Törvényhozók lapja, 1933 (2. évfolyam, 2-10. szám)

1933 / 2. szám - A fiatalság elhelyezkedésének problémája

nyéknek, amelyek nélkülük és — érzésük szerint ellenük csoportosulnak. A fiatalabb nemzedék jobban érzi kapcsolatát a mai eseményekkel, a mai idők viharos lelkületével és megváltozott célkitűzéseivel. És ugyanakkor, amikor ezt érzi, fokozottan kell éreznie mellőztetését is. Az elhelyezkedés nehézségei közt felőröltetve, elkeseredve, megfosztva a munkában töltött évek fegyelmező, jellemet és férfiasságot képző, energiát kifejlesztő erejétől, egyre jobban elfordul a mai nemzedéktől, ellenséges szemmel nézi annak működését, azzal a keserűséggel, amelyet érez egy korosztály, amelynek nem jutott hely a nemzet terített asztalánál. Mi vár erre az ifjúságra? Vagy kétségbeesik és lelkileg, erkölcsileg elpusztul, vagy éles bírálattal fordul az egész társadalom ellen, amely egy egész nemzedék életérvényesülésével szemben torlaszokat állít. Ezen az úton nem is olyan lassan, mint biztosan forradalmi térre sodródik. A dilemma világos: vagy egy soha jóvá nem tehető pusztulás, vagy egy nagy összeütközés magva van adva ebben a helyzetben. Itt gyorsan és erélyesen kell a megoldás eszközeihez nyúlni. Ha ez a megoldás későn jön, ha ez a megoldás az események tehetetlen nyomatékának súlyánál fogva jön, már nem fogja tudni elhárítani a tragikus összeütközést. Ha ilyen körülmények közt nyílik meg a fiatalság előtt a sokáig elzárt sorompó az elhelyezkedés felé, mi várható akkor ettől a fiatalságtól, amely előkészítés nélkül, sokáig tétlenségre, tunyaságra kárhoztatottan érkezik meg az érvényesülés útjára? Vagy nem fogja tudni megállni a helyét, s tehetetlenné válik — és ezzel veszedelmet hoz az országra. Vagy lelkileg forradalmasítva, keserűségtől és előítéletektől telítve fordul minden ellen, amit tétlen éveiben gyűlölni megtanult, s ezzel még nagyobb veszedelmet hoz magára és az országra. Ebből a szempontból az intellektuel állásnélküli fiatalság problémája a legnagyobb veszedelmet jelenti. A forradalmakat többnyire ezek készítették elő. Az orosz bolsevista forradalmat nem a munkások csinálták, hanem azok a diákok és diáklányok s az ezekből lett állástalan munkanélküliek, akik egészen elszakadtak a cári Oroszország gondolkodásától, s akik számára abban az Oroszországban nem jutott hely a nap alatt, csak a szibériai bányákban és hómezőkön. HL Ehhez a kérdéshez hozzányúlt a politika és hozzányúlt a szakirodalom. Mindkettő más szemszögből nézi a kérdést. A politika a fiatalságban rejlő motorikus erőt szeretné a maga szekerébe befogni, s bizonyos jelszavakat hozott forgalomba, amelyek alkalmasak a diplomás fiatalság elhelyezkedése érdekében a fiatalság körében megindult szervezkedést öncélú osztály mozgalommá alakítani, amely a többi munkanélküli rétegek problémájának megoldatlanul hagyásával és azok rovására követeli a kérdés úgynevezett „sofőrt" megoldását. A szakirodalom ezzel szemben a munkanélküliség skatulyájába helyezi el s megoldását ezen nagy és égető probléma megoldásának keretén belül keresi. Élesen állást foglal a kérdés szűkkeretű és egyoldalú beállítása ellen, s az ifjúság problémáinak megoldásába belevonja az ipari munkásfiatalság, a parasztifjúság elhelyezkedésének kérdését éppúgy, mint az intelligencia fiatal korosztályainak érvényesülését. Ezen a ponton a kérdés két nagy problémakomplexummal függ össze: a munkanélküliség egyre fenyegetőbbé váló veszedelmével és a középosztály pusztulásával, amely a mai válság kísérője. Eszerint eredményes megoldás, amely a magyar középosztály válságát is nyugvópontra juttathatja, csak akkor és úgy képzelhető el, ha a nemzeti jövedelmet termelő népesség gazdasági és társadalmi életnívója, valamint védelme korszemen biztosított. Ez csak az egész magyar intelligencia gazdasági és szociális problémájának szerves megoldásával járhat együtt. Ebből az is következik, hogy amíg a mai gazdasági és társadalmi berendezéseinkhez reformatórius kézzel nem nyúlunk, hanem a megoldás módjait a mostani berendezettségünk érintetlenül hagyásával, a jelenleg rendelkezésünkre álló kereteken belül keressük, sohasem fog módunkban állni az intelligencia fiatalabb állástalan korosztályait a mai állami, önkormányzati, községi közigazgatásunk szervezeteibe és ezek intézményeibe felszívatni. Egy ilyen megoldás, ha keresztülvihető volna is, végeredményben csak múlóan szüntethetné meg a bajt, mert gazdasági és társadalmi viszonyaink további leromlásához vezetne. Nem szabad elfelejteni, hogy egy gazdasági forradalom kellős közepén élünk. A világháború, amely a javak nagy mennyiségét pusztította el és méginkább a békekötések, irracionális határmegállapításaikkal, amelyek a régi gazdasági kapcsolatokat megsemmisítették, a világgazdaság szétrombolásához vezettek, amelynek helyére mást, jobbat helyezni nem tudtak. A háború sok millió munkaerőt elpusztított, a béke sok millió más munkaerőt tétlenségre kárhoztatott. Ennek logikai eredménye a gazdaság racionalizálása, az összes gazdasági erőknek a legnagyobb teljesítőképességig való megfeszítése, koncentrálására, egyszerűsítésére és költség megtakarítására való törekvés. Ez az egész gazdasági rendszernek olyan forradalmi átalakítását jelenti, amely fokozatosan kihat a politikai és szociális élet minden terére. Sokkal nagyobb terjedelmű és mélyebbre ható, mint volt az az ipari forradalom, amely a gépek alkalmazásával a XIX. század első felében megindult, előbb a gazdasági életet, majd a szociális és politikai életet teljesen átalakította s a XIX. századra rásütötte a maga bélyegét. Az az átalakulás, amely a racionalizálással megindult és az újabb válságok egész sorozatában nyilvánult meg, a munkaviszonyok teljes és gyökeres átalakítását hozza magával. Egy ilyen nagyarányú átalakulás mellett a XIX. század vezető gazdasági elvei sem tarthatók fenn változatlanul; az átalakulás átcsap a gazdasági élet minden vonatkozására s halomra dönti a bevált princípiumokat, megingathatatlannak tartott doktrínákat s kikezdi azokat a 24