Törvényhozók lapja, 1933 (2. évfolyam, 2-10. szám)

1933 / 4-5. szám - A nemzetközi kereskedelmi szerződések alapelvei

reciprocitásoa, kompenzációs vagy feltételes legtöbb ked­vezményi szerződés tipusa, mellyel még később foglal­kozunk. Az egyenlőség, paritás elvének célja azon jogi hát­rányok elhárítása, melyek az idegent az állampolgárral szemben érhetik. Az egyenlő elbánás elve szintén ter­mészetszerűleg csak a hasonló jogrendű államok viszo­nyainak szabályozására alkalmas. Merev és százszázalékos alkalmazásában a paritás elve nem az idegen és a saját állampolgár egyenjogúsí­tását, hanem az idegennek a saját állampolgárral szem­ben való kedvezményben-részesítését jelenti.4 Az állam­polgároknak ugyanis vannak oly speciális kötelezettségei, pl. honvédelmi kötelezettség, melyek idegenekre termé­szetüknél fogva nem terjeszthetők ki. Teljes mértékű kereskedelempolitikai alkalmazása a vámok, prémiumok stb. teljes leépítését jelentené. Ennek következtében a paritás elve csupán bizonyos vagyonjogi vagy munkajogi viszonyok rendezésével kapcsolatban fordul elő. A pari­tás elvének általánosabb alkalmazása esetén a felek a fenti fogyatékosságokat vagy bizonyos jogoknak a pari­tás alól való kivételével (liste des droits réservés) vagy az egyenlő elbánásnak a viszonosság elvével való kombi­nálásával (réserve générale de reciprocité) igyekeznek ki­küszöbölni. Ezen utóbbi a paritás elvének leggyakoribb alkalmazási formája. A nemzetközi kereskedelmi szerződés legáltalánosabb elve a feltétlen legtöbbkedvezmény elve. Az ezzel szem­ben megkülönböztetendő feltételes legtöbbkedvezmény el­vének kérdését már a viszonosság elvének tárgyalásakor érintettük. Az egyenjogúsítás összehasonlítási pontja a kedvezményben részesített harmadik állam vagy ennek polgárai, illetve elméletileg kielégítőbben meghatározva egy oly eszemi harmadik személy, mely mindazon jogok alanya, melyeket különböző államok polgárai külön-kü­lön, esetleg csak bizonyos vonatkozásokban élveznek, de amelyek összességének igénybevételére ad jogot a leg­többkedvezmény. A legtöbbkedvezmény elvének tartal­mát egy pozitív és egy negatív kötelezettség adja. A pozitív kötelezettség tartalma, hogy a szerződő felek egymásnak minden előnyt megadnak, amelyet bármely harmadik fél élvez. A legtöbbkedvezmény negatív ol­dala az államokat arra kötelezi, hogy azok egymást semmi olyan hátránnyal ne sújtsák, mely kivétel nélkül ne érvényesülne minden harmadik féllel szemben.6 Némelyek ezt disztinkciót feleslegesnek tartják azon indokolással, hogy a pozitív és negatív kötelezettség megkülönböztetése csupán ugyanazon kötelezettségnek más-más oldalról történő megvilágítása.6 A két kötele­zettség különböző jellege akkor válik nyilvánvalóvá, ha a feltétlen legtöbbkedvezményt összehasonlítjuk felté­teles legtöbbkedvezménnyel. A két elv közötti különbség ugyanis az, hogy a kedvezmény kiterjesztésének előfel­tétele, hogy a harmadik állam ugyanazt az ellenszolgál­tatást nyújtsa, mint amely eredetileg a kedvezmény el­nyerésének alapja volt. Emellett azonban érintetlenül fenáll — a feltétlen legtöbbkedvezmény tartalmával egybehangzóan — az államoknak az a kötelezettsége, hogy egymást oly hátrányokkal sújtsák, mely minden más harmadik állammal szemben egyaránt nem érvénye­4 Némely esetben maguk a szerződések biztosítanak az idegeneknek a saját állampolgárokkal szemben ked­vezményeket. Itt különösen a kapitulációk és azok a rendelkezések említhetők, melyek iparpártolás vagy a vasúti transitforgalom emelése céljából idegen vállal­kozónak, illetve idegen árúnak oly előnyöket biztosíta­nak, melyeket melyeket saját állampolgár nem élvezhet. s V. ö. Eiedl: id., munk. 7—8. 1. « Bonnhöfer: Die Meistbegünstigung. 1929. Berlin. 8. 1. sülne. A feltétlen és feltételes legtöbbkedvezmény közt tehát különbséget csupán a kedvezmény pozitív tartal­mát illetőleg állapíthatunk meg, amiből a fenti megkü­lönböztetés indokoltsága következik. A feltételes legtöbbkedvezmény a viszonosság elvé­nek általánosabb jellegű, a legtöbbkedvezmény elvének pedig megszorított értelemben való alkalmazása. Az ál­tal, hogy részben harmadik személyek helyzetére irá­nyul és egy szerződés által az illető államnak valamennyi más államhoz való kereskedelmi viszonyának irányt ad, a feltétlen le<ítöbbkedvezmény elvével mutat rokonságot viszont ennek az általános rendelkezésnek alapelveként a viszonosságot érvényesíti. A legtöbbkedvezmény e két alakjának éles elválasz­tása úgy elméleti mint gyakorlati szempontból rendkívül fontos. Az elméleti különbségeket már érintettük. Gya­korlati szempontból a feltétlen legtöbbkedvezmény elő­nyei közé kell sorolnunk, hogy bizonyos vonatkozásban technikailag megkönnyíti a szerződéskötést és bizonyos stabilitást adó ugyanis egy szerződés által sok viszonyt rendez. Továbbá kedvezőleg hat a termelés területi meg­oszlásának racionálizálása szempontjából, mivel a vá­mokat illetőleg minden állam számára egyenlő verseny­feltételeket teremt. Egyszerűsíti az exportőr és a vám­kezelés munkáját. A feltétlen legtöbbkedvezmény hátrá­nyai közé taartoznak, hogy a kedvezményt gyakran nem az élvezi, aki azt esetleg jelentékeny ellenszolgáltatások árán megszerezte. Ebből a szempontból hátráltat ólag hat a nemzetközi kereskedelmi viszonyok stabil kibon­takozásáraó minden állam ugyanis először a legerősebb behozatali állammal igyekezik a vámtételekről meg­egyezni, mivel a legnagyobb engedményeket is ezektől várja és egyéb államokkal mindaddig nem szerződik, míg az előbbiekkel való tárgyalásai eredményre nem vezettek. Továbbá hátránya a feltétlen legtöbbkedvez­ménynek, hogy elhanyagolja az államok közt fenálló tradicionális kapcsolatokat, melyeknek fentartása érde­kében aztán az államok oly klauzúlákhoz és egyéb esz­közökhöz folyamodnak, melyek mellett az illető álla­mok szerződéseinek feltétlen legtöbbkedvezményi jel­lege korlátozódik vagy csupán véglegessé válik. A feltétlen legtöbbkedvezménynek ezek a fogyaté­kosságai nyilvánvalókig bizonytalanságot és bizalmat­lanságot eredményeznek, ami különösen gazdasági dep­resszió idején elzárkózási politikában nyilvánul meg, holott a legtöbbkedvezmény doktrinális célja épen a vámok teljes leépítése lenne. A feltétel nélküli legtöbbkedvezménynek ezen fo­gyatékosságait különböző eszközökkel igyekeztek korri­gálni. Ezek között elsősorban a legtöbbkedvezménynek már ismertetett feltételhez kötött alakját kell megemlí­teni. Ennek kétségtelen előnyei, hogy lehetségessé teszik egymásra utalt államok között valóban jelentékeny be­hozatali előnyök biztosítása és egyúttal hatékony eszközt nyújt a retorzióra. Előnye továbbá, hogy nem ad le­hetőséget esetleg igazságtalan általánosításokra. Hátrá­nya azonban, hogy úgy szerződéskötés-technikailag, mint a kiterjesztés (kompenzáció) feltételeinek megállapítása szempontjából rendkívül komplikált. A feltétel nélküli legtöbbkedvezmény egyéb kor­rektumai a kivételklauzúlák. Az általános, minden újabb szerződésnek elemét képező, szokásos kivételeken kívül (határzóna, vámunió, stb. klauzúla) legnagyobb jelentő­sége a prei'erenciás klauzúlának van. Mely szerint bizo­nyos államoknak tett engedmények ki vannak véve a legtöbbkedvezmény alól. Mivel ezt a záradékot legtöbb­ször szomszéd államoknak .harmadik államokkal kötött szerződései tartalmazzák, gyakran azonosítják a szom­széd klauzúlával, pedig ismeretes sok olyan eset is, mely­ben a preferenciális záradékot nem szomszéd államok emelik, (pl. Portugália, Brazília.) A preferenciális klauzúlát általában a preferencián 66

Next

/
Thumbnails
Contents