Törvényhozók lapja, 1933 (2. évfolyam, 2-10. szám)
1933 / 9-10. szám - Sürgősen bérbe kell adni a főváros üzemeit
Hogy itt milyen érdekek védelméről van szó, az alábbi néhány adattal kívánjuk igazolni: A vajkivitel értéke a mult évben meghaladta a négymillió pengőt, idén jelentősen több lesz. Az árkiegészítő alap támogatása nélkül ez a kivitel teljesen lehetetlen volna. Ebben az esetben az ország elesnék a bevételtől, a 300 vágón vaj az ország tejtermelésére nehezedik és a tejpiacon kiszámíthatat. lan katasztrófát okozna. A mai helyzet mellett oca 300 vágón vajnak megfelelő 75 millió liter tej kivitele vált lehetségessé, és pedig a világparitási árnál 4.15 fillérrel magasabban. Ez a 4.15 fillér az egész piacra kerülő magyar tejtermelés értékét emelte, mert ha a kivitt mennyiség 4.15 fillérrel olcsóbban értékesült volna, ennek a fölöslegnek a nyomása alatt a belföldi vaj. és —tejpiacon is cca 4 fillérrel alacsonyabb árak volnának érvényben. Hiszen senkisem adná el kivitelre a tejet, ha idebent b fillérrel jobb árat kapna érte A kivitelre szánt tételek tehát mindaddig nyomnák lefelé az árakat, míg a belföldi érté. kesítés feltételeit a külföldi szintjére szorítanák le. A kivitel támogatása tehát az egész tejtermelés értékét emelte kb. 4 fillérrel. Magyarországon évente cca másfélmilliárd liter tejet fej. nek. Ha e mennyiség értéke literenként 4 fillérrel emelkedik, ez évente 60.000,000 Pengő értékemelkedést jelent a nemzeti vagyon szempontjából. Ennek a mennyiségnek kb. fele kerül forgalomba, tehát a gazdaközönség egy év alatt az eladott tejen kereken 30 millió pengő többletet nyert a tejforgalom rendezésével és állami támogatással, azon az összegen kívül, amit a budapesti hatósági ármegállapítás eredményezett. Budapesten a rendelet megjelenése óta eltelt egy év alatt kerek 81 millió liter tejet adtak el fogyasztásra. A termelök a ható. Bági ármegállapítás révén e téren újabb 7—8 millió pengő jöt védelemhez jutottak Ha figyelembe vesszük, hogy a gazda ma csaknem minden terményre ráfizet, talajerejét viszont trágyázás nélkü' fenntartani nem tudja, tehát a trágyaeröt biztosító tehenészet nélkül sem termelni, sem megélni, sem adót fizetni nem tud, Uemzetgazdasági szempontból rendkívüli jelentősége van annak, hogy erre módja is legyen. Ha a gazdaközönség adófizető képessége megszűnnék, a terhet a többi társadalmi rétegnek kellene átvennie. A tejrendelet tehát kb. 40 m'llió pengő jövedelmet jelentett a gazdaközönségnek, 4—5 millió pengő va. lutabevételt az államnak, sőt tetemes jövedelemtöbbletet azoknak a környező gazdaságoknak is, akik a rendelet ellen legtöbbet panaszkodnak. Ezek nélkül az összegek nélkül vajmi sivár képet mutatna ma az ország szarvasmarhatenyésztése és a szarvasmarha, tenvésztés mérlege FŐVÁROS Sürgősen bérbe kell adni a főváros özeméit Irta : botfai HŰVÖS IVÁN szfőv. törv. biz. tag A főváros törvényhatóságának legsürgősebb feladata a közüzemek bérbeadása, illetve megszüntetése. A béke-évek óta szenvedjük azt a mindent minden áron kommunizáló törekvést, mely a Gázmüveknél kezdődött, a villamos ^világításnál, közlekedésnél, élelmiszerkereskedelemnél folytatódott, a Vásárpénztárnál és az adonyi községesített bérgazdaságnál végződött, mely utóbbi a főváros közönségének több, mint húszmillió pengő veszteséget okozott. Midőn a főváros vezető pártjai ezen őrületes pénzpocsékolást jelentő gazdálkodása ellen a székesfőváros törvényhatóságában felszólalások hangzottak el, az illetékesek ezeket ellenzéki okvetetlenkedéseknek igyekeztek feltüntetni, de reméljük, hogy ma, midőn a Vásárpénztár súlyos visszaélései már vita tárgyát nem képezhetik, öntudatra fognak ébredni és jóvá fogják tenni az elkövetett hibákat, ellenkező esetben a polgárságnak kell majd véres verejtékkel adóban megfizetnie a főváros háztartásának hiányait. A községesítés érdekében szövetkezett szociáldemokrata és keresztény községi pártnak csakhamar rá kell jönniök arra, hogy ez az irányzat a munkanélküliség végzetes emelkedéséhez, a fogyasztóképesség teljes csökkenéséhez, a kereskedelem és ipar végleges pusztulásához fog vezetni. A békeévekben a mai községi üzemeket bíró részvénytársaságok, a villamos vasutak, a gáz és villanyvilágitási vállalatok pontosan befizették a szerződésszerű részesedést, olyan szolgáltatásokat adtak, vagyis kellett adniok, amilyent az ellenőrző hatóság, a bérbeadó gazda, a város előírt és követelt. A fővárosnak pedig, ha az összeférhetetlenségi törvény jó, de a dolog természeténél fogva is, mindenkor módjában áll, mint ellenőrző hatóságnak megvédenie a közönség érdekeit. Jól emlékszem például arra, midőn a régi villamosvasút részvénytársaság két fillérrel akarta emelni tarifáját, a törvényható ág-ál az nem volt keresztülvihető. Állítom és leszögezem, hogy a közszolgáltatások nyújtása magánvállalatok részéről, megfelelő alapos, körültekintő, a főváros és lakosságának érdekeit szem előtt tartó szerződést és lelkiismeretes ellenőrzést feltételezve, sokkal biztosabb, gondtalanabb, sokkal több hasznot hozó mindenkire nézve egyaránt, mint hatósági üzemeknél, mert minden meglepetésszerű vagy eltitkolt megterhelés (lásd: Vásárpénztár) ki van zárva és a megállapított szolgáltatások, részesedések a város pénztárába minden fáradság nélkül biztosan befolynak. Ha a főváros üzemei magánkézben volnának, nem volna lehetséges, hogy a Gázmüvek élén jogász álljon, minek a következménye kriminálisán rossz gázvilágításunk, nem vásárolhatnának most a legnehezebb időkben bérpalotákat, bemutató és raktárhelyiségek számára. Az elektromos müvek nem lennének a többnyire jogászokból áLó tanácsi ügyosztály alá rendelve és a város, mint felügyeleti hatóság nem tűrné rr.eg a kezelési költségek címén eszközölt burkolt árdrágítást, a vízmüvek élén olyan vezető állana, akinek meg volna a szaktudása ahhoz, miként kell a víztermelést fokozni, ivóvizünket a szennytől, piszoktól megtisztítani és ihatóvá tenni. Magánkézben a fürdők sokmilliós deficitje eltűnnék és busás hasznot biztosíthatna a városnak. A Beszkárt megépítené Budapest földalatti gyors és magasvasutját, melynek alapját atyám, Hűvös József, a Ferencz József földalatti vasút megépítésével, mely első villamos földalatti vasút, ja volt a világnak, már 1896-ban vetette meg. Az élelmiszerüzemröl csak röviden akarok szólni. Ez az üzem élő baromfieladás^al is foglalkozik, a húsiparosok és élelmdszerkereskedök után úgy látszik most már a baromfikereskedök tönkretétele következik. Ez az üzem, dacára a hatalmas forgótökének, mellyel rendelkezik, ma már drágábban árusítja a főbb élelmiszereket, mint a kiskereskedelem, és ha hamarosan meg nem szüntetik, nagy meglepetésekben fogja a város vezetőségét részesíteni. Hogy mennyire káros az üzemeknek városi kézben való tartása, misem bizonyítja jobban, mint az, am't Németországban tapasztaltam, midőn 1923-ban meglátogattam tizenhárom legnagyobb villamos vasútját és azok között csak egyetlenegyet találtam, mely haszonnal dolgozott és ez az egy magánkézben volt. Magánüzemek nem lesznek rakodóhelyei protegált és mindenkor protektoraikra támaszkodó, dolgozni nem tudó, vagy nem akaró embereknek. Egy bérlő magánvállalat esetleges veszteségei nem érinthetik a várost, mert egy jó szerződés, mint fent említettem, a város érdekeit mindenkor megvédelmezi és a részesedést biztosítja. A fővárosi üzemek túl vannak zsúfolva nemcsak a bizottsági tagok, hanem a „kéz kezet mos" elvéréi fogva a városi vezető tisztviselők és üzemek vezetőinek családtagjaival, aminek csakis katasztrófa lehet a vége. 118