Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 9-10. szám

nak oda a bor- és sörkeretek, a virstli- és fagylaltárusító fióküzletek sem. Ezt a kérdést tűztük napirendre és tartjuk ott addig, amíg közmegelégedésre meg nem oldották. (cs. i.) 2. A TYLER-JELENTÉS, amelynek jóindulatú voltát és teljes jóhiszeműségét, kár volna tagadásba venni. Hogy egyoldalúan hitelezői szempontból nézi a dolgokat, — természetes, hiszen hitelezői erdekeket képvisel. Ne tágadjuk meg tőle a jóhiszeműséget és legyünk magunk is jóhiszeműek. Tyler, a hitelező nem tartozik még a számunkra legelsőrendűbb külpolitikai szempontokat sem tekintetbe venni. Nem fontosak számára a folyamatos termelés szempontjai sem. Egyedül az adós bonitíásának, fizetőképessége alakulásának tényezőit nézi és megállapításait, tanácsait ez sugallja. A jelentés közgazdasági része mindenesetre magánszorgalmi feladatnak tekinthető, mert a megfigyelő időnkénti köteles jelentésein túlmenően úgyszólván beleszólást jelent a magyar közgazdasági politikába. A magyar közgazdasági politikának pedig egyetemes szempontjai kell, hogy legyenek. Valóban nem irányíthatják kizárólag pénzügyi, még kevésbé egyoldalú hitelezői szempontok. Minden államnak, így Magyarországnak is megvannak a maga sajátos törekvései, céljai, ideáljai, melyek szolgálatában áll az egész nemzeti politika és amely ideálok, törekvések és célok az állam gazdasági politikájában is lisszatükröződnek. Az iparilag magas fejlettségi fokon 'álló nyugati állam illusztris képviselője p. o. a maga egyoldalú, hitelzői szempontjából valóban kifogásolhatja az i'.nálló magyar ipar támogatásaira, inkább fejlesztésére közvetlenül és közvetve fordított áldozatokat. Egyszerűbbnek és olcsóbbnak tetézhetik szamára az iparcikkek külföldről való behozatala — mondjuk gabonaexport ellenében. Igen, de a nehéz áldozatokkal, évtizedek céltudatos munkájával megteremtett és kifejlődött magyar ipar megmaradása ma már létérdekünk. A magyar ipar megteremíőir.ek sohasem volt célja az angol, vagy akár a német iparral versenyezni. Ipari fejlődésünk vonalai is egészen másirányú a k és belátható időn belül nem fenyget az a veszély, hogy a magyar ipar komoly versenytársa lesz az angol vasiparnak, vagy a német kémiai iparnak ... A hazai belső fogyaeetiáa kérdésénél azonban már igen komoly tényező iparunk, amely igen sok esetben hasznos önállóságot, szabadabb mozgást jelentett és jelent számunkra nemzetközi relációkban is. Az a puszta tény, hogy magyar ipar van, az utóbbi évek gazdasági tárgyalásainál mindenkor komoly mérlegelés tárgya volt akkor is, ím p. o. mezőgazda'ági feleslegeink értékesítéséről volt szó. A magyar ipar az utóbbi évek során, különösen bizonyos relációkban, rohamosan fejlődött ugyan ós már régen nem az a melegházi palánta, amelynek valaha szerették feltüntetni, mégsincs itt még az ideje annak, hogy az állam levegye róla támogató kezét. Talán éppen most legkevésbé, amikor nálunknál sokkal fejlettebb ipari államok is gyakran nehéz áldozatokkal sietnek fenyegetett, vagy némely piacokon nem egészen versenyképes iparuk segítségére. De letagadhatatlan tény, hogy a magyar ipar óriási mértékben veszi ki részét a közterhekből, rengeteg munkáskezet foglalkoztat, hatalmas mezőgazdasági fogyasztást jelent és végül igen számottevő összegekért exportál már. Bűn volna, de nem is lehetne ma már tiszta mezőgazdasági álammá' v'iszalakulni, a fejlődés szekerét visszafelé forgatni. És éppen most, amikor a kontinentális mezőgazdaság és ezért az agrár, vagy legnagyobbrészt őstermelő államok a legnagyobb krízis idejét élik. A magyar politikai és gazdasági intéző körök feladata Tyler „jelentés"-ét mérlegelni és abból a legkomolyabb megfontolás után a hasznos és használható tanulságokat levonni. A kívülálló rendszerint világosabban látja a problémákat, mint az érdekeltek és számunkra mindenestre értékesebbek lehetnek a kívülállók jószemű és jóhiszemű idegen szemlélő megállapításai, gazdasági helyzetünket illetően, mint a belső — éppen nem mindig objektív — házi agytröszt tagjainak buzgó lelkesedése és hozsannái. 3. A BELSŐ KÖLCSÖN ügye, amely mint hírlik hamarosan kiboácsátágTa kerül. Valami misztikum lengi körül ezt a kérdést, amely már az osztrák nyereménykölcsön sikere óta állandóan az előtérben van, folyton vajúdik és mégsem bírt megvalósulni. Kétségtelen, hogy a kölcsön kibocsátásának vannak igen tekintélyes és mérvadó ellenzői is, akik az érvek egészi seregével vonulnak fel a belső kölcsön minden formája, legélesebben pedig az ú. n. belső nyereménykölo-ön ellen. Az érvek legsúlyosabbika, hogy ma nincs rá pénz. A belső kölcsön szerintük nem eredményezhetné újabb tőkék napfényrekerülését, hanem legfeljebb a bankok úgyis már túlontúl igénybevett betétállományát csökkentené jelentői;, mérvben. Nem tagadható, hogy némely bankembereink ezen aggodalma nem alap nélküli. A kölcsön hívei jelentős kedvezmények nyújtásával akarják ezt a lehetőséget ellensúlyozni remélve, hogy a különféle osztrák mintára nyújtott előnyök és kedvezmények eddig eldugott, tezaurált, nem dolgozó tőkéket fognak rejtekhelyükről kicsalogatni. A „kedvezmények" és „előnyök" azonban lényegükben igen súlyos terhek és kötelezettségek vállalását jelentenék az állam számára. Adófizetési kedvozések, a. hadikölcsönök bizonyos valorizációja, árfolyamgarancia, valutazáradék, kis kibocsátási címletek, részletfizetés stb. népszerűvé tehetik bizonyos mértekben a kölcsönt, de az ilyen kölcsön ellenzői joggal kérdezhetnék: Mit jelent így az egész kölcsön? Kevés, igen kevés pénzt, de sok, sok munkát, súlyos anyagi terheket és következményeiben szinte beláthatatlan arányú felelősséget. Kell-e tehát a kölcsön, Va>gy nem? A válasz* csak az lehet : Kell, de nem az osztrák példa lekopirozásával. Az éppen most tárgyalás alatt álló költségvetés sajnos jóformán egyáltalán nem gondoskodik beruházásokról. Egészen bizonyos pedig, hogy a beruházások szükséges voltával a kormány is teljesen tisztában van. A beruházások, állami munkák, rendelések, építkezések stb. jelentik az állam gazdasági életében a folytonosan dolgozó motorikus erőt, amely nélkül teepedés, visszasés, sorvadás képét mutatja a gazdasági élet. Ha erre a költség vetós keretein belül nem mutatkozott fedezet, jöjjön még a talán nehezebb feltételű kölcsön is inkább, mint a beruházások teljes elmaradása. A magyar politikai élet kétségkívül kiegyensúlyozottabb helyzete, a nálunk hosszú idő óta mutatkozó társadalmilag és gazdaságilag nyugodtabb atmoszféra, sőt bizonyos szempontokból pénzügyi helyzetünk kevésbé súlyos volta is> lehetővé tenné egy sokkal kevésbé terhes feltételű belső nyereménykölcsön sikeres plasszirozását iá. 79 i