Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 13-14. szám - Pénzügyi rendszerünk és szervezetének reformja (5. [r.])

célja, a kötelességteljesítés tudata voltak azok a rugók, miölydk az intézet ténykedését a várossal és polgáraival szemben vezették. Intézetünk .teljes önérzettel tekinthet vissza .tényeire, hogy hatalmas támogatója volt a város ama korszakalkotó beruházásainak, melyek nélkül nincs modern város, nincs belterjes gazdálkodás; melyek tálán mell ány évig igénybe veszik ínég a város polgárságának áldozatkészségét s a vezetőség miiinden erejét, tudását és összeköttetését: de végeredményben a város jövő fejlődésének alapjait lerakta, meri kész a vízvezeték, csatornázás, villanyvilágítás, villamos ipari erős, állami nép- és középoktatás, festőiskola, erdei iparvasút, Széchényi liget, modern színház és szálloda, aszfaltjáró és 5 irányban elágazó vasúti hálózat. „Ha •tanul' a város közönsége az intézet 50 éves mulitjából s arra tekintettel választja meg vezetőit a jövőre, hogy minden komáik meg van a maga kötelessége s a maga embere és ha e kettőt a népbizalma kaposolatba hozza: úgy bizonyOjsak 'lehetünk benne, hogy sem elődeink nem dolgoztaik, sem mi nem- fáradtunk hiába s hogy speciális kincsekben bővelkedő szép városunkra nagy országrészen a legszebb jövő és hivatás vár. Ezeket cselekedte 50 év alatt Nagybánya városnak a bankkapitalizmus áiitaí!, létalapjában háromszor megrohamozott Községi Takarékpénztára. De cselekedte még azt, 'hogy 50 év alatt az eredeti 21.157 forint 50 krajcár alaptőkéjét 500.000 a. K.-ra felemelte, az eredeti alaptőkének 5% kamatát a város házipénztárába évről-évre befizette és mindezeken felül 50 év alatt tiszta nyereségeiből 1,059.628 a. K-nak a házipénztárija befizetésével1 csökkentette a községi adóterhet. A KT-ak szociális alkotásait illetően a fentiekben ismertetett adatok csupán kitkapdosott, innen-onnan levelezés úján1 megtudott részletek. Azonban, akiknek ezek a részletek nem elegendők arra, hogv hozzám hasonló elfogultságra késztessék a KT intézményének javára, azok előtt fel kell vetnem a kérdést, hogy hát ugyan a bankkapitalizmus a maga versenytársa nélküli (monopol) 'helyzetében vaijo'n tud-e és minő közérdekű alkotásokkal bü'S zké Iked ni ? Fájdalmas élénkséggel emlékezzünk arra, hogy a baníkkaDÍtalizmusban 6300 millió a. K. saját és idegen tőkétől, 13.000 millió a. K. aktívától duzzadó, egyeduralmi ereje ellenére sem mozdult meg a lelkiismeret, — a magyar nemzeti közérdekek iránti kötelességérzetnek egy szikrája sem pattant fel még annak láttára sem, hogv az AFbina és a többi oláh pénzintézetek hogyan harácsolták össze Erdélyben a magyar földet. Nem fájt nekik, sőt tisztán üzleti érdeket tartván szem előtt: a visszleszámitolási üzletágazatban még elő is segítették ezeknek az oláh pénzintézeteknek, a banküzleti szabadság lobogója céltudatos oláh telepítéssel keresztülvitt nem zeitpusztító munkáját. Ellenrben a saját banküzleti szabadságukat nemcsak a múltban, — de még a mai végveszélynek idején sem terjesztik ki munkaalkalmaknak megteremtésére. Amily közönyös szemlélői voltak a világháború előtti kivándorlásnak, amennyire; elhanyagolták természeti erőkincse inknek kiaknázását, — ugyanazt a fásultságot mutatják a mai munkanélküliséggel szemben. Ez a gyökértelen bankkapi tal i zmus egyeduralmi helyzetében is amily nevetséges tehetetlennek bizonyult a nemzet hitelügyének szolgálatára, ép oly közönyt tanúsít a nemzetinek végveszélybe sodort közgazdasági sorsa iránt. Már neim is gyermekes hiszékenység, hanem végzetes hiba volna az, hogy a mai rendkívüli időben a bainkkapitalizmusnak akár szaktudásától, akár anyagi erejétől és mindenek felett tettrekészségétől várnánk a hathatós segítséget. Hagyjuk tehát a maga útjára. Másutt kell keresnünk és megtalálnunk az archimedesi pontot: szervezzük meg országszerte a KTakat. A társadalomnak a község a legősibb és legtermészetesebb szociálpolitikai szervezete. A községekben zailik a nemzeti termelés és a fogyasztás. Ott virít a boldogsága a nemzetnek és ott üvölt a népnyomor. Ezekben a de centrumokban él és lüktet a nemzetnek államot fenntartó képessége. Alkossuk meg hát a községi háztartások egyensúlyának, — a magángazdaságok boldogulhatásának közérdekű hitelügyi szervezeteit. Adjuk a község közönségének kezébe gazdasági, a kulturális és szociális boldogulbatásuknak pénzügvi eszközeit. Hiszen, ha ezeknek a decentrumoknak közönsége egyenként és külön-külön boldog és megelégedett a maga sorsával, akkor az egész nemzet lesz boldog és megelégedett. A kormányzatnak és országgyűlésnek be kell látnia azt, hogv a községnek a törvények végrehajtásából álló állarninoliitikai célokon jóval túlmenő közgazdasági és szociálpolitikai céliiaik és feladataik vannak. Az állami szervezet az örökéletű nemzetnek csupán a csontrendszere. A községeket nem szabad egyszerűen a csontrendszer egves részleteinek tekinteni. Hanem a nagy nemzettestnek a osontozaton, a hús és vérből, érző idegzettel épült eleven szerveinek kell tekinteni. Ezzel a gondolattal kell a községi életet fejleszteni, a feilőd'hetés céljából az öntevékenység számára teret kell biztosítani. A községnek közgazdasági és szociálpolitikai feladatai a politikai közigazgatástól függetlenek és a közönségnek mindenkori önkormányzati jog és hatáskörében oldhatók meg. Ilyen közgazdasági és szociál'politakai cél és feladat a Községi Pénzügvi Önállóság. Ami alatt azt kell értenünk, hogy a közönségnek felelősségét, mint eszményi tőkét a közönségnek ne csak községi közterhekkel megterhelésére, hanem a községnek mint politikai jo,gi személynek és a közönségnek javára, gazdasági éirdékeinek előmozdítására is használjuk ki. Hogyha ezt az eszménvi tőkét a községnek és a közönségnek közjavára a KT-nak reáépítésével jövedelmezi'etiük: akkor a politikai község számára üj bevételi forrást nyitunk minden befektetés és a közösségnek egyetlen fillérrel megterhelése nélkül. A pénzügvi reformtörvényben közvetlen kapcsolatot kell teremteni a KT és a Jegybank között. Ennek a kapcsolatnak következtében leheövé tesszük, hogy a politikai község, a nemzeti közületnek ez a szerves alkotórésze, a saját a közönsége tekintélyének megalázásával nem 'kilincsel többé a bankkapital'izrnus előszobáiban, Hanem a bankkapitalizmusnak teljes mellőzésé112