Themis, 1839 (3. évfolyam, 2-3. szám)

1839 / 2. szám - Vélemény a 'fogházjavítás' ügyében, ns. Borsod vármegye ebbeli küldöttségéhez

12 a' hit1 parancsai 's fenyítékei ellen gúnyolódva legélénkebb , kinek múltját a' legundokabb tettek fertőztetik, az az első, a' csudált, a'példa, mellynek követését száz a' magányban felhevült képzelet czélúl tüziki magának a' jövendőre. — Közös megbecsülés tart fel minden társaságot 's erények kellenek ennek, mint minden egyébnek; de ez erények nem azok, mellyek jó polgárt nevelnek, hanem azon makacs eltőkélés, mellyel az egyes a' bűntető társaság ellenébe szegül, azon elszánás, melly őt szenvedni tanítja, a' nélkül, hogy panaszra fakadna, vagy az erősebb előtt meghajolna , azon hivség, mellyel czimborár titkait őrzi, 's az igazság' kiszolgáltatását gátolni igyekszik, egy szóval, azon szolgai tökély, melly a' vesztett szabadság után minden egyebekből egyetlenül fenmarad, türedelem , 's boszú. De a' fogság csak egy ideig tartó, a' rab szabadulni fog, néki is vágynak még reményei, jobb étkek, munkátlan szabadság, bor, pénz, 's undok ölelések, ezek, mik őt e' helyre vezették, nem örökké vesztek el még, van néki is még egy reménye, a' vétek. 'S most jő a' harmadik ok, — ott ülnek lánczaik közt a' vad czimborák, a' jövőről foly beszédök, vig napokat említenek, 's dús vagyont, 's dicsőséget, emelkedik minden kebel, hevül minden képzelet, 's a'mit az egyes nem tud, arra száz társa tanítja, mitől az egyes vissza ijedne, az most biztos, 's könnyűnek látszik, mert annyi társak között kiknek segédére kiszabadulva majdan számot tarthat, hogy ne érezné erősnek magát mindenki. —