Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 1-2. szám - A mezőgazdasági ingatlanok elterhelési szabadsága korlátozandó

zésre ítéltek, ha a fegyelmi ítélet jogerőre emelkedésének napjától számított három hónapon belül a megjelölt állásba bármilyen oknál fogva elhelyezni nem lehetett; azt, akit országgyűlési képviselővé választottak. Szabályszerű elbánás alá lehet vonni: aki betegsége miatt egyhuzamban vagy 30 napot meg nem haladó megszakításokkal több, mint hat hónap óta nem teljesít szolgálatot; aki a hivatalával járó feladat kifogástalan elvégzéséhez szükséges szakképzettség, szorgalom vagy egyéb kellékek hiánya miatt szolgálatát a megkívánt mértékben nem látja cl. Ez utóbbi esetben az elbánás alá vonás elrendelését eljárás előzi meg, amelyet a miniszter, vagy a miniszter által meghatározott annak a hatóságnak a főnöke rendel el, amelyhez az alkalmazott tartozik. Az eljárás lefolytatására a miniszter három tagból álló állandó bizottságot alakit. Ez a bizottság a miniszter, vagy az illetékes főnök rendeletére az érdekelt alkalmazott meghallgatása után megállapítja, hogv fennforognak-e a szabályszerű elbánás alá vonás elrendelésének az előfeltételei. A megállapítás ellén az alkalmazott, vagy az illetékes főnök 15 napon belül észrevétellel élhet. A háromtagú bizottság megállapításának vagy az esetleg benyújtott írásbeli észrevétel felülvizsgálásának céljából a miniszter három évenként öt tagból álló állandó bizottságot alakit és ennek javaslata után végérvényesen határoz. Ami azonban az egészben ijesztő, az a diktatórikus politikumnak minden körülmények közötti érvényesülése a köztisztviselők között. A javaslat a szakképzettség és szorgalom mellettegyéb hiányokat is emleget, amelyek alatt esetleg a politikai hűséget is lehet érteni. Hiszen ha bizunk is az eljáró fórum pártatlanságában, az eljárás megindulásával azonnali felfüggesztés jár, az eljárást pedig a miniszter, vagy az általa megjelölt illetékes főnök inditja meg. A felfüggesztés ideje alatti torturáról jobb nem beszélni. Kinek lenne ereje végigcsinálni ezt a kálváriát politikai meggyőződéséért. Micsoda megalázás egy pozícióban levő tisztviselőnél képességeit, szorgalmát, akár jó, akár rosszakaratú vizsgálat tárgyává tétetni. Aki tud ol\asni a sorok között, az látja a politikai bilincseket, amelyek némaságot hoznak a hivatali szobákba és eltiporják az egyéni meggyőződést. Az 1933-as évben egymásután jelentek meg a tisztviselői kormányintézkedések és ha arra a régi mondásra gondolunk, hogy minden szülői szeretet abból állapitható még, mennyit foglalkozik a szülő gyermekévei, akkor a tisztviselői kar nyugodtan mondhatja: »igen terhes nekünk ez a nagy szeretet.* • KÖZGAZDASÁGI JEGYZETEK TT A mezőgazdasági ingatlanok elterhelési szabadsága korlátozandó Irta: FIGLÁR GÉZA, bankigazgató A 14000/933. M. E. sz. rendeletnek a földmíves Magyarországnak szempontjából két olyan rendelkezése van, amely a gazdaadósságok végleges rendezésének s a mezőgazdaság itermelés jövőbeni pénzügyi ellátásának a mestergerendáit képezik. Ezek: a gazdakamat megalkotása és az ingatlanok elterhelési korlátozásának intézményesítése. A gazdakamat, minden elismerést megérdemlő módon, végre törvényre emelte azt az igazságot, hogy a termelésben részt vevő pénztőke, munka ési természet harmonikus együttműködéséhez elengedhetetlen feltétel, hogy a javak előállítására szükséges idő fordított arányban legyen, a keletkezett értéktöbbletből kamat címén kifizetendő összegek nagyságával. A rendelet tehát megsemmisítette a mezőgazdaság pénztőke-szegénységéből eredő, kezdő terhének az igazságtalan részét. Nemzetgazdasági szempontból a gazdakamat alkalmazásánál sokkal nagyobb jelentőségű, mint válsággyógyító eszköznek, — terhelési tilalomnak a megtestesítése. Bár ez a rendeletben csak mint adósságvédelmi intézkedés, az ingatlan-tulajdonos kérelmére nyer alkalmazást, azonban kétségtelen, hogy a gazdaadósságok elkövetkezendő általános rendezésénél, szerepe sokkal fontosabb és jelentőségteljesebb lesz. Számtalan írásomban rámutattam már arra, hogy a napjainkban dúló gazdasági krízis külpolitikai okokon kívül onnan ered, hogy agrár-állam létünkre, a háború befejezése óta, nemzeti pénztőke nélkül, kényszerültünk termelésünket folytatni és így rá voltunk utalva arra, hogy drága és e mellett közömbös, sokszor pedig ellenséges államokból pénzt kölcsönözzünk, amely külföldi kölcsönök folyósításakor velünk, a helyzet kényszerítő voltánál fogva, olyan különböző nyilt és burkolt, de mindig csak a hitelező nemzet előnyeit szolgáló feltételek fogadtattak el (mert tévedés azt hinni, hogy a tőke kozmopolita), amelyek azután végeredményben nem csak összes feleslegeinket emésztették fel, hanem országunk vagyonállományának nagy részét a hitelezők kezére juttatták. Ma tehát ott tartunk, hogy elodázhatatlan és égetően szükséges a nemzeti pénztőke fejlődésének feltételeit megalkotni, illetve mindazon akadályokat elhárítani, ami képződésének útját állja. Az első és legfontosabb lépés ehhez az, hagy a mezőgazdasági ingatlanok eddigi elterhelési szabadsága általánosan korlátoztassék addig a mértékig, amely még elegendő lehetőséget nyújt arra, hogy az üzem vezetéséhez szükséges forgótöke megszerezhető legyen. A terhelési határ megszabásánál elvül felállítandó, hogy a mezőgazdaságii ingatanok bruttó bevételüknek csak y4 részét fordíthatják tőketörlesztésre és kamatra. A terhelési határt tehát, például szántók19