Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 23-24. szám - A választójog

telepítés második honfoglalás lehet, de természetesen tisztában vagyunk a megoldást váró problémák folytán felmerülő nehézségekkel is. Nem vitás, hogy ezek a nehézségek nem hátráltathatják a telepítés kérdésének megoldását, hanem legfeljebb arról lehet szó, hogy a felmerülő nehézségeket a törvényjavaslat keretében el kell hárítani. Immár nem lehet ugyanis kétséges az, hogy a telepítés a sürgősen megoldandó feladatok közé tartozik. Egy ily nagyfontosságú kérdésnek a jövő országfejlődésre döntő befolyása lehet, épen ezért arra kell törekednünk, hogy a megalkotandó törvény a legjobb megoldásokat tartalmazza és az összes problémák leszürödése alapján állítsa fel tételeit. Kívánatos tehát, hogy mielőtt a törvényjavaslat a nagy nyilvánosság, vagy a parlament döntőszéke elé kerül, egy összehívandó ankét keretében elméleti és gyakorlati megbeszélés alapjául szolgáljon. A régi törvényalkotások az ilyen ankétszerű megbeszéléseknek mindig igen nagy hasznát látták és azt hiszem, hogy ezt a jelen esetben sem mellőzhetjük. A törvényjavaslat egyes kiindulási pontjai csak abban az esetben lesznek a nemzeti fejlődéssel összhangban, ha egyszersmind megállapítást nyernek azok a rokonkérdések is, amelyek nélkül a telepítési probléma végleges megoldása nem is képzelhető. Itt különösen a hitbizományi reformra, a parasztbirtok elaprózódásának kérdésére, a homestead fogalmának megvalósítására, a szükséges parasztörökjogi kérdések rendezésére gondolok. Felesleges talán említeni, hisz az illetékes tényezők előtt az egészen világos, hogy a telepítésnek vannak előkérdései is, amelyek a lebonyolított földreformmal vannak összefüggésben és abból folynak. Ha ezt az előkérdést rendezetlenül hagyjuk, akkor talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy a telepítési gondolat erkölcsi súlya fog bizonyos csorbát szenvedni, mert a telepítés honmentő gondolatának realitását egy előző honmentönek jelzett akció nem szerencsés befejezésének ténye fogja árnyékolni. Szükségesnek tartom újból hangoztatni azt az állásfoglalásomat, hogy a telepítés megvalósításánál nem szorítkoznék a telepítésnek csak egy fajtájára, hanem a szükséghez képest e téren az összes lehetőségeket kihasználnám. Nem szabad a telepítés esélyeit azzal csökkenteni, hogy leszögezzük magunkat az egyik megoldás mellett, ha ennek generális megoldása valamely oknál fogva, tehát pl. vagy a szükséges földterület egysége, vagy a megoldáshoz szükséges tőke hiánya következtében nehézséget hoz elénk. Ennélfogva újból hangsúlyozom, hogy a szükséghez képest kell foglalkozni új községek létesítésének gondolatával, a tanyai telepítés kérdésével, a községvégi telepítés megvalósításával, mert csak ezen lehetőségek együttes felhasználásával tudjuk kihasználni az összes rendelkezésre álló lehetőségeket. A telepítés formája tekintetében közismerten sok függ a helyi viszonyoktól, a talaj, az éghajlati, a termelési viszonyoktól, a rendelkezésre álló föld nagyságától, minőségétől, árától, a letelepülni óhajtók foglalkozás szerinti megoszlásától. A telepítés, amint azt már többízben hangoztattam, nem kizárólag földbirtokpolitikai kérdés, sőt talán azt mondhatnók, hogy egyik legfontosabb szociálpolitikai problémánk. A magyar faj fejlődése a legszorosabb öszszefüggésben van ezzel a kérdéssel és az erőteljes magyar fajpolitika expansivitása majdnem kizárólag attól függ, hogy jól sikerül-e a telepítés vagy sem. Én a magyar jövőt csak úgy tudom elképzelni, hogy abban csak erős, egészséges, értelmes magyar gazdát és magyar munkást lássak, magyar földművelőt és magyar családapát, de olyant, akinek udvara nemcsak a baromfi zajától és a disznó röfögésétől hangos, hanem ahol a legnagyobb zajt az életképes, egészséges magyar gyermekek sokasága alkotja. Az Egyke gondolatát a paraszt lelkéből úgy tudjuk a leghamarabb és a legalaposabban kiküszöbölni, ha nem nyomja lelkét gyermekei eltartásának és megélhetésének gondja. Persze egy ilyen helyzet megteremtése nem olyan egyszerű, mert aziránt nem lehet kétség, hogy a paraszt örökösödési jog családvédő jelentősége a gyermekek jövőjét csak kisszámú gyereknél biztosítja, a többi gyerekről tehát más úton kell gondoskodni és itt jön azután a telepítő feladata. Egy egész külön elgondolás kell, hogy legyen a telepítésnél elhelyezendő gyermekek földdel való ellátásának kérdése, mert valószínű, hogy ez a kérdés nemcsak a szülő elhalálozásával, nemcsak a gyermekek nagykorúságával lesz aktuális, hanem igenis a gyermekek munkabírása időpontjának kezdetétől. Felesleges volna ennek a kérdésnek a méltatásánál részletekbe belemenni, messze túlhaladná az e kis cikk keretét, elég, ha a kérdést felvetjük és ha majd sor kerül rája, akkor foglalkozzunk vele részletesen. Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a telepítés kérdését nem oldottuk meg azzal, hogy földet adunk, nem oldottuk meg azzal, hogy a kérdés anyagi vonatkozásait rendeztük, hanem igen fontos az is, hogy annyi földet adjunk, amely életképessé teszi a gazdát és amely jövedelmével a pénzügyi megoldás realitását biztosítja. Ezektől eltekintve szükséges még az is, hogy a telepesnek rendelkezésére bocsássuk a gazdasági felszerelést és különböző könnyítésekkel lehetővé tegyük egy-két alapítási esztendő nehézségein való keresztülküzdését. A legszebb tervek légvárakká válnak, ha a magyar telepesnek az eredménytelenség okozta elkeseredése a hála szava helyett a káromlást váltja ki belőle. Tisztában kell lennünk azzal, hogy amikor a magyar állam a telepítés gondolatát akarja valóra váltani, akkor egy olyan gondolatot valósít meg, amely jelentőségénél és nagyságánál fogva mondhatni évszázadok legnagyobb eszméje. Egy ilyen gondolat testté válása az állam anyagi és erkölcsi erejének teljes aktivitását kell, hogy jelentse, egy ilyen munka a nemzet legjobbjainak csatasorba állását jelenti és mindez miért, azért, hogy a magyar nép boldogabb, megelégedettebb, egészségesebb legyen, vesszen ki belőle a kétségnek és kicsinyességnek, a kislelküségnek minden nyoma és töltse meg lelkét a magyar nép jövőjébe vetett hit, egy boldogabb, megelégedettebb, gazdagabb magyar jövőnek az a tudata, amely mindenkiből kiváltja az isteni adománynak azt a legnagyobbikát, amelynek segítségével maradandót lehet alkotni a ma és a jövőben élő magyar generáció számára. Egy ember, aki szívesen dolgoznék és nem tud munkát találni — ez talán a legszomorúbb látvány, amit a földi szerencse egyenlőtlen volta elébünk tár. Carlyle. 189