Törvényhozók lapja, 1933 (2. évfolyam, 2-10. szám)

1933 / 4-5. szám - A kereskedelmi és iparkamarák intézménye revizióra szorul 2. [r.]

csak kuruzslás és nem orvoslás. A közüzemi kérdés tetszetős jelszavával együtt indult útjára a kamara égisze alatt a kontárság jelszám is. A teljes és tiszta jóhiszeműséget vesszük alapul, s ezért igen előnyös helyzetben vagyunk, amikor a nagy tévedésekre hívjuk fel a figyelmet. Mert mindez önmagától adódik. Ma kontárságról beszélni, hihetetlen naivitást jelent, mert ma egy szerszám és egy ember kész iparost jelent. A világháború előtt kénytelenek voltunk elismerni annak a cs. és kir. bezupált őrmesternek az igazát, aki ránkordította, hogy egy puska és egy ember, az még nem katona. Hogy valaki igazi katona lehessen, azt legalább három évig kell tanulni. Aztán jött a világháború és az iskola padjaiból kikerült tizenhétéves fiatalság l\—6 heti kiképzés után olyan igaz katonává lett, hogy még hősi halott is lehetett belőle. Mert így kívánta a haza érdeke, fgy vagyunk valahogyan azzal a tanult iparral is már manapság, a haza érdeke ismét azt kívánja. Ma tágítani kell azokat a kereteket, ameken belül ennek az országnak a fiai. bármily küzdelmek árán is. boldogulhassanak, nempedig szűkíteni. Vitán felül áll az, hogy a közgazdaság már önmagától kidobta magából azokat a dogmákat, amelyeket a tizenhetedik század céhrendszere kényszerített reá és ezért látjuk azt, hogy a tanulatlan munka mumusa lett a tanult munkának. Ma amikor kéziiparról beszélünk, akkor csak azt érthetjük alatta, amit a gépek még meghagytak az emberi erőnek, két okból: r. mert olcsóbb1, mint a gépi, 3. mert még nem találták fel azt, miként lehetne géppel elvégeztetni. Nincs az az ipari foglalko-S zás, amit közepes szellemi képességgel és mai látókörrel rendelkező felnőtt ember t\ hónap alatt ne tudna tökéletesen elsajátítani. Viszont vannak olyanok, akik a három év után sem lesznek sohsem jó iparosok. Hiszen a magyar paraszt eltudja készíteni mindazt, amire szüksége van, a szántástól-vetéstől kezdve a szövésig és edénykészítésig mindent. Próbálják csak me<? annak a józan magvar parasztnak elmagyarázni, hogy ő kontár, amikor a földmívelséen kívül még »ipari« cikkeket is mer a saját maga részére elkészíteni. Hát persze, ez »háziipar«, ezt szabad. Amerika nem ismeri ezt a kérdést, miután ott nincsenek ezek a megkötések, iparjos'osítványok, mint nálunk, ott csaJiis kontárok vannak. Ott nincs hentesmesterség, mert ott más ember öli le a disznót és más húzza le a bőrét, stb. stb. Amerikában nincsenek szabómesterek olyan értelemben, mint nálunk. Ott vannak, akik csak gombot varrnak. vagy kabátot vasalnak, vagy csak szabnak, de mindezt külön-külön. De aki ma ott gombot varr. holnap esetleg a leölt disznó bőrét húzza le »szakszerűen«. azon e^vszerií oknál foora: mert pénzért vállalkozik rá. Ez minden jogosítványa. Nálunk ellenben, ha egy szeeénv munkanélküli szabósegéd arra merne vállalkozni, hogy ablakot pucooljon, azt mindjárt lefüleli a rendőr, mert az kontár. Ttt van az a híres kbntárkérdés, a rendőrt-csendőrt mozgósító béka-egér kenyérharc, kamarai szakvéleményezéssel. Hihetetlen, de így van, hogy a kamarai tudós szakvéleményezés napról-napra milyen tömegeit találja kí és ülteti el a rendőri tilalomfáknak az ipari közigazgatás kövér mezein. Ezer és ezer kinai falat emelnek az emberek közé, szakmákra, szektákra bontják társadalmunkat, a zabhegyezést is megszégyenítő éles határvonalakat rajzolnak, tetoválnak bele a nemzet testébe, szinte veszélyeztetik1 lassan-lassan az egész gazdasági vérkeringést. A kenyéririgység ezerfejű hidráját plántálják bele a társadalomba. A vicinális érdekek ilyen szűklátókörű hathatós védelme túlmegy azon a határon, amit a köz érdeke megengedne. S itt van a szellemi vonalvezetés rákszerűsége, óriási hibája. Mert ha az önző és szűk látókörrel rendelkező apró érdekcsoportok követelnek is holmi burkolt monopóliumot kenyerük biztosítása címén, a védelmükre rendelt kamarai intézménynek tovább kell látni ezen a kis 6zűk önző horizonton és az egész ország egyetemes érdekeit kell szem előtt tartania. Ez pedig egyszerű és világos: minden dolgozni akaró és dolgozni tudó ember részére nyitva kell hagyni minden lehetőséget, hogy boldogulhasson, épp a mai súlyos időkben. Ki kell nyitni az ablakokat és szellőztetni kell! A gazdaságtudomány nem ismeri a kontárság nevű komponenst, legfeljebb a szellemi irányításba csúszhatik bele a kontárság kultusza. Azt az energiát, amit itt fejtenek ki, azt egy helyes irányú szellemvezetésnél sokkal termékenyebb talajra lehetne átvezetni: a munkalehetőségek felkutatására, a racionalizmus elültetésére ott, ahol erre igen nagy szükség van ma már. Nem a zárt számok tojástáncát kell az egyes » szakmák« részére megkomponálni, hanem igenis a legliberálisabb harci indulót kell fülükbe harsogni azoknak, akik a kereskedelem és ipar szabad mezején vívják a ma nehéz háborúját. Akkor, amikor kinn a porondon úgy a kereskedelem es az ipar a működési szabadságért küzd. a teljes gazdasági szabadságot sürgeti, minden megkötöttség ellen harcol, akkor befelé a kamarának kell ügyelni arra. hogy ez a liberalizmus ne csak kasztokra vonatkozzék. Hiszen a kamara működésével a korlátozások légióit termeli, ez nem más, mint súlyos megterhelése az ipari közigazgatásnak, mesterséges kitenyésztése az egyes gazdasági foglalkozások határvillongásainak, a belső gazdasági élet alapfunkcióinak lehetetlenné tétele. Az nem lehet helyes érdekvédelem, hogy az egyes foglalkozási ágak közé választófalak épüljenek. Ennek aztán egész természetes következménye, ez a fejlődés, hogy most már követelik pl. azoknak a megbüntetését is, akik valamely munkát »kontárral« végeztetnek. Ezt még a céhrendszer sem merte volna kérelmezni! Csak pár példát ragadunk ki a kamarai szakvéleményezés munkájából. Ez képet nyújt arról, hogy miért van szükség egy évi 600.000 pengős személyzeti büdzsével fentartott intézményre. Csodabogarak kitöltéséhez, amelynél a kamarai szakvéleményezés vállalja a bába szerepét. így pl. a szoba- és ablaktisztítók ipartársulata, mely 180—200 tagot számlál, tiltakozván h jogosulatlan iparűzők ellen, kérelmezte a kereskedelmi minisztériumot, hogy munkaeszközeikei rendszámmal láthassák el. A kamara véleményezte (Vagyis: a létrák', vizesvödrök, törlőrongvok ezentúl rendszámmal fognak közkézen forogni). Másik »fontos« ügy: a lúdtalpbetét készítésének ipari elhatárolása, vagy a fakerítés készítétésének jogosultsága, továbbá a kriptakészítés fogának elhatárolása. (Ez utóbbinál a következő rendeletszámokra történik hivatkozás: 115.796/0,32, ^6.188/ 188/4. F. I. K.. 33.396/913. K. M.) Hát ez is lehetséges? (Folytatjuk.) 64