Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 3-4. szám - Kereskedelem és ipar

résztVész. Ha nem is gondolok a kereskedelemre azon vonatkozásaiba, amelyek a fogyasztás felkeltésére irányulva adnak tápot a termelésnek magában a javak kicserélésében, határozottan érték előállító komponens szerepét játssza, hasonlóképen ahhoz a munkáshoz, aki a szenet a bánya mélyéből a föld színére hozza. Egészen természetesen a kereskedelem adottsága a legszorosabb összefüggésben van az általános gazdasági helyzettel, létezésének előfeltételeihez, megindulásához. Megindul, ha bizonyos áru beszerzéséhez a fogyasztót hajtja a vágy és fejlődik, ha adva vannak a transport lehetőségei, ha az utak veszedelmei túl nagy rizikót nem jelentenek. Ha az emberiség gazdasági történetét két részre osztjuk és metszőpontnak a XVIII., illetve a XlX-ik század elején végbement ipari forradalmat választjuk, akkor azt látjuk, hogy az első periódusban, amely tehát a történelem előtti időktől a XVIII-ik század közepéig terjed, elsősorban majdnem kizárólagosan a kereskedelem, később beleértve ebbe a pénzgazdálkodást is, az a gazdasági tényező, amely a fejlődés ütemét, módját és irányát meghatározza. A második periódusban ez a szerep új és addig ismeretlen erők hatása alatt egy időre eltolódik. Azonban már a világháború előtti években megint a kereskedelem a gazdasági élet pacemakerje és egyben reprezentánsa, főképen a gyarmatosítás problémájával, az imperialista gondolatnak. Ez utóbbi magában hordta a nagy háború magvát, ami különben nem volt új jelenség. Már Brentano említi, hogy a háború a gazdasági élet főrendezője. A források szerint elsősorban Egyiptomban a Tigris és Euphrates vidékén konstatálható kereskedelem. Egyiptomban Kr., e. 1500-ig állami gazdálkodás folyt. Mihelyt ezt felváltotta a hűbéres rendszer, kezdődött a cserekereskedelem, melynek tárgyai külföldi vonatkozásban arany ós réz volt, jelezvén ezzel a pénzgazdálkodás első kezdetét. Az árukat karavánok szállítják keresztül a sivatagon abból a célból, mert ilyenformán a sivatagban nagy tömegek haladhassanak együtt és a megtámadás veszélyének kevésbé legyenek kitéve. Miután azonban a karavánok lassan haladtak és aránylag kis terheket tudtak szállítani, nem igen volt szó közszükségleti cikkek kereskedéséről, csak nagyértékű luxuscikkeket, fűszereket, vegyszereket, legfinomabb textilárukat, fém- és díszttárgyakat szállítottak. Évszázadokon keresztül ezek a karavánok egyedüli lebonyolítási lehetőségét nyújtották a kereskedelemnek. Az egyiptomiak fejlett külkereskedelemmel birtak, így pl. Babiloniával szemben. Magas gazdasági nívón állott mindkét ország ós Chamurabbi törvényeinek egyhatcd része a kölcsönügyletek rendelkezéséről szólt. Bankári tevékenységet folytattak, a megengedett kamat 20 százalékig volt rögzítve. Ismeretes volt a harmadik helyen való fizetés, vagyis a clearing követelések leszámítolása. Az inkasszó-üzlet bevezetett tevékenységi ág volt és mindez akkor, amikor Európában még vad törzsek tanyázták. A kereskedelem tevékenységében látjuk az ősi keleti kultúra tulajdonképeni rugóját, aminthogy a későbbi évezredekben egész a mai napig az a nemzet ér el magas kulturális nívót, amely a világkereskedelemnek legjelentékenyebb részét képes magához ragadni. Az egyiptomi üzleteknek első nagy konkurrenseit a föníciaiak alkotják, ezek kereskedők és egyben rablók voltak. Plinius úgy ír róluk, mint a kereskedelem feltalálóiról. Biztos az, hogy ők voltak a megalapozói a tengeri hajózásnak, szemben az említett karavánok által lebonyolított kereskedelemmel. A föníciaiak impulzust adtak a népeknek élénkebb életre, fejlődésre, felismerték azt a gondolatot, hogy a szükségleteket fel kell kelteni, a szükségletek kielégítésére a népeket nevelni kell, vagyis azt csinálták, mint a mai kiskereskedelem. De ők egyben nagykereskedők is voltak, mert már jól tudták és keresztül is vitték az életben, hogy az ámlk arra valók, hogy tekintet nélkül a távolságokra oda szállíttassanak, ahol szükséglet mutatkozik és ezzel a tevékenységgel impulzust adtak, de egyúttal munkát is, az iparnak. A kereskedelem, mégpedig a detaikereskedelem, megadja az impulzust, a nagykereskedelem, tekintet nélkül a távolságra, az árukat széjjelosztja, az ipar pedig nem foglalkozik mással, mint az áruknak legtökéletesebb, leggazdaságosabb ós lehetőleg legnagyobb tömegben való előállításával. Róma a köztársaság idején a nemzetközi kereskedelem lebonyolításában kisebb szerepet játszik, Augusztus alatt, tehát a császárság kezdetével, a forgalom megélénkül, ugyanabban az értelemben, mint régebben a görögöknél. Az állami beavatkozás első nagyvonalú formáját a közélelem ellátása szempontjából látjuk, amely a hatalmi kérdéssel függött össze, i aert elsőrangú államérdek volt, hogy a gabonaszállítiiányok Alexandriából idejekorán érkezzenek. E szállítások állami hajókon, állami kikötőkben, állami raktárakban bonyolíttattak le. Igaz, hogy a gabona nem vásárlás útján jutott az állam birtokába, hanem vagy császári birtokon termett, vagy adónként szedték be a tartományokból. Érdekesen jellemzi Friedlaender a római kiskereskedő és kisiparos konzervativizmusát. Azt állítja, hogy ezek a foglalkozási ágak a lakosság legbékésebb elemeit alkotják, természetesen, mert a társadalmi rend minden megingása, különösen polgárháború, vagy forradalom, exisztenciájukban támadja meg ezt az osztályt. Idézi Cicerót, aki szerint a Tabernák tulajdonosai, tehát a kiskereskedők, a legnagyobb mértékben békeszeretők, kereskedelmi lehetőségeik és munkájuk, tehát jövedelmük a forgalom nagyságától függ és csupán békében tartható fenn. Érdekes, hogy ez a megállapítás immár 2000 éves, de érvényét a mai napig sem vesztette el. -5 A római jogszabályokban, az egész corpus jurís cívilisnek létesülése is összefügg a kereskedelem fejlődébével, hisz maga a római jog, főkép a kötelmi jog a kereskedelmi ügylet rendezését nyújtja, A bizánci kereskedelem hatását az iparra érdekes megfigyelni. Róma bukása után Bizánc lett a világ nagykereskedőjévé. Főképen a Kelet és Nyugat közötti közvetítés lebonyolítója. Ezer évig, amíg a török Bizáncot el nem foglalja, ennek a kereskedelmi tevékenységnek hatása alatt nagy és virágzó luxusipar keletkezett, amelynek termékeit nyersanyag importálása ellenében hoztak forgalomba. De ez nem a mai 25