minősítésnek a főbérleti lakás tartását is. Csak azért idézzük ezt, mert igen lényegtelennek tartjuk az összesség szempontjából. Igaz, hogy adataink 1930-ból valók, tehát ötév előttiek, de nem hisszük, hogy olyan nagy lényegi eltérés lenne ezek szerint. Habár az 1934. év végei kimutatás szerint Budapesten a bejegyzett ügyvédek száma 3242 volt, míg 1930-ban a Fővárosi Statisztikai Hivatal kimutatása szerint Budapesteen 2749 ügyvéd volt, ezek szerint 497-teI növekedett négy és félév alatt az ügyvédek száma, ami elég jelentékeny emelkedés (1934-ben bejegyeztek 130-at, töröltek 111-et, a szaporulat tehát egy év alatt csak 19, ami annak a jele, hogy az élet, a „struggle for life" is elvégzi a maga rostáló munkáját az ügyvédség soraiban.) Az 1930-ban bejegyzett 2749 ügyvéd közül albérletben lakott 215, tehát kevesebb, mint 10%-a. Alig hisszük, hogy ebben a számban nagyobb eltolódás lenne jelenleg. Vallás szerint a 2749 közül 1380 volt zsidó vallású. E tekintetben sem lehet nagy eltolódás. A főbérleti lakás kritériuma tehát nem jelentene nagyobb csökkentést, mert ebből a kimutatott 215-ből átlagban fizettek 100 pengő havi lakbért, amelyért már főbérletit lehet kapni. Ez és a 2000 pengős kaució kevés rostálást fog előidézni, illetve riitkítást, hozzáértők szerint maximum egy 10%-os csökkenés mutatkoznék a jelenlegi létszámból. Legfeljebb az újak elől zárjuk el a belépési lehetőséget. Viszont ugyancsak a hozzáértők szerint ez a kétezer pengős kaució kitermelne egy újabb jövedelemrombolást, miután a módosabb ügyfelek szívesen leteszik kedvelt jogtanácsosaiknak ezt az összeget, ha ennek ellenében ingyen munkát kapnak tőlük . . . KRÓNIK mmmmiíiMiTi™ Építőipari sztrájk tört ki most, amikor kissé megindult az építkezési mozgalom és a vállalkozók minden erejüket összeszedve megindították a munkát. Állítólag nagyon nagy áldozatokat hoznak, hogy építkezhessenek. Mi csak azt tudjuk, hogy förtelmes alacsony béreket fizetnek, napszámosoknak 24—28 fillér órabért. Hát ez bizony nagyon kevés. Viszont elhisszük azt, hogy a kalkuláció ezt vette alapul, amikor a költségvetéseket megcsinálták és a nagy versenyben a munkát elnyerték. Ki tud itt igazságot tenni? Egy azonban bizonyos és ez: nem lehet ma ilyen munkabéreket fizetni. Négy-öt tagú családdal biró napszámos ember 12—14 pengő heti keresettel tengeti az éiatét, ha van egyáltalán keresete. Miért nem vezették még be a minimális munkabér kódexét? Mi az oka annak, hogy ez elmaradt. Azt hisszük, hogy a gyáripari érdekeltségek is ez ellen voltak, pedig meg kell hozni ezt az áldozatot. Már csak azért is, mert addig mindig nyitva áll a munkásság részére ez a fegyver, amit sztrájknak hívnak és ami semmikép sem alkalmas egy konszolidált társadalomban a nyugalom fentartására. Amennyiben már szabályozva volna a legkisebb fizethető munkabér, akkor először is ezt vennék alapul a vállalkozók számításaiknál, tehát csalódás nem érné őket, viszont a másik oldalon büntető szabályok ügyelnének arra, hogy ne használhasák a munkások a sztrájk fegyverét. így azonban az állam kénytelen beavatkozás nélkül tűrni a két fél harcát, amely harc sajnos nagyon egyoldalú, mert amíg az egyik oldalon állanak a szegény, lerongyolódott, kiéhezett, nyomorgó munkások, addig a másik oldalon vannak a biztos kalkulációs alapon álló és kitartással rendelkező tőkés-vállalkozók. * Fentebbi eset, amikor van néhány embernek munkája, illetve rosszul megfizetett munkalehetősége. Mi van azonban azokkal, akiknek még ez sem nyílik a főváros forró nyári aszfaltján? Előbb bosszantó, később fájdalmas azt a sok, ép erős, egészséges lerongyolódott embert látni az 123