Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 5-6. szám - Kalózkodás a jogszabályok védelme alatt

fáradozása milyen célt szolgál akkor, ha nem az egyén áll az emberiség érdeklődésének középpontjában? Miért folyik ez a munka minden akadályokon keresztül és miért nem választjuk egyszerűen az Aldous Huxley utópiájában leírt módszert arra, hogy 60 éves korában minden embert a legkellemesebb euphoriában kivégezzenek. Hiszen ha akadnak Apponyi Albertek és Rákosi Jenők, akik az aggkorban is óriási szolgálatokat tudnak teljesíteni az országnak, de elvégre legyünk őszinték, sem a hadasereg, sem a nemzet ereje, sem a termelés, sem a jövő generációk szempontjából egy bizonyos koron túl levő lakosság különös értéket nem képviselhet. Itt egy nagy ellentmondást látok a nemzet primátusában az egyénnel szemben, egy nagy ellentmondást, amely elárulja azt, hogy az ember történelmi fejlődésének nem inherens valódi megnyilatkozása a gépember keresett megalkotása mai politikai struktúránkban. Gazdasági kérdésekben a jövő kifejlődés tekintetében aggályaim, kétségeim vannak. Szkepszissel és bizonytalanul állok a lehetőségekkel szemben. Egyet azonban biztosan érzek és tudok. Az amiért az utolsó évszázad csodálatos erővel, tudással, találékonysággal és energiával dolgozott, az emberi kultúra, az emberi civilizáció, a technika nagy vívmányai, mindaz, amit elértünk egy csodálatos világban, amely époly isteni a vívmányaiban, mint amilyen borzalmas tudna lenni egy új háború esetén, hogy ennek a nagy emberi kultúrának a kiinduló pontja, a megalkotója, a teremtője az egyén szabad érvényesülési lehetősége. És egyben ez a legnagyobb eredménye is. És épen ezért meg vagyok győződve róla, hogy mindazok a politikai és gazdasági rendszerek, amelyek az emberből gépembert akarnak csinálni és megölik az alkotás isteni szikráját, nem maradhatnak meg, halálra vannak ítélve. Kalózkodás a jogszabályok védelme alatt Irta: ifj. VASS ISTVÁN dr. ügyvéd A jelen gazdasági berendezésének alapja a hitel. Ez a hitel ugyan a gazdasági berendezéssel együtt alaposan meg van tépázva, de ezt a helyzetet — bér közel két évtizede tart — átmenetinek mondják. Úgyhogy végeredményben el kell fogadnunk, mely szerint ez a közgazdasági sarkigazság — ha megnyomórodottan is — érvényben van. A hitelnek az alapja viszont egyéb gazdasági komponensek mellett a szakavatott, gyors és olcsó igazságszolgáltatás, az adott viszonyoknak megfelelő jogszabályok és azok alapján hozott bírói határozatok megfelelő végrehajtása. Ami az anyagi jog alkalmazását és ezzel kapcsolatban a szakavatottságot illeti, bízvást lehet megállapítani, hogy bíróságaink, de különösen a legfelsőbb bíróság legtöbbször egészen bámulatos mozgékonysággal követik és ismerik fel a változó életviszonyoknak megfelelő helyzeteket, aminek nem csekély részben az az oka, hogy általános polgári törvénykönyv hiányában bíróságaink évtizedek óta megszokták, hogy nemcsak jogszabályokat alkalmaznak, hanem sokszor jogszabályokat termelnek. Tudni kell azonban, hogy a komoly, éles jogászi elmét kívánó pereknek a száma csekély és a bíróságok elé ma már túlnyomórészt egyszerű behajtásos és többnyire apróbb pertárgyú perek kerülnek. A törvénykezésnek ez a része a bírót szakavatottság szempontjából nem igen állítja nehéz feladat elé, mert a behajtási jerek többsége csak perhúzási célból kerül tárgyalás alá. Ezeknél a pereknél lép aztán előtérbe a jó igazságszolgáltatás többi kritériuma. És ezeknél a követelményeknél szenved hajótörést a hitel. A hitelező u. i. azt tapasztalja, hogy egy szerinte teljesen egyszerű ügyben elhúzódik az ítéleti döntés és nem tudja megérteni, miért megy bele a bíróság egy alaptalan védekezés hosszas taglalásába. Pedig ez az alaptalan védekezés a behajtásos per legreményteljesebb szaka. Ügyvéd és fél abból indul ki u. L, hogy aki védekezik, nnnak védeni valója van. Szorgalmasan ragasztják tehát a drága törvénykezési bélyegeket és több-kevesebb hónap után, egy napon kölcsönösen gratulálnak egymásnak: a pert megnyerték és az ítélet végrehajtható. A többi már gyerekjátéknak látszik. A további eljárás sorrendje a következő: a hitelező megkéri a végrehajtást, a bíróság elrendeli. Jelentkezünk a végrehajtónál, előre kifizetjük a végrehajtó díját, kiszállunk a helyszínére s örömmel állapítjuk meg, hogy a foglalás bőven fedezi a követelést. Az ügyvéd ezt jelenti a felének és ismét gratulálnak egymásnak. Az adós közben igéri ugyan, azonban még mindig nem fizet. Ki kell tehát tűzetni az árverést. Közben egy kis baj történik. A hitelező kap egy keresetet ós egy idéző végzést. Legtöbbször az adós felesége, esetleg egy előtte teljesen ismeretlen úr vagy hölgy invitálja be a bírósághoz azt adván elő, hogy a lefoglalt ingóságok nem az adóséi, hanem az övéi és így azok kielégítési alapul nem szolgálhatnak. Most már a hitelező lesz az alperes és védekezik. A bíróság kihallgat két tanút és megállapítja, hogy az ingók tényleg nem az adós ingói és azokat a bírói zár alól feloldja. A követelés ezután természetesen behajthatatlan és a hitelező egy csomó költség kifizetése után elhatározza, hogy letér „a gazdasági berendezkedés alapjáról", a hitelről. Aljunk meg már most az igénypereknél. A bíróságok pár évvel ezelőtt az igénykeresetek elbírálásánál kezdtek szigorúbb álláspontra helyezkedni, nehezebb volt igénypert nyerni és a statisztika állapította meg, hogy az igényperek száma csökkent, az/ árukihitelezések 6záima megszaporodott. A gazdasági viszonyok tartós romlásával azonban az a bírói rigorozitás is ellanyhult és ma már ismét ott tartunk, hogy több az igényper, miint a hitelezés. Az igényper tipikus alakja, mikor a feleség igényli a lefoglalt ingókat előadván, hogy azokat hozományul kapta. Bizonyíték a már kellő előrelátással elkészített közjegyzői okirat, ennek hiányában pedig jóindulatú rokonok ós barátok tanúvallomása. Ha nem a feleség ipényel, rendszerint barát vagy rokon az a tipikuu igénylő, aki azt állítja, hogy az ingók az övéi és csak használatul engedte át az adósnak. 50