Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 21-22. szám - A kereskedelempolitika új útjai

okoznak az exportnál és nem hajlandók 300.000 métermászánál többet beengedni. Sajnos, a valamikor virágzó világhírű malomiparunk keretei már jobban nem szűkíthetők és a legutolsó szabadforgalmi évben 1.5 millió métermázsát tudtunk Ausztriában elhelyezni lisztben. Közben olyan fogyasztópiac is, mint Csehország, teljesen kiesett. Nagyon nehéz ma úgy az osztrák, mint a mi kormánytényezőinknek a dolga, miután az érdekeltek az érdekcsoportok jól megépített frontjával állanak szemban mindkét országban, itt mutatkozik a nöíoii lorgaiomoan a vapíiforrra és a valóság közötti különbség. Ezek elkerülhetetlen kísérő jelenségei az egyezményes, kötöttforgalmú export-import politikának. Az egyes érdekeltségi csoportok ma már úgy Ausztriában, mint nálunk akár árvédelmi, akár egyéb messzebbmenő üzleti célokból nem nagyon respektálják a kitűzött érdekeket, mármint, amit az egyes kormányok papíron tűztek ki maguk elé. Elvitathatatlan úgy az osztrák, mint a mi kormányunk jóhiszemű, nagy körültekintést igénylő munkája, az egész vonalon válvetve keresik a mindkét félre egy formán igazságos megoldás útját és mégis kissé szkeptikusnak kell lennünk az eredményt illetően. Nem elég ezekben a kérdésekben a kormányok jóakarata, kitűzött célja, más is kellene, más hatóerőknek is segítségül kellene jönni az ilyen fontos gazdasági kérdésekben. Az irányított export és import nem fogja beváltani a hozzáfűzött reményeket. Vájjon, milyen reményeink lehetnek, ha a szoros barátságban, szinte szövetséges államok között állanak elő ilyen eltolódások a gazdasági forgalomban, mit várhatunk akkor ott, ahol nem rendelkezünk még ezekkel a támogató erőkkel sem, amit ma a jóbarátság, szövetség, jelent? A RIMA ÉS KARTELJEI. A nemrég nyilvánosságra került Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű rt. mérlege meglepetést hozott, amennyiben ezidén már fizet osztalékot is a részvényeseinek. Nem mindenki előtt érthető ugyan ez a gyors fordulat, hiszen a mult évben még csak tartalékba való átvitel szerepelt és az akkori indokolás olyan sötéten látta a helyzetet, hogy jó pár évre előremenőleg azt hihették, hogy nem lesz osztalékfizetés. Azonban a közben beállott közvélemény-hangulat változás, úgylátszik, mégis csak arra kényszerítette a vállalatot, hogy osztalékot fizessen. Közismert ennek a vállalatnak domináló helyzete a gazdasági életben, amely helyzet jellemzésére fel kell említenünk, hogy nem kevesebb, mint 30 kartel-egyezmény származik ettől a vállalattól. Egészen különleges a helyzete gazdasági életünkben és csakis a mai túlzott védővámos és karteltámogató gazdasági irányzatnál fordulhat elő az, hogy ez a vállalat olyan nagy súllyal nehezedjék rá a mezőgazdaságra, építőiparra és a kereskedelemre. Egyik iparágban sem mutatható ki az a túlzott védeiem azon a címen, amire a Rima is oly sokat hivatkozik, mint a munkáskérdésben. Semmikép sem osztjuk ennek a létjogosultságát, mert nem látjuk beigazoltnak azt, hogy pár ezer, úgyszólván jelentéktelen számú ipari munkásság foglalkoztatása jogcím lehessen arra, hogy a mezőgazdaság, amely végeredményben millióknak ad, vagy kellene, hogy adjon kenyeret, megnyomoríttassék. Amit tulaj donképen csak néhány ezer ipari munkás foglalkoztatása jelent — lehetetlen alacsony munkabérek mellett. Köztudomású, hogy ép ennél a vállalatnál, amíg az árai a békebeliekhez viszonyítva mintegy 40%-al emelkedtek, addig a munkabérei 50%-al csökkentek. Hol van itt jogcím a védettségre? Szó sem lett volna megakadásról a magyar-osztrák egyezménynél, ha bejöhetett volna osztrák vasárú, a Rimánál 30—40%-al olcsóbb árakon. Mindez csak egy kiragadott példa a nagy karlelbokrétából és a túlzott vámvédelemből. BIZTOSÍTÁS ÉS UZSORA. Furcsa, hogy ez a két fogalom egymásmellé kerül, azonban fel kell hívnunk a Felügyeleti Hatóság figyelmét azokra a jelenségekre, amelyek felburjánzottak az utóbbi években az egyes biztosítóvállalatok üzleti működése körül. A nagy verseny az oka talán, mert ennek a kis országnak aránytalanul sok a biztosítója, az élelmes ügynöki gárdát olyan eszközökre is kényszerítette, amelyek semmikép sem viszik előre a biztosítás fontos gazdasági ügyét, sőt teljesen lejáratják. Az erőszakosan forszírozott üzletszerzés semmiféle eszköztől sem riad vissza, hogy eredményt produkáljon. Ebben a vállalatok a hibásak, miután a foglalkoztatott ügynöki gárdájukat szinte kényszerítik erre. Az élelmes ügynökök egyrésze pedig azt a módot választotta, hogy együttműködik uzsorásokkal és pénzkölcsönök folyósításával, átlagos évi 40%-os kölcsönfolyósítással, kényszerítik a feleket biztosítás kötésére. Illetve csak úgy folyósítanak kölcsönt megszorult, de jólszituált egyéneknek, főleg magasrangú hivatalnokoknak, ha előbb életbiztosítást kötnek. Ilyen biztosítások történtek az elmúlt évek alatt az Anker, Magyar-Hollandi és a Fonciére biztosítók zászlaja alatt. A Felügyelő Hatóságnak kell ebbe is belenyúlni és a biztosítóvállalatokat megfelelően kényszeríteni arra, hogy vizsgálják felül jobban az új üzleteiket, hogy azok nem-e uzsorakölcsön folyósítás kényszere alatt jöttek létre. Mert nem lehet különválasztani az ügynök és a biziosító felelősségét ezekben az ügyekben. Sürgősen meg kell szüntetni ezeket az abuzusokat és főleg rendezni az ügynökök helyzetét, mert az ilyen üzletszerzések teljesen diszkreditálják a biztosítás renoméját gazdasági életünkben. * A Székesfővárosi M. Kir. Pénzügyigazgatóság felkéri az igen tii&ztelt közönséget arra, hogy a küldött Államsorsjáték sorsjegyeket, aki meg óhajtja tartani, azok ellenértékét a mellékelt esekken mielőbb fizesse be, aki azonban nem kívánja megtartani, az a mellékelt visszboritékon, mely ingyenes, küldje vissza, ahoz, akitől kapta. Az Államsorsjáték jótékonycélt szolgá, s aki a sorsjegyeket nem küldi vissza a jótékonycélt károsítja meg. TÖRVÉNYHOZÓK LAPJA III. évf. 21—22. szám. 1934. nov. 20. Szerkesztésért és kiadásért felel: Csák István. Bethlen-nyomda rt. Budapest, VIII., Nap-u. 13. Felelős vezető: LOMBAR LÁSZLÓ.