Törvényhozók lapja, 1933 (2. évfolyam, 2-10. szám)

1933 / 2. szám - A kereskedelmi és iparkamarák intézménye revizióra szorul [1. r.]

nél, ami önkéntelenül is felveti a kérdést, vájjon sokáig halasztható-e még az 1868. évi VI. törvénycikknek törvényhozási úton való alapos reviziója. A kamara új stílusa legfőkép az utóbbi évek közüzemi kérdése körül mutatkozott meg. Egy pillanatig sem vonjuk kétségbe azt, hogy a kamara objektív, jóhiszemű álláspontja ebben a kérdésben száz százalékig fedi a kereskedelem és ipar érdekeit, annak abszolút, alapos, a közgazdasági tudomány eszközeivel kidolgozott érvei a régi teóriák szerint megdönthetetlenek. Az, hogy nem tudja ugyanilyen teljességben érvényesíteni a gyakorlatban, rajta kívül álló hatóerők okozzák, ami azt bizonyítja, hogy a való élet jelenleg nagyban eltér az elmélettől. Vigasztalásul és talán okuláskép idézhetnénk1 e helyütt most Plátót, aki már annak idején kijelentette, hogy amennyiben valamely elmélet nem egyezik a tényekkel, akkor — új elmélet állítandó fel. Vagy pedig Kantot, aki minden igazságnak csak annyi létjogosultságot engedélyez, mint amennyi matematika van benne. Ugyanis a helyzet a közüzemi kérdésben jelenleg az, közgazdasági tudomány ide, közgazdasági tudomány oda, hogy az elmélet nagyban eltér a tényektől. De nemcsak a közüzemi kérdésben tapasztalhatjuk ezt, hanem a gazdasági élet majd minden fázisában, mint téktelen a közre nézve. Ez pedig az a belső harc, ami a kamara keretében nap-nap után folyik és a napisajtóban kölcsönös nyilatkozatokkal is jelentkezik. Ez a tény, ami elsősorban is igazolja azt az álláspontunkat, hogy a kamarai törvény revízióra szorul. De ez nem egy új megállapítás, mert már évtizedek óta folyik az a csendes harc, amelyik az egyes ágazatokat egymástól külön akarja választani, azon egyszerű oknál fogva, mert azok már nem is szoríthatók bele 75 év után egyugyanazon keretbe. Ezt élénken illusztrálja két tény: a GyOSz irányító nagysága — külön felsőházi képviselettel! —, valamint a most megalakult Ipartestületek országos központja. Ez utóbbi ugyancsak egy olyan toldozás-foldozás, olyan tessék-lássék megoldás, természetesen ismét az adózók vállain. Köviden kifejezve, a kamarák jelenlegi struktúrájukban fenn nem tarthatók, azok idejüket multák és prototípusai lettek az öncélú intézményeknek. Mert amikor a kamara állapítja meg a közüzemekről a személyzeti hipertrófíát és az öncélúságot (ami minden ilyen intézménynél úgylátszik, bizonyos idő után önmagától adódó fejlődési folyamat), nem haladhatunk el szónélkül például a kamara ilyen irányú fejlődése mellett. Ezt számokkal illusztrálva a következő képet kapjuk: Személyi kiadások Dologi kiadások Ipari és keresk. célok Rendkívüli kiadások ö s 5 Z e s e n Kerületi kamara 1906 1932 1906 1932 1906 1932 1906 1932 1906 1932 Korona Pengő Korona Pengő Korona Pengó Korona Pengő Korona Pengő 72.220 579.041 79 81.740 245.544 • 72 13.500 20.200 — 8.600 — 176.060 844.786 51 Szeged 16.940 70.738 40 11.200 46.659 9.875 10.000 9.164 2.400 47.179 129.797 40 például a vám- és devizapolitikában. Talán azért, mert a politika bevonult a gazdasági élet terére is. Tagadhatatlan, hogy a kamarai intézmény anyagi és szellemi válságba került. Az utóbbi hónapokban a kamara erősen eltért a hivatásától a gyakorlatban, sőt az 1868. VI. t.-c. 3. §-ában lefektetett alapelvektől is. Mert például az, hogy a vigadóban nagygyűlést rendezzen és ott a szónoklatok izzó lavináját fakassza, egészen új stílus, ami a múltban nem fordult elő. Van ugyan a kamarai törvénynek egy olyan paragrafusa is, hogy amennyiben a kereskedelmi miniszter úgy találja, hogy a kamara törvényes hatáskörét túllépi, úgy azt rendeletileg feloszlathatja és új választást rendelhet el. De nem is ezen van a hangsúly. Az igyekezet mindenesetre dicséretes, hogy védi a kereskedői és ipari érdekeket, akár teoretikusan, akár kombattánsan, talán még azt is el lehet nézni, hogy berendezték a kamarában is a napi politika arzenálját. Sőt azt is, hogy amikor a harci eszközökben idomult a jelenhez, azonban teóriákban dogmatikusan ragaszkodik a régmúlthoz, de objektíven vizsgálva az egész kamarai kérdést, feltétlenül meg kell állni egy olyan súlyos momemtumnál, amit szóvá kell tenni és ami nem jelenEbben a rovatban szerepel az alkalmazottak adója 50.000 Psvel. Kissé elképesztő ez a fejlődés, pláne, ha még hozzátesszük, hogy 1906. év Magyarországa és a mostani csonkaország közti különbség, semmikép sem indokolja ezt a fejlődést. Így aztán egész természetes, hogy amíg az adókulcs 1906-ban 1%% volt, most pedig 4%, Szegeden pedig 3%-ról 6%-ra emelkedett! Csak a „kereskedelmi és ipari célok" tétele szinte csodálatosan fejletlen maradt, mert amíg 1906-ban ez az egész költségvetés 10%-át tette ki, jelenleg annak 2-4%-a, (E kimutatásban csak az ország két legnagyobb kamarájának a fejlődését mutattuk be.) Meg kell említenünk az igazság kedvéért még azt is, hogy 1930 óta a költségvetés több mint 300.000 pengővel csökkent, miután az 1930-as év végöszszege a budapesti kamaránál 1,173.781-75 pengőt tett ki. Ez óriási haladás 1906-tól 1930-ig, tehát 25 év alatt. Ha a matematika igazat mond, akkor ez a legklasszikusabb példája az öncélúságnak és a személyzeti hipertrófiának. Mint fentebb említettük, a kamara belső élete teljesen elvesztette azt az egységet, amire 75 évvel ezelőtt létesítették, mert épp az utóbbi 25 évben fejlődött ki az az áthidalhatatlan ellentét a nagy- és kisipar, valamint a kereskedelem között, ami súrlódásokra ad okot. Az iparfejlesztés rohamos tempója, ami különösen a háború után indult meg, hozta magával azt, hogy a gyáripar külön érdekképviseleti szervére, a GyOSz-ra csúszott 41