Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 11-12. szám - A magyar mezőgazdaság eladósodásának problémája

iyokba nem ütközik, mert a bankkamatláb ma úgysem tölti be reguláié szerepét, miután kötött devizaforgalom van és a pengő értékállandósága nem függ a bankkamatláb nagyságától. A bankkamatláb leszállítása még azért is nagyon fontos lenne, mert ezáltal a hitelintézeteket a gazdaváltóknál károsodás nem érné, tekintettel arra, hogy a gazdaváltókat a Nemzeti Banknál 100%-ig lombardirozhatnák (vagy legalább is az eddigi keretben). Idő előtti visszafizetés esetén a gazcfaadós bizonyos százalékos kedvezményt kapjon. Ezeknek az adósságoknak kötvényesítése nem látszik célszerűnek, mert ez egy olyan hatalmas kötvényinváziót jelentene, melyet a belső tőkepiac felemészteni nem tudna. Annak pedig, hogy a kötvényeket a bankok és a Nemzeti Bank tárcájukban őrizzék, sok értelme nincs, mert ez csak az adminisztrációs terhek emelkedését eredményezné. A kötvénypiac felvevőképességét fenn kell tartani azoknak az új kibocsátásoknak számára, melyek a magyar mezőgazdaság jövő hitelszükségletének ellátására fognak szolgálni. Az egyéb 570 millió pengő gazdadósság rendezésénél azt az eljárást kellene követni, hogy az 5% teherből 3% essen a törlesztésre és 2% kamatra. Ez az 570 millió már legnagyobb részben kereskedelmi, ipari, magán-, valamint köztartozás. Ennél az adósságtípusnál a hitelező nem közvetítő a betétes és a gazda között, mint a hitelintézeti kölcsönöknél és a hitelezőnek nem kell a betéteseknek kamatot fizetni. Itt tehát indokolt, hogy az 5% teherből csupán 2% essen a kamatra és 3% a törlesztésre, mert ezáltal ezek a kölcsönök 30 év alatt és nem 50 év alatt fognak visszafizetésre kerülni. Ezeknél az adósságoknál is meg kell engedni az időelőtti tőkevisszafizetést, vagy a törvényesnél nagyobb tőketörlesztést megfelelő engedmények mellett. Végeredményben tehát az amortizációs és egyéb hitelintézeti kölcsönöket a gazdaadósok 50 év alatt fizetnék vissza, az egyéb tartozásokat 30 év alatt. Évi 5%-nál azonban többet nem fizetnének. Idő előtti visszafizetéseknél jelentékeny engedményekben részesülnének és a záloglevelekkel való törlesztés is engedélyeztetnék. A 40-szeresen felüli adósságokat egy harmadrészben az állam viselné, egy harmadrészben a hitelezők elengednék. A földbirtokreformmal kapcsolatos terheket az álam a külföldi hitelezőkkel való tárgyalás után, ugyancsak mérsékelné és rendezné. Ez lenne nagy vonásokban a gazdaadósságok végleges rendezésének útja. Természetes, hogy ennek a kérdésnek számos technikai oldala van, melynek megoldása azonban már részletkérdés. Ez az általam javasolt rendezés nem követel az államtól a gazdaadós védelmi rendelet terhein túlmenőleg áldozatokat és a pénzintézeteket sem állítja lehetetlen feladatok elé. Igaz, hogy a pénzintézetek kénytelenek lennének bizonyos kisebb leírásokat eszközölni és a gazdahitelek után kamathosznuk egyáltalában nem lenne, azonban ezzel szemben a gazdaadóságok problémája végleg kiküszöbölődne a hiteléletből és a magyar pénzintézetek egy egészséges koncentrációval ki tudnák parírozni ennek a javasolt rendezésnek jövedelmet csökkentő hatásait. A mezőgazdasági hitel jövő útja Magyarországon. A gazdavédelmi rendelkezéseknek minden kedvező kihatásuk mellett abban jelentkezett hátrányos következményük, hogy teljesen megsemmisítették a mezőgazdasági hitelt és hitelnélküliségre ítélték a magyar mezőgazdaságot. A tehermentes birtokkal rendelkező gazda ép oly kevéssé kaphat hitelt, mint az, aki védettséget kért tartozásaira. Természetes, hogy ez a körülmény az amúgy is súlyos mezőgazdasági válságot még jobban kimélyíti és lehetetlenné teszi, hogy a magyar mezőgazdaság időszerű problémáit megoldjuk. Épen ezért nem elég gyökeresen és véglegesen rendezni a magyar mezőgazdaság múltbeli eladósodását, hanem intézményesen kell gondoskodni a mezőgazdaság jövőbeli hitelellátásáról. Azok a szomorú tapasztalatok, amit a mezőgazdaság eladósodásával kapcsolatban konstatálhatunk, szükségessé teszi, hogy a jövő agrárhitelét más formában és más feltételek mellett folyósítsuk, mint a múltban történt. A hitelnek alkalmazkodni kell a mezőgazdaság sajátos természetéhez és nem szabad kizárólag pénzügyi szempontokból elbírálni a magyar mezőgazdaság hitelszükségletének ellátását. A magyar mezőgazdaság hitelszükségletének ellátását a jövőben legnagyobb részben az altruisztikus intézetekre kell bízni, amelyeket központi vezetés mellett egyesíteni kell, hogy lehetőleg kis rezsivel és széles hitelbázissal állhassanak a magyar mezőgazdaság rendelkezésére. Ebben az irányban a kormány meg is tette a kezdeményező lépéseket. Ma pillanatnyilag igen kedvező a szituáció az egységes agrárhitel intézményes megteremtésére. Zálogleveles agrárhitelekkel csak az egységes altruista intézet foglalkozhasson a jövőben. A többi pénzintézet csak az agárárhitelintézetnek közvetítő szerve lehessen, mert meg kell tartani az egységes irányítást és a magasabb nemzetgazdasági célok irányító befolyását a jövő agrárhitelére. Meg kell akadályozni, hogy a magyar mezőgazdaság a múlthoz hasonló ütemben eladósodjék és, hogy olyan kölcsönöket vehessen fel, melyeknek visszafizetésére nem képes. Nem lehet időszakonként újabb és újabb adósságrendezést csinálni, hanem már előre meg kell teremteni azokat a feltételeket, melyek betartása esetén az újonan felvett kölcsönöket a mezőgazdaság visszafizetheti. Meg kell szabni ebből a célból a felvehető legmagasabb hitelösszeget, a fizethető legmagasabb kamatlábat és igazolni kellene a hitel rentábilis felhasználását is. A törvény csak azokat a mezőgazdasági kölcsönöket részesítse jogvédelemben, melyek a megszabott minimális feltételeknek megfelelnek és a mezőgazdaság autonóm szerveinek meg kell adni azt a jogot, hogy minden kölcsönszerződést felülvizsgáljanak a fenti szempontokból, kivévén természetesen az altruista intézetek kölcsöneit, melyek amúgy is a fenti elvek figyelembevétele mellett kerülnének folyósításra. Mindezek azonban elvi jellegű kérdések, melyeknél sokkal jobban érdekli a magyar mezőgazdaságot, hogy honnan és milyen forrásokból számíthat a fenti szempontokból megfelelő hiteligényeinek kielégítésére. Legalább is átmenetileg, amíg a gazdavédelmi rendelkezések és az ezt követő végleges rendezés hullámai el nem ülnek a magántöke és a bankok tartózkodni fognak a mezőgazdasági jellegű kihitelezésektől. Azért azonban, mert a tőke nem érzi át nemzetgazdaságilag fontos funkcióját és azt elhanyagolja, az agrárhitel problémáját nem lehet megoldatlanul hagyni és ara várni, míg újra megindul a mezőgazdasági hitelek folyósítása. A közel jövőben épen ezért csak az altruista pénzintézetek, illetve ezek központi szerve fog előreláthatólag mezőgazdasági kihitelezéseket eszközölni, feltéve, ha a Magyar Nemzeti Bank megfelelő hitelkeretet 97