Törvényhozók lapja, 1933 (2. évfolyam, 2-10. szám)

1933 / 4-5. szám - A közmunkák és a munkanélküliség

mely a munka rabszolgájává süllyesztette a £ községi tisztviselőt. Eltekintve attól, hogy a^ létszámapasztás existenciákat tört ketté, olyan existenciákat, amelyek máshol elhelyezkedni nem tudnak. A munka racionalizálásának kellelt volna a létszámcsökkentést megelőzni és ez a sorrendi hiba is sürgőssé teszi a közigazgatás reformját. Most még ezzel kapcsolatban egy különös mozgalomra kell a közvéleményt felhívnunk. Az ügyvédi kar azon mozgalmára, mely szerint a jegyzőtől vétessék el annak a magánmunkálkodási joga. Arról nem is beszélünk, hogyha ennek a kívánságnak eleget tesznek, akkor a jegyzőktől így elvont kevés kis jövedelemért feltétlenül kártalanítás jár, mert ezek szerzett jogok. Végeredményben a jegyzők jól járnának, mert nagy munkatöbblettől szabadulnának meg. Azonban ki kell emelnünk az ügyvédi karnak azt az óriási tévedését, amely abban van, amikor ebben az ő részükre jövedelmet lát. Mert kétségtelen az, hogyha a falu népét az ügyvéd igénybevételére kényszerítik, akkor csakis azokat a jóhírü ügyvédeket íkeresné fel, akiket már így is ismer, tehát itt rkizárja azt a lehetőséget, mintha ügyvédek a falukban letudnának telepedni. Másodsorban pedig, ép a költségkímélés szempontjából, inkább nem venne semmi segítséget igénybe a szerződések, végrendeletek, adás-vételek írásba foglalásánál. Lehetetlen megfosztani attól a jogától a falu lakosságát, hogy ügyes-bajos dolgaiban ne a jegyzőjét keresse fel, akivel szemben bizalommal viseltetik, hanem minden kis ügye miatt a messzefekvő városba, vagy megye székhelyére menjen be, ami nagyon is megdrágítaná ezt az ügyét, mert ekkor még nem is beszéltünk arról, hogy sokszorosan magasabb öszszegérl volna kénytelen elvégeztetni azt, amit otthon a község jegyzőjénél, a belügyminiszter által jóváhagyott magánmunkálkodási tarifa szerint olcsón és jól elvégeztethet. Az ügyvédkényszer feltétlenül a falu népe magánjogi rendezetlenségét vonná maga után és nem érné el azt a célt, amit tulajdonkép az ügyvédi kar mozgalma ezzel el akarna érni. A közmunkák és a munkanélküliség írta: Dr MIKSZÁTH KÁLMÁN ny. főispán A Törvényhozók Lapja megtisztelt azzal, hogy közreműködésemet a szerkesztő bizottságban kikréte. Úgy érzem, ezzel kötelesség is jár, amelyet úgy kívánok gyakorolni, hogy a lap hasábjait nem véve túlságosan igénybe szélesre nyúló tanulmányokkal, rövid, távirati stílusban kívánok közérdekű problémákat a lap publicitása útján felvetni azzal a célzattal, hogy ahhoz mások is hasonló rövidséggel hozzászólhassanak. I. A kormány az ország súlyos gazdasági helyzete dacára is. módot talált olyan közmunkák megindítására, amelyektől a munkanélküliség enyhülését remélhetjük. Ezért teljes elismerés illeti és nem szeretnék ünneprontónak feltűnni, amikor ehhez néhány megjegyzést fűzök. II. A munkanélküliség a mai kor egyik legnagyobb problémája. Részben következménye, részben oka a mai súlyos világválságnak. A munkanélküliek száma a kulturországokban ma mintegy 3o millió, közöttük minden hivatás képviselve van. Ha már most ezeket egy szellemi művelettel egyetlen állam keretében képzelnők el a családtagokkal együtt, ez az állam népszám tekintetében a világ legnagyobb hatalmasságát is felülmúlná. A gazdasági javak mekkora tömegét termelhetné egy ilyen állam! És mit jelent a világgazdaságból egy ilyen állam teljes meddő kikapcsolódása! Amikor egy ilyen hatalmas jelenséggel szemben a közmunkákhoz, munkanélküli segélyekhez folyamodnak a kormányok ez valahogy nagyon hasonlít ahhoz a gyermekhez, aki a tengerparton játszadozva a hajdani görög bölcsnek azt felelte, arra a kérdésre, hogy mit csinál »Hát nem látod? A kis bögrémmel kimerítem az Óceánt.« III. Elvégre az állami és törvényhatósági költségvetések anyagi forrásai nem kimeríthetetlenek. Csak szűk keretek közt mozoghatnak, alkalmazásuk sem mindég a legcélszerűbb. Egyes esetekben a közmunkák elvonják az anyagi erőt olyan felhasználás elől, ahol a szóban forgó alapot célszerűbb munkáknál is értékesíthették volna. Sokszor gyarló emberi szempontok is közbejátszanak (hiúság, érdek, kortesfogás, stb.) Ezért, ha vannak is előnyei, vannak nagy hátrányai, amelyek elsősorban abban nyilvánulnak meg, hogy keretei szűkek és nem lehetnek kielégítők ott, ahol a munkanélküliség rendkívüli arányokat öltött. Egy-két mérges kelevényre rendelhet az orvos flastromot, de Jób egész testét nem lehetett volna flastrommal kezelni. A magyar kormányok munkanélküliségi politikájára nézve ^szegénységi bizonyítványt« jelent, ha más megoldást javaslatba hozni nem tud. IV. Ennek a munkanélküliségi politikának, amely középítkezésekkel kívánta a kérdés lényegét megfogni, a káros hatásai mutatkoznak a városok eladósodásában, s az államháztartási egyensúly megingásában. Ezért azonban a felelősséget nem lehet kizárólag a kormányokra hárítani. A kormányok a közvélemény szinte terrorisztikus nyomása alatt határozták el a közmunkákat s olyan gazdasági viszonyok között, amikor annak terhei elviselhetőknek látszottak. Az azóta reánkszakadt válságot előre nem látta senki s annak hatásait nem eszkomptálhatta. V. Ma már egész megdöbbentő nagyságában bontakozik ki a válság. Okai is többé-kevésbé ismertek, tér49