Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 9-10. szám - Pénzügyi rendszerünk és szervezetének reformja

Csak a TÉBE-ben akkreditált nemzetközi bankkapitalizmus hátráltathatja a közérdekű reformot. De Teleszky Jánosnak megállapítása után a TÉBE is csak annak világos tudatában teheti ezt, hogy a mai pénzérték állandósága csak fikció, csak babona. Fikció a rajta felépült liberális-kapitalista rend is. Csak a bankkapitalizmus tanácsolhatja azt, hogy addig várjunk a reformmal, míg a nagyhatalmaknak megjön az eszük, — mert akkor biztosan bejutunk a központi jegybankoknak falansterébe. A 14000—1933. M. E. számú — gazdavédelml — rendelet tartamának vége közeledik. Kínosan feltűnő, hogy a rádiószózat és az elnöki beköszöntő a mezőgazdaság és házbirtok adósságainak elrendezését illetően biztató tervekről nemcsak hallgatnak, hanem inkább a pénzügyi reformoknak állítanak tilalomfát. Az 1929 óta dúló gazdasági harc temérdek vér és vagyonáldozatot követelt. Minden ideiglenes, átmeneti rendszabály ezt a gazdasági harcot csak meghosszabbítja. Holott gyökeres reformokkal azt sürgősen megszüntetni kell. Ámde hogyan? Hiszen külföldi kölcsönt (quod üeus avertat) nem kapunk. Belföldi pénzforrásaink eldugultak. A MNB-nak fedezetkészlete és ezzel törvényesen fedezett papírpénz kibocsátási képessége aggasztóan elapadt. Az aggasztón elapadt fedezetkészletet a MNB-nak akkora valutaadóssága terheli, hogy a papirpengő hiteljeggyé változott. A mezőgazdaság vojnaglik. A kézműipar és kereskedelm dermedten állanak. Nincs munka, nincs keresel. Ebben a mindent megtermő országban a lakosságnak 90%-a, kezdve a vezetésre hivatott értelmiségi osztályon, a mindennapi kenyér előteremtésének irtózatos gondjaival viaskodik. Egyes egyedül a pénzügyi rendszer és szervezetének közérdekű reformja a gyökeres* megoldás. Mert nyomban követheti a jelzálogos adósságoknak devalorizálása, a devalorizált adósságoknak konverziója és a beruházási munka. Ennek nyomában a kereset, a fogyasztási és teljesítőképességnek fokozódása. Ezeket a nemzetmentő célokat a MNB elnökének beköszöntője még csak nem is érintette. A munkanélküliségnek megszüntetése, a kereset, a fogyasztási és teljesítőképességnek fokozása, a forgalomnak fellendítése, a jelzálogos adósságoknak rendezése a szabadalmazott egyetlen pénzforrásnak felelőtlen vezérét nem, hanem csupán a kietlen devizapolitikának folytatssa hevíti. A „kalandos" inflációs tervek ellenében hűséges őrizője a hiteljeggyé alakult papirpengő, mint a pénzérték állandósága fikciójának. És semmi ellentmondást nem lát abban a tényben, hogy a bankszervezetnek és az általa kartelizáit iparvállalatoknak merlegei még ebben a köznyomorban is jelentékeny tisztanyereségekről adnak számot. Igazán nem csodálkozhatunk afelett, hogy ez, a nemzetnek eleven szervezetén kívül, sőt felette álló élősdi bankkapitalizmus öncélnak tekinti magát és az önmaga által alkotott hamis dogmák csalhatatlansagának jegyében örökéletet követel magának. Aki a külföldi érdekek miatt ellenzi a közérdekű pénzügyi reformot, az árulója a magyar nemzet léterdekének és boldogulásának. Aki pedig valutáros érdekek miatt előre kétségbe esik a nemzeti adottságokra alapított új Nemzeti Jegybank pénzjegyeinek forgalomképessége felett, — az képtelen levonni azoknak a tényeknek okszerű következményeit, hogy a MNB 6 év alatt a papirpengő fedezetkészletének 68%-át, a visszaszerzésnek reménye nélkül elvesztette és a további apadás kizárva nincsen, hogy emiatt a MNB-nak törvényesen fedezett papírpénz kibocsátási képessége is aggasztóan csökkent és még Tovább csökkenhet, továbbá a MNB-nak fedezetkészletét és alaptőkéjét is valutaadóssága kimeríti; továbbá hogy a MNB az alapszabály 1. cikkében foglalt, a prnzérték állandóságának megvédelmezésére „mindenekelőtti"-ként vállalt törvényes kötelességének teljesítésére képtelen, és végül, hogy a MNB-nak papirpengője ma már nem aranypénzt helyettesítő forgalmi eszköz, hanem osupán niteljegy, aminek forgalomképességet csak az a tény biztosít, hogy általa köztartozásokat teljesíthetünk. Külföldi és valutáris érdekekre tekintet és tétovázás nélkül, sürgősen meg kell állapítanunk a közérdekű pénzügyi rendszernek és országos szervezetének alapelveit és a reformnak célját. IV. A reformok alapelvei és céljai. 1. A magyar pénzügyi rendszer és szervezeteinek alkotmányos megállapítása a magyar nemzetnek szuverén belügye. 2. Az önálló nemzeti létnek az önálló pénzügyi rendszer és szervezetei ép oly előfeltételei, mint a terület, amit a nemzet magáénak mond. 3. Az önálló pénzügyi rendszer és szervezetei a nemzeti öncélúságnak nem nélkülözhető eszközei. 4. Az önálló pénzügyi rendszer és szervezetei ép oly alapvető törvénynek alkotmányos megalkotását követelik, mint amilyenek az egyeduralmi (monarchikus) államformát, a népképviseleti törvényalkotói és az ennek felelős kormányzati rendszert szabályozó törvények. 5. Az önálló pénzügyi rendszert a nemzet, szervezeteit pedig a községek közönsége mindenkori vagyoni, szellemi és erkölcsi adottságainak egységére kell alapítani. Ezért az önálló pénzügyi rendszernek törvényét azzal a céltudattal kell megalkotni, hogy a) általa a pénzügyi rendszer és a rendszer keretében a pénzügy mindkét szervének, u. m. a hitel es a biztosítás ügyének országos hálózata az örökéletű nemzeti szervezetnek (az élő organizmusnak) egy hús- és vér szerves alkotórésze legyen. Továbbá azzal a céltudattal, hogy b) az önálló pénzügyi rendszer és szervezetelneK keretében a politikai és nem politikai közületek, az egész gazdasági élet, egyszóval: az egész nemzeti háztartás a pénzügyi szükségleteket kizárólag a nemzet erőforrásaiból és fennakadás nélkül fedezhessék. Továbbá hogy c) a közérdekű pénzügyi rendszer és szervezetei által a nemzet egyetemének és a községi közületek számára soha ki nem apadó, hanem évről évre erőseboen buzogó új bevételi forrást nyissunk meg. Továbbá hogy d) az önálló pénzügyi rendszer és szervezetei által természeti kincseinket (bauxit, földgáz, vízierök, héwizek, stb.) kiaknázhassuk, örökéletű nemzeti vállalatokkal (Duna-Tisza csatorna) szárazföldi és vízi81