Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 9-10. szám - Pénzügyi rendszerünk és szervezetének reformja

mennyi német bölcselő ugyanezt a gondolatot terjeszti a németség hatalmaskodására, s a francia politikai lélekbúvárok, élükön Le Bon-nal az élen, éppen úgy, mint az új olasz birodalom atyja Mussolini, a nemzeti vagy faji optimizmus hirdetői, ami éppen kitűnő eredményeik okozója. Természetes, hogy minden nép, nemzet vagy faj cseletükből, a franciák a ,,Gloire" hitéből, az angolok világhatalmukból, az olaszok az örök Rómából, nekünk a történelem forrása jutott. A történészek kutatásai, a modern magyar történetírás eredményei azok, melyekre a jövőben támaszkodni kell. Hogy ezt a nemzet a kellő és helyes vezérlés birtokában kezdi átérezni s okulni tud a mult bűnein, abból a váratlan megnyilatkozásból is kitűnik ez, hogy Szekfű Gyula ,,Három nemzedéke" nyomán feltámadt a reformnemzedék. A mereven katholikus világnézletű Szekfű talán másképpen gondolta az újjáépítés gyakorlatát s megdöbbentő lett számára az a fordulat, mely a sokat vitatott Rákóczi-könyvtől a reformnemzedékig vitt. Az insniráció s a gvakorlat között azonban sokszor vannak különbségek s elképzelhető, hogy Vo'taire és Rousseau is máskép gondolták a francia forradalmat, jóllehet annak reformjai sok pozitív értéket termeltek késő kihatásaikban. A szerep, melyet Szekfű talán véletlenül, de bizonnval váratlanul magáraválllalt. kétségtelenül csodálatos. Hideg, szigorúan tudós mivoltából hirtelen szökik a politikai történések előterébe s bár maga még mindie ott áll a tudományosság fenséees magas'atain. a korszellem nevét már elragadta, s hurcolja magával a történelem felől, a történelemcsinálás országútjain. Ha az eseménvekben személyesen nem is vesz részt, mindenesetre felelős értük. A virulens korosztályok, a magvarság aktív erői tőle, az ő útmutatásaiból, szellemtörténelmi okfejtéseiből ismerték meg a maguk e'hivatottságát. Szekfű még néhánv évvel ezelőtt csak a magyar történetírás mestere volt. Mint ilvenről írt róla tanulmányt Pethő Sándor s felmutatta Szekfű felfogásbeli átalakulását is, mellyel Kossuthhoz közeledett. Talán ez a forduló tette alkalmassá, hogy bekapcsolódjon az ifjúság politikai eszmevilágába, mely furcsa vegyületét adia az ő hideg szintéziseinek és Ady Endre költői felfogásának. E két S7inte reménytelen pesszimizmus összeütközéséből lobbant fel a nemzeti idealizmus szikrája, belőle árad elő a feltörekvő nemzedékek talán utoljára felhördülő élniakarása. E gvenge fények mögött azobnan a temető komor sötétségében és némaságában alszik — a nemzet. A nagy eszmények, a szent fogadalmak, a hadak útiának csodás nemzeti erőnket megsokszorozó hite, kialudtak. Nem pénzszűke, nem a szegénység, nem az elesettség, hanem a lelki összeroppanás, a rettenetes elcsigázottság s a hitetlenség önmagában lett úrrá, mely csak negatívumokra képes, mely kiábrándulva és meghasonulva önmagával, tántorog a bűn és gvónás között, de megigazulást hozni képtelen volt eddig. De ki tudja mit rejteget a ma. nem pattan-e elő már most azonnal valami soha nem látott megtisztulás, valami szinte földöntúli erő, egy mindent megjavító politikai hit, mely legyőzi az örök kettősséget, az ezeréves magyar tragédia végzetes Vattáit és Koppányait, hogy Tiborc meghallgatásra találjon s az apró és óriás ezernyi kérdés gigászi tömegének megoldásából megszülessen a Bánk Bánokkal is, a teljes és osztatlan nemzeti egység, melyet Gömbös Gyulának kell talán összegyúrnia, inkább lelki, mint gazdasági erőkkel, kongruens egységgé, nem az elmúlt milleneum dicsőségére, hanem a jövő ezerév igazságáért. Pénzügyi rendszerünk és szervezetének reformja irta: Varga Lajos dr. (Debrecen) III. A reformok indokai. Bevezetőül különös nyomatékkal és ismételten hangsúlyozom, hogy a hitel- és biztosításügy nemzeti közérdek. Ebből következik, hogy a pénzügyi rendszert és szervezetet akként kell megreformálni, hogy a reform tökéletesen hozzásimuljon a nemzeti közérdekekhez. Ezt a közérdekű reformot azonban mereven akadályozza a MNB. A rendszernek közérdekű reformját azért, mert részvénytársasági szerkezeténél fogva nem is lehet köz-, hanem csak magánérdekű. A pénzügyi rendszer közérdekű reformja nem a MNB-nak megreformálását, nem a MNB szerkezetének valamilyen irányú átalakítását, hanem egyenesen azt célozza, hogy az arany'fedezetű rendszernek nyílt félretételével a nemzetnek vagyoni, szellemi és erkölcsi adottságaira alapítsuk pénzügyi rendszerünket. Azokra a nemzeti adottságokra, amelyeket a MNB üzletvitelének minden pénzügyi és jogi következményei hallgatagon ma is terhelnek. Azokra a nemzeti adottságokra, amelyek az állami és egyéb közületi háztartásoknak minden terhét viselik. A szervezetnek közérdekű reformja pedig azt célozza, hogy a kizárólag egyéni haszonelvűségre alapított bank- és biztosító kapitalizmus pénzügyi egyeduralmának ellensúlyozójaként, országos hálózat alakjában, közérdekű pénzügyi intézményeket szervezzünk meg a hitel- és biztosításügy számára. Amely közérdekű intézményektől távol áll a kizsákmányolás. És mindazt a tisztahasznot, amit a hitel és biztosítás ügyének közérdekén elérhetnek: visszaadják a társadalomnak szociális közcéljaira. Továbbá azt célozza ez a közérdekű szervezkedés, hogy ezek a hálózatszerű intézmények szervesen és közvetlenül kapcsoltassanak be az országos középponti szervbe. És pedig a hitelszervek az új Nemzeti Jegybankba, a biztosítási szervek pedig az Országos Biztosító Intézetbe. A gyakorlati keresztülvitelnek módozatairól külön kell szólnom. Ezúttal a közérdekű reformoknak indokaira összpontosítsuk figyelmünket. A Magyar Nemzeti Bank elnökének az 1935. február 4-iki közgyűlésen elhangzott elnöki beköszöntő beszéde, valamint a m. kir. Miniszterelnöknek ezt követően elhangzott rádiószózata után azt kellene hinnem, hogy a pénzügyi rendszer és szervezetének közérdekű reformja ma még a távoli jövő zenéje. Mert mindkét, nagyon is illetékes helyről az a „kijelentés" hangzott el, hogy pénzügyi téren változás nem lesz, a MNB-nak főtanácsa is, a m. kir. kormány is szilárdan kitartanak az eddig követett úton és mellőznek minden, — előre is „kalandos" jelzővel illetett — újítási törekvést. Azonban a rádiószózatban visszavonhatatlanul ismételt közgazdasági és szociális reformok, az államháztartási érdekek, ezeken felül közgazdasági helyzetünk és a társadalomnak szociális viszonyai együttvéve most már oly óriási feszítő erők, hogy a mai rendszernek és szervezeteinek mereven fenntartása és a közérdekű pénzügyi reformoknak mellőzése ezekkel a feszítő erőkkel egyenes szembehelyezkedés. Ez pedig 77