Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 1-2. szám - Vásárpénztár-ügy. A sajtó. Fővárosi törvény reformja

szellemi javainak öröklése? Egy nemzet nagyjainak szelleme átalakító, javító hatással van az utódokra, irányítja szellemi fejlődésüket, ez tagadhatatlan, tehát az energia megmaradása a szellemi világban is érvényes, vagy tagadhatjuk-e Széchenyi és Kossuth szellemi hatását nemzetünkön? Nem kell és nem is lehet beleavatkozni a természet fejlődésébe, mintahogy a természetes fejlődés küszöbölte ki az antik kor eugenikus intézkedéseit, amikor megszüntette taygetost, a társadalomfejlődés törvényszerűsége szüli majd az olyan gazdasági tagozódást is, amely talán egyszer a költőket is meg fogja nyugtatni, hogy ne féltsék nemzetüket az elfajulástól, elsatnyulástól. Csak megközelítően ideálisnak nevezhető gazdasági rendezettség lehet szilárd alapja a még egészségesebb generációnak, ugy testben, mint szellemben. Egy, a mai helyzetben alkalmazandó, sterilizáció már biológiai szempontból is csak tüneti kezelés lenne, nemzeti szempontból pedig sok esetben káros, nem azért, mintha zseniket vetélne el, hiszen ezeknek a megszületését emberi hatalom megakadályozni nem képes még véletlenül sem. Hanem utat nyitna a mesterésges születéskorlátozás felé, ami viszont ép a természet szükséges bő folyamát szorítaná olyan zsilipek elé, amelyen keresztül könnyen elveszthetné regeneráló erejét. A pesszimista Schopenhauernek kell igazat adnunk, amikor a természetre bizzuk az eugenikat is, el kell fogadnunk' megállapítását, amikor például a szerelemben nagyon mély természeti törvényt ismert fel, mondván, hogy a testi és lelki vonzódás már előre determinálja a jövő jobb, egészségesebb, tökéletesebb generációját. FŐVÁROS Vásárpénztár-ügy — H sajtó Szokatlan csend a főváros ügyei körül, olyan vihar előtti szélcsend. A Vásárpénztár ügye elcsendesedett, miután megállapodtak abban, hogy majd viszszaperli a főváros azokat az összegeket azoktól, akik elpazarolták, vagy jogtalanul felvették, ha majd... Szóval elvben elhatározták ,de a gyakorlattal várni kell utóvégre nincs még semmi bebzionytiva. Politikailag is csend van. De azért most már ugy nyilatkoztak, hogy eső után mégis fel kell venni a köpenyeget. Ugyanis általános óhajként 'nyilatkozott meg, hogy a sajtót be kell engedni a tanácsülésekre, mert nincs értelme a titkolódzásoknak. Pláne, amikor utólag úgyis kiderül minden és összetorlódik az anyag a sajtó részére. Miért egyszerre ez a nagy nyiltkeblüség? Hát a sajtó tud segíteni a szervezeti bajokon? Vagy ellenőrként akarják a sajtót alkalmazni? Miután készül a belügyminisztériumban több javaslat a közigazgatás egyszerűsítésére, ismét aktuálissá vált az 1930. évi XVUl. t. c, az uj fővárosi törvény revíziója. Emlékezetes még az a nagy harc és sok vita, ami megelőzte ennek az uj törvénynek a megszületését annanidején és amelyben a főszólam az volt. hogy a főváros autonómiája van veszélyben. Objektíven vizsgálva a jelenlegi helyzetet, kétségtelen, hogy sok hiba van a kréta körül. Kikapcsolva i szigorúan vett politikumot, illetve azt, hogy a főpolgármestert kinevezzék, avagy választják, lényegtelen, miután eddig is a kormány akarata vitetett keresztül ennek az áilásnak a betöltéséné!, teháft a főpolgármester, amióta ezt az állást kreálták, főispán szerepet tölt be.' A hangsúlynak azon kell lenni, hogy lehető-2 egy általános szervezeti leegyszerűsítés keresztülvitele a főváros ügyvitelében, ugy anyagilag, mint szellemileg. Ugyanis a mai tempó már nem birja el azt az ügvvitelt, amely már ötven éve fennáll, drága és akadályozza is a fejlődést. A folvtonos báka-egér harcokban elvetélődnek — Fővárosi törvény reformja olyan fontos kérdések, mint pl. a Tabán ujraépitésie és az Erzsébet sugárút megnyitása a túlzsúfolt Erzsébetvárosban. Azzal, hogy megszüntessék a kisKözgvülést és visszaállítsák a hivatalnok tanácsot, még nincs megoldva az a kérdés, hogy miként kellene gyorsabbá és olcsóbbá tenni a főváros közigazgatását. Mert végeredményben közigazgatási szempontból Budapest egyik megyéje az országnak, sőt a legfontosabb, megyéje, akkor önmagától adódik, hogy egy általános közigazgatási racionalizálás minta darabját itt a fővárosban volna legkönnyebb megvalósítani. Ma, amikor autonómiáról beszélnek, egész más értelmet és tendenciát kell ennek tulajdonítani, mint például a háború előtt, amikor félteni kellett az alkotmányosságot <a Qesamtmonarchie centralizáló törekvéseiíői. Tehát akkor fokozottabb szükség volt az ellentálló autonómiára. Ma azonban egész más a helyzet. A mai küzdelem főtengelyében az adók elleni harc áll, de tudjUK azt, hogy az adók oroszlánrészét a közigazgatás költségei emésztik fel, természetes tehát, hogy az autonómiáknak, amelyek és ahogyan ma még fennállanak, minden erejükkel azon kell lenni, hogy a saját portájukon csökkentsék ezeket a tehertételeket. Ezért tehát nem az a fontos, hogy mikép kerül a fő\áros élére a főpolgármester, hanem az, hogy a polgárság érezze a közületi szolgáltatások olcsóságát, élvezze a g>ors elintézéseket, ne kelljen eltévednié az aruvimi erdőben és lássa fellendülni a főváros íorgalMert ahogy most van, az rosszul van. Túlteng az adminisztráció, amely nehézkes, kibírhatatlan és drága. A városi közüzemek mindegyike egy-egy önálló vármegyéhez hasonló, akták és átiratok drótsövényei vei körülvéve. És igy van ez az egész vonalon. Sokáig fenn nem tartható a mai rendszer, nemcsak a fővárosi törvényen kell időszaki foltozásokat elvégezn.i hanem a városkormányzás szellemét is hozzá kell igazítani a mai időkhöz, akár az autonómia segítségével, akár anélkül. IC