Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1934 / 15-16. szám - Az Elektromos- és Gázművek egyesítése. 2. [r.]
sára, hogy ne kerülhessen a községi háztartás sohsem olyan helyzetbe, mint került a Vásárpénztár esetében, pedig pár évvel ezelőtt ott is nyereséges mérleget produkáltak. Ezért igenis követelnünk kell ennél az önálló vagyonkezelésű üzemnél, a Gázműveknél is, a mérlegvalódiság elveinek a teljes keresztülvitelét. Ennél a pontnál ismét csak az Elektromos művek mérlegére kell hivatkoznunk, miként annak egyes tételeit már előzőleg összehasonlításkép idéztük. Amidőn az egyesítés kérdését vetjük napirendre és foglalkozunk a két üzemnek a mérlegadataival, akkor nem az a cél vezet bennünket, hogy a szokásos és az utóbbi időben ismét divattá vált ,,fuziós"-terveket népszerűsítsük, vagy a „szanálás", „racionalizálás" szintén divatos, de annál inkább kétes értékű mozgalmát mozdítsuk elő, célunk kizárólag preventív, a már most előrelátható kellemetlenségeknek vegyük elejét és próbáljuk rábírni illetékeseket arra, hogy amidőn a szimptomák biztosan mutatják valamely ismert betegségnek a kezdetét, akkor ne hunyják be a szemüket ez előtt, ne próbáljanak helyi kezelést bevezetni, hanem igenis számolni kell a cél érdekében, vagyis a gyógyításért, olyan operáló késre is, ami esetleg fáj egyeseknek, de „a cél szentesíti az eszközöket" jelszavánál fogva mégis csak hozzá kell látni. Sőt a köz jólfelfogott érdekeben még annak az álhumanizmusnak is hajlandók vagyunk hadat üzenni, amely folyton és reszketően abból a szemszögből is hajlandó minden hasonló kérdést elbírálni, hogy vájjon jár-e valamely reform munkáselbocsátással, s ha igen, akkor nem mer a kérdéshez hozzányúlni. Nem osztjuk ezt a felfogást éppen a köz szempontjából. Erre csak egy példát kell felhoznunk, a zsákkartelt. Itt az a helyzet, hogy vámvédelemben részesül a hazai zsákipar a külföldivel szemben, tisztán áll mindenki előtt, hogy a külföldi zsák ára 50%-kal olcsóbb, mint a hazai és ha ez ellen felszólalnak, akkor a kartel hivatkozik a foglalkoztatott 1700 munkásra. De milyen töredék ez az 1700 ember ahhoz a négymilliós magyar gazdatömec;hez, amelynek elsőrangú érdeke lenne a külföldi zsák behozatala! Ezt nevezzük mi álhumanizmusnak. Ez vezet bennünket az egyesítés problémájánál is. Vagyis nem az esetleg munkanélkülivé váló 1000 munkás sorsa jön számításba, hanem az invesztált sok-sok millió pengő biztosítása, mert ez az összeg a főváros milliós tömegét terhelik. A felületes szemlélőt is megragadja már az első pillantásra az a külsőség, amely a két üzem, az Elektromos és Gázművek mérleg- és zárójelentését jellemzi. De ami keresztüvonul a főváros kiadott költségvetésén is. Mert amíg az Elektromos művek jelentése úgyszólván pár lakonikus sorban közli a közölni valóját, addig a Gázművek jelentése hosszú oldalakon keresztül tárgyalja mérlegadatait, indokolja és fejti ki álláspontját. így történt aztán az is, hogy kitért az elektromos hőszolgáltatás versenyére, amelyben azt látja, hogy a gázmüveknek igen nagy kárt okoz, azonkívül — még ha el is terjedne a fogyasztók körében — a községi háztartásra volna végeredményben káros. Errenézve mindkét üzem egy kalkulációt állít fel, amelyben igen nagy az eltérés. így például, amíg a Gázművek vezetősége kimutatja, hogy 5000 fogyasztót bekapcsolva az elektromos hőszolgáltatásba végeredményben, feltételezve, hogy ezt a kvantumot a Gázművektől vonja el, a községi háztartás részére 130.682 pengő kárt okozna. Ezzel szemben az Elektromos-művek kimutatják, hogy ellenkezőleg ez 876.317 pengő többletet jelentene, amikor már leszámították azt is, hogy a Gázművektől mennyi bevételi csökkenést vonna el a fogyasztók elhódítása. Olyan lényeges eltérés mutatkozik ennél a két számnál, amely abban rejlik, hogy különbözők a vélemények a gáz és elektromos áram egyenértéki viszonyszámának a megállapításánál. Amíg a Gázmüvek ezt a viszonyszámot 1:3.2-ben állapítja meg, addig az Elektromos-művek ezt a viszonyszámot 1:2.1-ben szegezi le. Objektív vizsgálat alapján nekünk az Elektromos-művek megállapítását kell elfogadnunk mértékadónak. Most eltekintve attól, hogy melyik félnek van igaza, utóvégre mindkét üzem vezetése szakszerűen, igen nagy körültekintéssel történik műszaki szempontokból, a Gázművek vezetőségét igazán dicséret illeti meg azért a heroikus munkáért, amellyel a mai súlyos nyersanyagbeszerzési, valamint rossz gazdasági viszonyok mellett mindig újabb és újabb fogyasztókat tudnak bekapcsolni és meg tudják tartani a gázszolgáltatás mennyiségi nívóját akkor, amikor a külföldön visszafejlődés mutatkozik ezen a téren, összehasonlítva az elektromos energia növekedésével. Ez mind rendben is volna, ha ezzel együtt jár na az üzem rentabilitása is. Azonban sajnos, itt igenis nagy visszafejlődést látunk és amidőn ezt regisztráljuk, akkor feltétlenül az Elektromos-műveknek kell igazat adnunk abban, ha növekedő jövedelmezőség mellett terjeszkedni akar és van is lehetőség a terjeszkedésre. Miután pedig nem állhat egymással szemben ez a két fontos üzeme a fővárosnak, mint két versenyiizem, utóvégre egy zsebre megy a játék, azért érkezett el az ideje annak, hogy végül is harmonikus fejlődési lehetőséget biztosítsanak mind a két üzemnek, anélkül, hogy egymással versenyre keljenek. Ennél a pontnál kell leszögeznünk tényként azt, amire vizsgálódásaink során jöttünk rá, hogy teljes bizalommal vagyunk a polgármester és az alája tartozó ügyosztályvezetők üzemvezetési politikájával ezeknél az önálló vagyonkezelésű üzemek irányításánál, igen nagy szakértelemmel és főleg nagy ügyszeretettel foglalkoznak állandóan ezekkel az üzemi kérdésekkel és állandó kontaktusban vannak az üzemek élére delegált felelős vezetőkkel, minden kérdést letárgyalnak és mindenben csakis a községi háztartás evidens érdekeit tartják szem előtt. Ép ezért, látva a kor diktálta kialakuló versenyt, már rég terveznek fenn a városházán valamely megoldást abban az iránvban, hogy ezt kiküszöböljék és helyes irányba tereljék ennek a két üzemnek a jövőbeni munkáját, ha máskép nem, akkor egyesítés útján. Nagyon nehéz probléma ez végeredményben, mert a két üzemnek minden skrupulus nélkül való összedobása könnyen ronthatná mindkettőnek a fejlődési lehetőségeit, miután az egyesítés egész bizonnyal valamelyiknek az elsorvasztását jelentené átmenetileg. Abból a szempontból pedig, hogy a fogyasztókat miként tudja kiszolgálni ez a két üzem, az eddigi árpolitika a gáz mellett szól. De vájjon helyes volt-e eddig ennek a két üzemnek ilyenirányú politikája? Erre nézve külön adatokat kell megvizsgálnunk és közvélemény elé tárnunk. II. Most ismét hírek jelentek meg arról, hogy az őszi ülésen sorra kerül a gáz- és villanyárak leszállítása, de emellett bizonyos minimum fogyasztási rögzítéseket is 137