Themis, 1839 (3. évfolyam, 2-3. szám)

1839 / 2. szám - Vélemény a 'fogházjavítás' ügyében, ns. Borsod vármegye ebbeli küldöttségéhez

váu, haszontalanok. A' tömlöcz büntetés maradjon mindig, de ne váljék soha kínzássá, mellynek nagysága nem a' rab1 gonoszságától hanem őrzője' embertelenségétől függ. Nem Európának vala szánva e' szép intézet' dicsősége, 's ha bár Bentham' Panopticumja fjnellyröl később midőn az építés' formájához érek, bővebben szóiandok ~) jeles előlépésnek nézethetik; mivel rendszere sem testi, sem morális elkülönözést,az az hallgatást nem foglal magában, még ez is a' poenitentiarius tömlöczökhöz vaió előkészületnek nevezhető inkább, mint elkezdésének. Egy más boldogabb éghajlat alatt tenyészett az, mint annyi más szép 's jó, minek magvait mindig Európa hinti el, de mi mindig csak ott hajtja kalászait, mintha az Tsten éghajlatunknak napszámul adta volna e' másiknak mivelését, nekünk csak a' küszködést adva végzetül; 's szerény quackereknek köszönheti a' világ, hogy a' hibák, mellyeket a' 18. század tudósai észrevették, dé a'nélkül hogy orvoslásukra valamit javaslottak volna, 's mellyek jobbitására a' büszke franczia törvényhozó test, kinek 1791-ben Bentham Panopticuma' tervét megkűldé , egy biztosság' kinevezésénél egyebet nem tett, — végre megszűntek, 's józanabb, 's emberiebb tömlöczöztetés lépe helyükbe. Azonban itt is hosszú, majd nem 40 esztendei tapasztalás vala szükséges, míg végre a' mostani tökéletesülés annyi próbákból kifejlődhetett. Minekutána a' gyarmati öszvcköttetés' megszűntével az anyaország' vérengző törvénykezése megszűnt, 's az elébb annyi esetekben használt halálos büntetés 3*