Themis, 1839 (3. évfolyam, 2-3. szám)

1839 / 3. szám - Egykét szó a' Váltó-Jog körűl

64 fok- és vásárhelyekén ügy viselőket tartván, kereskedésüknek sokkal kiágazóbb czélt tüztekki, nem csak a' vásárokon, de azokon kivííl is', minthogy hol egyes emberek, 's köztársaságoknak, vagy fejedelmeknek pénzt kölcsönadtak, hol az egyik helyen felvett pénzt egy másik helyen rend^ményeik mellett kifizettették. A' váltóknak ezen rendclményciból eredtek az intézett váltólevelek — Litterae Cambiales trassatae. — Minthogy t. i. az akkori időkben, az utak' bátortalansága miatt igen veszedelmes volt nagyobb mennyiségű pénzt magával vinni, 's minthogy a' kereskedő a1 vásáron bevett pénz1 nemét vagy otthon, vagy egy harmadik helyen, hová kereskedésének folytatása végett utazott, sokszor nem is használhatta, —készpénzét a'váltóhoz vivén felvett attól azon helyre, vagy a' pénz' azon nemére, a' hol, és mint szüksége volt, rendelményt, és mivel itten többnyire kettős csere fordult elé, tudniillik a' hely's pénz' nemének, ezen nyíltlevél formában adott rendelmények, váltóleveleknek — lettera di Cambio — kereszteltettek. Ezen rendelmények vásári kiváltsággal birván, ha attól, kihez intézve voltak, vagy el nem fogadtattak, vagy ki nem fizettettek, az intéző minden haladék nélkül a' börtön' fenyegetése alatt fizetésre szoríttatott, mert az illyen adósság vásári szerződésből eredett. Márpedig a'vásárok különös kiváltságokkal bírtak, mellyeknek egyike az volt, hogy mindazon peres esetekben, mik vásári szerződésből eredtek, az igazság leghamarább, 's legszigorúbb módon kiszolgáltatott, úgy annyira, hogy az adós, ki a' kikötött napon adósságát meg nem fizette, mint fagae suspectus, börtönbe tétetett. Azon szigorúság