Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 21-22. szám - A középiskola reformja

liségig menő kiváltságokat, a nemzeti felségjogokat háttérbe szorító szabadalmakat és mindezek ellenében olyan hitelüzletviteli szabadságot erőszakol ki a hitelszükségletben szenvedő nemzetiül, mely üzletviteli szabadságnak gyakorlása által végromlásra juttathatja a nemzeti életet (1924. évi V-ik törvény által törvényerőre emelt Magyar Nemzeti Bank részv. társaság alapszabályainak 50. és 58. cikkei és IX. fejezete). Egyfelől az altruizmusnak, másfelől az utilítarízmusnak ellentétes világnézetei ütköznek össze annak a pénzügyi reformnak elhatározásánál, mely pénzügyi reformnak alapja a hitel és biztosítás közérdekűségének eszmei felismerése és a felismerés logikai következményeinek gyakorlati keresztülviteléhez törhetlen ragaszkodás. Mert, ha egyelőre az altruista pénzügyi rendszernek csupán alapköveit rakjuk is le és egyelőre csupán versenytársként alkotjuk is meg a közérdekű pénzügyi szerveket, — már ebben a tényben a bank és biztosítókapitalizmus a teljes megsemmisülésnek csupán határidőhöz kötött, egyébként pedig meg nem akadályozható bekövetkezését állapítja meg. A hitel és biztosítás közérdekűségének felismerésén alapuló pénzügyi reformnak keresztülvitele által a pénzügynek mindkét kategóriája a csupán magánérdekű nyerészkedésre törtető, egyébként gyökértelen, homokra épített, üzleti vállalatoknak birtokállományából kiszabadul és a nemzetnek eleven organizmusában helyezkednek el. — Az örökéletre hivatott nemzetnek szintén örökéletre hivatott alkotó részeívé, szerveivé válnak. A nemzeten nem kívül, nem oldalt, nem felette álló, hanem vele egy test, egy vér, egy csontozat és egy lélek lesznek. Alkotmányosan kitűzött céljuk épen nem a magánérdekben nyerészkedés, hanem a nemzet, a társadalom egyetemes jóléte, gazdagodása, művelődése, politikai ereje, hatalma, teljes függetlensége, egyszóval az igazi nemzeti öncélúság, amire inaink megszakadásával törekvésünket a ma fenálló pénzügyi rendszer és nemzetközi szerkezete tetszése szerint gáncsolhatja el. Ezeket, a nemzet fogalmának fenségével azonos magasságú célokat nem holmi alaptőkének mindenkor véges és forgószél által könnyen megsemmisíthető erejével, hanem a nemzeti életben rejlő összes anyagi és szellemi, végtelen és kimeríthetetlen energiáknak egységbe fogásával szolgálja az altruista rendszer. Mert ezek az altruista, ezek a közérdekű pénzügyi szervek nem egyeseké, nem a részvényeseké, hanem csúcsintézményében is, alsóbb intézményeiben is mindenkor a nemzetnek egyetemes, örökös és osztatlan tulajdonai. A hitel és biztosítás közérdekűségének felismerése utan a gyakorlati keresztülvitel következik. Ez a reform új korszakot nyit meg annyi vészt elszenvedett nemzetünk történelmében. A nemzetközi pénzcsászárok jegybanktudósai és bankvezérei által az egyéni hasznosságnak céltudatával, de az egyetemes szükségességnek hamis jelszava alatt reánk oktrojált törvények és törvényszerűségek szétfoszlanak. Helyükbe lépnek a természetnek Istentől származó tör* vényei. Ezekkel a törvényekkel szabadítjuk ki az államot, a többi politikai és nem politikai közületeket, a mezőgazdaságot, az ipart, a kereskedelmet, a termelő tőkét és munkát, a termelést és fogyasztást az utilitarista pénzügyi hatalomnak rabszolgasága alul. A mai,v éres tragikum helyett apotheosis lesz az emberi munkának sorsa., Ezeknek az Istentől eredő törvényeknek uralma alatt az Isten képére és hasonlatosságára teremtett Embernek örököncélúsága teljesedik be, — ellenben az utilitarízmusnak hajtóerejével öncélá emelkedett vagyon mindenkor az Ember, a nemzet anyagi és lelki boldogulásának lesz a nélkülözhetetlen és ezért megbecsülendő és mindig gyarapítandó eszköze. Az altruista pénzügyi rendszert és szervezetét felépíthetjük a magunk erejével. Egyetlen fíllérnyi kül-, vagy belföldi kölcsönnek felvétele, — a társadalomnak egyetlen fillérnyi megterhelése nélkül. Egyedül a Magyar Nemzeti Bank részvénytársaságnak alapszabályait kell részben megváltoztatnunk, hiányait kipótolnunk. Azonban a természet által nekünk juttatott nemzeti adottságainkra, mint természetes alapra támaszkodva. Idegen segítségre hiába is számítanánk. Mert tragikus igazság az, amit Figlár úr hangsúlyoz, hogy: „Sohasem volt úgy önerejére utalva, mint ma, a magyar!" A középiskola reformja Irta: Sándor András dr. Nem lehet kétséges, hogy a legfontosabb problémák egyike a középiskola reformjának kérdése, mert úgy az egyén, mint a nemzet szempontjából égető kérdés a jövő generációjának műveltsége és képzettsége. Az a középiskola, mely a mult században kitűnően bevált, — napjainkban elavult és idejét multa. A kérdést nemcsak, hogy nem oldotta meg a középiskolának legutóbb történt refomja, mely megteremtette a reálgimnázium típusát, hanem még komplikáltabbá tette, A reálgimnázium típusa nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mert akik a klaszszíkus nyelvek rovására az élő nyelvek tanításáért lelkesednek, arról győződtek meg, hogy ez a típus elnyomta ugyan a klasszikus nyelvet, viszont a modern nyelv tanításának eredménye nem volt az, amit vártak. Másrészt pedig az egyetemi oktatásnál mindjobban érezhetővé vált, a hallgatók fogyatékosabb latínnyelvű készsége. Akik a reálgimnázium hívei, szeretnek arra hivatkozni, hogy a reálgímnáziumi típus bevált, mert azok a humánisztikus gimnázium rovására rendkívül népesek. Nyilvánvaló azonban, ez a tévedés, mert nem azért népesek, mert népszerűek, henem azért, mert igen nagy számmal vannak, — hiszen alig van humanisztikus, gimnázium —• és a szűrők gyermekeiket a lakóhelyükhöz közelebb eső iskolába járatják, és minthogy a legközelebb reálgimnázium van, ezért ezen típus jobban népesült be. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy a humanisztikus gimnázium tökéletes és hogy ez a tökéletes iskolatípus. Mindezt csak azért említettük, hogy rámutassunk arra, hogy ez a reform inkább csak kísérletnek tekinthető és a problémát egyáltalán nem oldotta 177