Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 3-4. szám - A magyar parlamentarizmus

találjanak. Az államigazgatás magasabb szempontjaival nem igen egyeztethető össze az, hogy a-, ilyen egyetemes célok érdekében csupán egyes osztályuK, esetleg csupán egyes intézmények áldozzanak. Sem a 10%-o®, sem a 6%-os tüzoMisi járulék kivetése nem látszik tehát méltányosnak és indokoltnak még akkor sem, ha a biztosítók a járulékot a felekre is átháríthatnák. Egészen bizonyos, hogy a vidéki, inkább főleg a kis községekben található tüzrendészeti felszerelések igen slok kívánni valót hagynak hátra, A nem funkcionáló szivatytyúk, a szakadt és lyukas csövek stb. már sok humoros karcolatnak adtak anyagot. Nem kevésbé humoros volna azonban a tüzbiztositási intézményt, — amely végre is éppen a tűzveszély lehetőségére, tehát arra a kockázatra alapítja létét, hogy tűzkárok lehetségesek, — arra kényszeríteni, hogy a 6aját javaiból, saját díjbevételeiből javítsa, tökéletesítse a tűzrendészetet. Ez nem jelenti azt, hogy a tűzrendészet fejlesztése ellenkezne a tüzibiztosítók érdekeivel, de jelenti azt, hogy ez a munka kívül esik az ő feladatkörükön. Az ő feladatuk az., hogy az általuk igényelt díj mindenkor a tényleges kockázati viszonyoknak megfelelő legyen, továbbá azt, hogy kár esetén a biztosítás keretein belül minél gyorsabban és minél kielégítőbben rendezzék a tényleg szenvedett kiátrt. Egészen kézenfekvő az a gondolat, hogy ezen adónem mintájára a rendőrség fenntartásának költségeit pld. a betöréses lopás esetére biztosító intézetekre kellene hárítani, vagy pld. a halálozási statisztika javítása címén az életbiztosítók érdeke és kötelessége a kórházak fenntartása. Sajnos, a tárgyilagos szempontok az utóbbi időben nem mindig találnak illetékes helyen méltánylásra. Bizonyos átlagos, polgári ésszel fel nem fogható és meg nem magyarázható indokok — talán inkább jelszavak — alapján egyre-másra látjuk példáját annak, hogy egyes társadalmi osztályok, bizonyos egyesülések, közületek terheit más osztályok, csoportok kénytelenek — valóban minden igazság ellenére — viselni. Éppen ezért valószínű, hogy az általános és országos új tűzoltási adó — lehet hogy „átmeneti" és „ideiglenes jelleggel, — de hamarosan meg fog valósulni. A magyar parlamentarizmus Irla: ifi. TEMPLE REZSŐ dr. Ma, amidőn az egymásra toluló események Európaszerte új irányokat termiéinek, divattá1 vált a parlamentárizmus válságáról beszélni. Hogy ezt a válságot iminél jobban megérthessük, szükségesnek találom, hogy a parlamentárizmus történetét röviden regisztráljam és ezen keresztül térjek át a most kialakulóban lévő kormányziási rendszerekre. A parlamentáris kormányforma is hoísezas fejlődésen ment keresztül és a történelem különböző tényezőinek befolyása alatt vált a XIX. században egész Európáiban általánossá. A parlamentarizmus bölcsője és igazi hazája Anglia, ott született és onnan hódította meg Európát. Hogy ezt a néplélekből folyó orgnizmust megérthessük, egész röviden, inkább csak vázlatosan foglalkozunk az angol parlametárizmussal. Az angol parlament tulajdonképeni ősatyja az úgynevezett coneilium regis volt, mely azonban csak mint egy tanácsadó testület működött. Ezt fejlesztette 1265-ben Monforti Simon, aki már a mezővárosok és városok polgárainak követét is hozzácsatolja. A tulajdonképeni első parlamentet azonban csak 1295-ben, I. Edward uralkodása alatt hívták egybe. Meghívót kaptak ebbe a parlamentbe az országok bárói és a papság. Utasítást kaptak a sheriffek, hogy minden grófság képviseletében két lovagot, a válrosok képviseletében két polgárt, a mezővárosok képviseletében két lakost küldjenek. Eleinte ezeknek a meghiott képviselőknek semmi joguk nem volt, csak később, mint a nép hangulatának kifejezői, nyertek hatáskört. Ekkor az úgynevezett képviselők még együtt működtek a főrendekkel. A fejlődés további folyamán mondja ki egy határozat 1322-ben, hogy a képviselők beit -gyezése nélkül törvények nem készülhetnek. Ez a jog mé^ azonban nagyon gyenge. de most már a parlament mindjobban nyer jelentőségében és lassanként minden hatalom átmegy a kezében, amíg a XVIII. század vége felé veszi fel a parlamenti kormlátayzat, a miniszterek éis a parlament visonya a mai formát. Eme kormányzati forma lényege, hogy a parlament, mint törvényhozó szerv és a kormány, mint végrehajtó hatalom szerepel. Az alapvető momentuma, hogy a király a miniszterek tanácsána cselekszik, viszont eZek kötve vannak az alsóház szavazatához esi igy ennek felfogását 6zem előtt kell tartaniok. A király hívjia össze és oszlatja fel a parlamentet, szentesíti a törvényeket, melyeket a lordok és az alsóház hoznak. Kidomborodik itt azonban az alsóház jogelőnye, különösen a költségvetés és az adók megszavazása körül. A király jogai a parlamenttel szemben mindjobban háttérbe szorulnak. A miniszterek forma szerint a király szolgái, s nem függnek a parlamenttől. A való helyzet azonban az, hogy ugyan a király a minisztereket a miniszterelnök előterjesztésére nevezi ki, de ezviszont csak az alsóház tagjainak többségéből kerülhet ki. Tulajdonképen niem lehet megállapítani az angol alkotmány eredetét és nem állapítható meg, hogy melyik okirat az, amely az alapokmánya lenne. Az angol alkotmány nincs összefoglalva írott okmányokban, hanem csak rmozaifezeírű darabokból, hagyományokból, törvényebkől, rendeletekből, bírói végzésekből és szokásokból lehet rekonstruálni. A mai értelemben vett parlaiment keletkezésének történelmi oka az angol középosztály megerősödésében keresendő. A népesség szaporodásával a földművelés mellett más foglalkozási ágak, igy az ipar és kereskedelem is fellendült. A királyok tanácsában a feudális rendszer hatalmasai ülnek, akik határozataikban aaját szempontjaikat