Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 19-20. szám - Jegyzetek az új energiatörvényhez

ból az illetékes Miniszterhez fel kell terjeszteni. A törvényhez fűzött miniszteri indokolás a 65. §. rendelkezéseivel kapcsolatban már annak idejében is megállapította, hogy a régi közhasználatú villamos művek tekintetében nem lehet engedélyezési eljárásról vagy új engedély kiállításáról szó, mert a művek részére kiállítandó működési engedély voltaképen nem más, mint szerzett jogaik elismerését tanúsító okmány. — Elképzelhetetlen tehát, hogy ha a törvényhez fűzött miniszteri indokolás a szerzett jogok védelme érdekében ily kifejezett álláspontot foglalt el, hogy a kormányhatósági jóváhagyás megtagadható legyen olyan engedélyezési szerződésektől, amelyek annakidején az illetékes törvényhatóság jóváhagyásával, tehát teljesen szabályszerűen jöttek létre és így — talán már évtizedek óta joghatályosan szabályozzák a villamos energiaszolgáltatást. De vizsgáljuk meg a kérdést arról az oldaláról, vájjon milyen következményekkel járna az, ha az ilyen jogérvényes szerződések szempontjából a villauiosságügyi törvényben előírt kormányhatósági jóváhagyást a Kereskedelmi Miniszter megtagadná? Ez esetben joghatályos szerződés birtokában bármely áramszolgáltató vállalat nyugodtan keresheti majd jogainak védelmét a bíróságnál és nem fér kétség ahhoz, miszerint a bíróságok ítéletei a vállalatttal szembenálló közületeket kártérítésre, illetve az eredeti áramszolgáltatási feltételek betartására fogják szorítani. A szerzett jogoknak figyelmenkívülhagyása tehát nyilvánvalóan a perek lavináját fogja megindítani az érdekelt közületekkel szemben, ami semmiesetre sem lehet kívánatos, legkevésbbé abból a szempontból, hogy megdönti a jogbiztonság érzését éppen akkor, amikor az ország további villamosításának egyenesen létkérdése, külföldi tőkéknek bekapcsolása ebbe az egyébként életképes gazdasági ágazatba. — Végtelenül rossz szolgálatot tesznek tehát nemcsak a hazai villamosításnak, hanem a külföldi tőke elriasztása folytán az ország általános közgazdaságának is azok a támadások, amelyek a hazai áramfejlesztő telepekkel szemben a napilapokban szinte szisztematikusan jelentek meg az utóbbi napokban és az itt-ott található magas egységárak ellen az érvényben levő joghatályos szerződések revíziójának sürgetésében — lényegileg tehát a jogrend felborításában •— kívánnak védelmet keresni. * Eddig szól előkelő informátorunk jogi véleménye, amelyhez mi a magunk részéről csak annyit kívánunk hozzáfűzni, hogy kétségtelenül külön kell választani a két kérdést egymástól és azt hisszük, hogy a fogyasztók nagy tömegét az új törvény rendelkezései meg kell, hogy nyugtassák, amennyiben módot adnak az érvényben levő áramárak mindenkori revíziójára. A törvény ugyanis a legfelsőbb magyar bíróságnak, a M. Kir. Kúriának keretében egy független és abszolúte szaktudással biró testületet ruház fel ilyirányú különleges bírói funkcióval. Azt hisszük, hogy az ország villamosenergia ellátása tekintetében is érvényesülni fog fokozatosan a „nagy forgalom — kis haszon" elve, mert amily mértékben kiépül az ország további villamosítása, helyesebben amily mértékben ezzel kapcsolatban emelkedni fog az áram fogyasztás, épp ily mértékben várható az áramszolgáltatási feltételeknek, jelesül az áramáraknak az enyhülése. Ezt a feltevést mindennél beszédesebben igazolja a már ma is tapasztalható és többnyire annyira félreértett tény, hogy pl. az a nagy villamos mű, amely a székesfőváros közönségét kereken évi 250 millió kwó-val szolgálja ki, egészen más áramárakat érvényesít, mint az a vidéki körtelep, amely áramtermelésének rosszabb hatásfoka mellett összes, regieköltségeit és az egyre fokozódó közterheket alig néhány ezer kwó eladott villamos energia árából kénytelen előteremteni. Bárhogy is alakuljon azonban az ország villamos energiagazdasága tekintetében a közvetlen jövő, abban mi íe osztozunk jogi informátorunk véleményével, hogy a törvény végrehajtása fokozott jogbiztonságot kell, hogy teremtsen és ez — figyelemmel úgy az áramtermelők, mint fogyasztók érdekeire — a villamosítás szempontjából máiegymagában is záloga a jobb jövendőnek." Majd ezzel a cikkel kapcsolatban a villamos vállalatok érdekképviselete intézett tagjaihoz egy bizalmas körlevelet a következő szöveggel, június 15-én. (Tehát figyelemreméltó ez a kronologikus sorrend, amelynek összefüggését tagadni nem lehet.) A körlevél így hangzik: „33/1934. Hírlapi támadások ellensúlyozása. Amint ezt bizonyára t. Tagjainknak sem kerülte el figyelmét, kapcsolatban a villamossági törvény végrehajtási utasításának folyamatban lévő kiadásával, a napilapok is egyre gyakrabban foglalkoznak ezzel a kérdéssel, többnyire kirohanásokat intéznek a villamosmüvek által érvényesített áramárak ellen és hangulatot igyekeznek kelteni a törvény végrehajtásával kapcsolatban, az engedélyezési szerződések revíziója mellett. Szövetségünk kötelességszerű óvatosságból (?) nem keresett közvetlen érintkezést a támadó cikket tartalmazó lapokkal, ezzel szemben azonban igyekeztünk közvetett eszközökkel e rendszeres támadások élét tompítani. Minthogy nyilvánvaló, hogy az említett hírlapi cikkek nyomán a közönség számos helyen szembefordul az érdekelt villamosművel, t. Tagjaink b. tájékoztatására az alábbiakban szószerint közölni kívánjuk egy rendkívül tárgyilagos hírlapi cikknek szövegét, amely a „Nemzeti Figyelő" című és főleg illetékes körökben olvasott hetilapnak f. hó 10-iki számában, annak közgazdasági rovatában jelent meg: „A végrehajtási utasítás a szerzett jogokat nem érinti címmel. (Itt szószerint leközlik a fentebb idézett cikket.) Célszerűnek tartottuk e cikk tárgyilagos megállapításaira t. Tagjaink figyelmét annál is inkább felhívni, mert egyik-másik vidéki tagvállalat kifejezetten kért megfelelően csoportosított anyagokat a legutóbbi hírlapi támadások ellensúlyozására, miért is kívánatos volna — amennyiben ez jelentősebb anyagi áldozat nélkül lehetséges — e cikket, illetve kivonatát minél több vidéki lapban is elhelyezni. Szövetségünk, igazgatóságunknak ilyirányú állásfoglalása folytán, de egyébként is érthető okokból, csak a legnagyobb óvatossággal tart fenn érintkezési a napisajtóval, minthogy azonban t. Tagjaink nagy része bizonyára állandó összeköttetésben áll, legalább is a területileg illetékes sajtóval, ennek informálását célzó anyagszolgáltatásával a fenti körülmény ismertetése alapján, szolgálatot vélünk tenni a villamos müvek összességének." Ehhez sem füzünk megjegyzéseket, habár ez az egész levél gazadságtörténeti dokumentum, amelyből élesen kicsendül a sajtó elleni ellenszenv. Ebben a kérdésben a sajtó álláspontját kell elfogadnunk, eltekintve minden „óvatosságtól", óriási szolgálatokat tesz a sajtó ép a fogyasztók érdekében a kartelek működése idejében, 170