Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 3-4. szám - Fenntartandó-e a közigazgatási bizottság

különösen a délamerikai államokban a devizahelyzet feszültsége lényegesen engedett. Kedvezőbbek a fize­tésképtelenségi válságot feltüntető számok is. A válság kutatása tudományos tevékenység, tör­vényei, megalapozottsága megközelítik azokat a tör­vényeket, amelyeken a természettudomány nyugszik. Van ennek a tudománynak néhány megállapítása, mely különösen felkelti a figyelmet. Éspedig: a gaz­dasági válság és a gazdasági konjunktúra ciklusokban változnak. A ciklusok hossza különböző. Már most megállapíttatott, hogy a termelés mennyisége nem áll összhangban az áralakulás fel vagy lemenetelével, hanem konstatáltatott, hogy a konjunkturálisán ma­gas áralakulások alkalmával hirtelen megszűnik a ter­melés további fejlődése és ezzel ellentétben, ami kü­lönösen fontos a mi esetünkben, a depresszió utolsó fázisaiban akkor, amikor legmélyebb az árszint, a ter­melés jelentős fejlődést mutat. Ma a helyzet az, hogy az áraknak az egész világon 100 év óta nem tapasz­talt szörnyű depresszióját látjuk, ezzel szemben több iparban a termelés mennyiségileg jelentős emelke­dése tapasztalható. Ha ezt a tényállapotot beilleszt­jük a krízis lefolyásának tapasztalati törvényébe, úgy arra a következtetésre kell jutnunk, hogy közeledünk a jelenlegi válság végéhez, amit különben a világ kü­lönböző gazdaságkutató intélzetei is jeleznek. Hazánkban természetesen ez a kérdés, a jobb idők bekövetkezése, elsősorban politikai probléma is, szorosan összefügg a kényszerbéke igazságos revízió­jával, a restitucíó problémájával. Fenntartandó-e a közigazgatási bizottság írta : GAÁR VILMOS dr., ny. kúriai bíró A közigazgatási önkormányzat lényege abban fékezik, hogy a nemzet tagjai a végrehajtó hatalomban közvetle­nül részegednek. A helyi feladatok végrehajtására és az ecélra szolgáló anyagi erő könnyebben termelhető ki a közvetlenül érdekeltek részéről, mint a központi végre­hajtó hatalom részéről. Valamint az állami feladatok meg­oldásának részben az önkormányzatra való hárítása lehe­tővé teszi a centralisztikus igazgatás helyett a helyileg különböző érdekeltek, a helyi ismeretekkel biró nemzet­tagok érdekeinek kielégítését. Tehát nem az önkormány­zat az öncél, hanem az állami végrehajtó hatalom, amely egyrészről nevelő hatással is bír, mert az önkormányzati tényezők gondolkodása és működése fegyelmezetté válik, másrészt pedig az állami akaratnak a törvényben való meg­nyilatkozása az önkormányzati szervak által végrehjatva, kevésbé hat kényszerítő módon, mert hiszen a maguk csele­kedete az, amely a törvény végrehajtását biztosítja. A magyar közigazgatási önkormányzat a megyéből fej­lődött ki, e hosszú történelmi múltra tekinthet vissza. Eb­ben az önkormányzatban az állam ellenőrző szerve a fő­ispán. Amikor az 1867-iki kiegyezés után Magyarország a fejlődésnek soha nem ismert fokára jutott, a szervezett politikai közigazgatás mellett erőteljes mértékben fejlőd­tek ki a közigazgatási szakbeli ágak, amelyeknek csak egy része került az önkormányzat feladatkörébe, a többi ré­szét az állami végrehajtó hatalom végeztette el szakköze­geivel. Még pedig mindegyik szakminisztérium külön­külön, egymással való szerves kapcsolat nélkül, állította fel a maga végrehajtó és ellenőrző szerveit. A főispán jogköre ezekre a közigazgatási szakágakra nem terjedt ki. A főispán csak a politikai önkormányzati közigazgatás ellenőrzője és «zen körön belül az állami hatalom képvise­lője. A tanfelügyelő, az államépítészeti hivatal, a gazda­sági felügyelő és csendőrparancsnok, mind külön-külön végezte a maga működését, közvetlenül az illetékes szak­minisztérium alá vetve és semmiféle kapcsolatban nem állott a helyi önkormányzattal. Ennek a szükséges kap­csolatnak a megteremtésére létesítette a törvényhozás a közigazgatási bizottságot, ezt az egéis&en célszerű magyar közigazgatási szervet, melyhez hasonló legfeljebb Olasz­országban található. A cél az' volt, hogy a kormányzati és az önkormány­zati szervek, valamint a különböző közigazgatási szak­ágak, együttműködése bázto6Íttassék. A törvény elgondo­lása az volt, hogy egyrészt az állami végrehajtó hatalom szervei betekintést nyerjenek az önkormányzati közigaz­gatásba és egyszersmind ennek az önkormányzati körnek a betekintésénél szavazati joguk is legyen. Mákrészt pe­dig az önkormányzati tényezők az állami végrehajtó ha­talom tevékenységi körébe tüzetesebben belepillanthassa­nak és szavazatukat, valamint akaratukat ezen a téren is érvényre juttathassák. Innen van ais, hogy a főispán, illetve Budapesten a főpolgármester, elnöklete alatt a köz­igazgatási bizottság az önkormányzatnak választott tag­jaiból és a különböző állami közigazgatási ágak helyi ve­zető férfiaiból alakult meg: és havonként legalább egy­szer ülésezik. ( A közigazg. bizottság eredeti alakjában egyrészt első­fokú, másrészt fellebbviteli közigazgatósági hatóság, vala­mint elsőfokú fellebbviteli fegyelmi hatéság volna, amely azonkívül az egyeis közigazgatási ágak főnökei, illetve képviselői részéről előterjesztett havi jelentéseket meghall­gatják és ezekre a maguk szerzett tapasztalataik alapján az önkormányzati tényezők épúgy, mint az állami köz­igazgatási ágak képviselői, a maguk észrevételeit megte­hetik, azonkívül pedig ez a bizottság az egyes felmerülő nohé-zségeket elhárítja. Az egyes közegek a szükséges ren­deleteket kiadják éféi ott, ahöl saját hatáskörükben nem intézkedhetnek, felterjesztik az illetékes miniszterhez. A törvény célja világos és határozott volt, de amint a gya­korlatban is igen sokszor bebizonyosodott, a törvényes el­gondolás és n gyakrol'atá mtegoldiáte egymástól nagyon messze eltér. A tapasztalat, amit tféscánti mint vidéki hírlapíró a megyei közigazgatási bizottságok működésénél, vagy pedig mint tíz éve a szfőváros közigazg, bizottságának tagja, szerez­tem, engem arról győzött meg, hogy az állami közigaz­gatási ágak képviselői a níaguk hatáskörébe tartozó ügyek­29

Next

/
Thumbnails
Contents