Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 5-6. szám - Sajtószabadság - mind a vérpadig

(lésről, amit á telefondijak leszállítása az egész gazdasági életnek jelentene, a kereskedőnek, iparosnak, a termelőnek és fogyasztónak egyaránt. A debreceni programm Rég keltett olyan országos érdeklődést államférfiúi megnyilatkozás, mint Bethlen István gróf debreceni beszámolója. Az egész beszéd tulajdonikép gazdasági programmadás volt s a szépséghiba csak abban kereshető, hogy több részében ellenkezett teljes mértékben Gömbös kormányának gazdasági vonalvezetésével. De ez politikum és bennünket nem érdekel, miután kizárólag gazlasági szempontból akarjuk a programmadást regisztrálni. Lehet, hogy a hatáselérés kedvéért történt, de szöges ellentétek merültek fel a vázlatban, miután egyfelől a teljes gazdasági liberalizmus mellett tört lándzsát, másfelöl pedig az intervencionizmus kimélyítését sürgette. Ez utóbbit olyannyira, hogy a bankvezérek fizetésének leszállítását szintén állami intézkedéssel gondolja elérni. Általában és ez szól sok más gazdaságpolitikai szónoknak is, kissé már el kellene térni attól, amit folytonosan hangoztatnak ,,leépítés", ,,csökkentés'' címén, s amit sajnos úgy az állami, mint a magángazlaságban gya korlatban is keresztülvisznek. A gazdasági körforgás, a crculus viciozus szüli aztán ennekfolytán például — a mezőgazdasági termények áresését is. Hihetetlen naivitás kell ahhoz, hogy valaki higyjen abban, hogy ha pl. a pengőt devalválják, hogy akkor csak a mezőgazdasági termények ára fog emelkedni, de a munkabérek és az ipari cikkeké nem. Az etatizrmis kibővítése gazdasági téren csak romboló hatással lehet ott, ahol azzal gyógyítani akarnak. Beszélhetnek a gazdasági liberalizmus haláláról, avagy a kapitalizmus válságáról, egyik sem áll fenn. Csakis vérkeringési zavarok vannak, amik mindig beállottak háborúk után, úgy a nyertes, mint a vesztes fél részén. Az ilyen kátyúkból való kimászás átmeneti idejét éli ma az egész világ, tehát ebben az átmeneti időben definitív szabályokat, vagy gyógymódokat ajánlani nem is lehet. Csak tapogatódzás lehet, kísérlet, sajnos sokszor viviszekció. Amikor egyes országokban az összefogás, szolidarizmus zászlaja alatt vezetik a küzdelmet a gazdasági válság leküzdésére, ez természetes, ösztönös irányzat, mintahogy az égőház oltására közös erővel sietnek a lakók, félretéve egymásiránti gyűlöletüket, kifogásaikat. Bethlen István króf is kihangsúlyozta az összetartás elvének fontos voltát a gazdasági problémák megoldásánál. Ebben nincs hiba, hiszen Gömbös Gyula másfélév óta sem tesz mást, mint emberfeletti erővel igyekszik megvalósítani a nemzetben a lelki egységet a szent közös célok elérése miatt. A szolidaritásra való igyekvés tehát nálunk is megvan, sőt, amint látjuk nem is kell olyan drasztikus eszközöket igénybevenni, mint pl. Ausztriában. Nem is tudják sokan eléggé értékelni, hogy milyen óriási jelentősége van annak, hogy milyen kimondhatatlan gazdasági ériéket reprezentál az a nyugalom és rend, ami ebben az országban van, hogy milyen kultúrértéket jelent úgy a nincstelenek heroikus kitartása, mint a tehetősek kötelességteljes magatartása. Demagógia lenne nálunk arról beszélni, hogy a hazai tőke elzárkózik a szolidaritás elve elől, hogy hiányzana belőle az összetartozás érzése a közös nagy célok elérésének útjain. Kevés olyan pontja van a mai világnak, ahol ilyen egészséges atmoszféra uralkolna, mint nálunk, pedig bajaink ugyanolyanok, mint a többieké. Ezt el kell ismerni mindenkinek, lett-légyen is akármilyen világnézetű. S ennek a légkörnek a kialakulása kizárólag a szolidaritás érzésének köszönhető, akár tudatosan, akár öntudatlanul. S ez az alap, amire építeni lehet. Hogy aztán az építés milyen eszközökkel történik, azt már szigorú szabályok írják elő, szinte a matematika törvényeihez hasonló gazdasági szabályok, semmikép sem függetleníthető a külső világtól. Tagadhatatlan az organikus összetartozás gazdaságilag az egész világgal. Ha tehát máshol is van intervencionizmus, akkor itt sem kerülhető el, ha máshol megbukik, akkor itt is meg fog bukni. Tévedés a gazdasági liberalizmust Smith Álámtól számítani, mert ez már meg volt a fáraók alatt is és utat enged ennek még a vörös cár is. Ez olyan kikerülhetetlen a gazdasági organizmusban, mint a természettanban a nehézkedési erő. Ideigóráig ellenhatásokkal visszaszorítható, de végül mégis elfoglalja helyét a népek, társadalmak szerves együttesében. A liberalizmus a gazdasági életben nem dogma, amelyben hinni kell, vagy amelyben csak egyesek hisznek, hanem jelenti magát az egyént, az embert és ennek az embernek minden élniakarását, összes jóságával és rosszaságával, munkálkodását, küzdelmét az élettel az életért. Ezt az élniakarást semmiféle állami szabályozás pótolni nem tudja, ezt a centrifugális gazdasági erőt semmikép nem lehet centripetálissá átváltoztatni. Hiszen már Plató az ő ideális államában megálmodta mindazt, amit egyesek ma is meg akarnak valósítani, de nem lehet, mert szereplői emberek lennének . . . Amikor kapitalizmusról beszélünk, akkor beszéljünk csak emberekről és mindjárt máskép tudunk ítélkezni. Debrecen alföldi város, ez az oka, úgylátszik, hogy erről a helyről nem lehet — hegyib©3zédet tartani. * A MAGYAR LESZÁMÍTOLÓ ES PÉNZVÁLTÓBANK az 1933. üzletév mérlegét 1,163.273.59 pengő tiszta nyereséggel zárta és 1.50 pengő osztalékot fizet. * A MAGYAR ORSZÁGOS KÖZPONTI TAKARÉKPÉNZTÁR mérlege 722.439.48 pengő nyereséget mutat fel, az osztalék, mint a mult évben, 1.— pengő. * A MAGYAR-OLASZ BANK 1933. évi mérlege 1,030.452.47 pengő tiszta nyereséggel zárult és részvényenként 1.50 pengő osztalékot fizet. * AZ ANGOL-MAGYAR BANK 1933. évi mérlege 1,143.618.11 pengő tiszta nyereséggel zárult. A nyereséget a bank ezúttal is teljes egészében tartalékolásra fordítja. * A MAGYAR ÁLTALÁNOS TAKARÉKPÉNZTÁR 1933. évi mérlege 1,012.545.11 pengő tiszta nyereséget tüntet fel és részvényenként 75 fillér osztalékot fizet. * Fizetett közlemények. 59