Themis, 1839 (3. évfolyam, 2-3. szám)

1839 / 2. szám - Vélemény a 'fogházjavítás' ügyében, ns. Borsod vármegye ebbeli küldöttségéhez

10 közölt olly kényelemhez szokott, mellynck szükséggé vált kielégítésére becsületes módon nem juthat; 's most gondoljunk mind ezekkez egy embert, ki évekig gonoszok' társaságában élve, a' bün' képzeletével megbarátkozott, kinek e' földön társa nincs mint gonosztévő, kit e' világhoz semmi sem köt, mint szükségei , kit a' törvények csak sújtanak, — 's valyon reménylhetjük é, hogy a' szükségtől szorongatva, becsületes fog maradni, reménylhetjük é főkép, ha a' második okra figyelünk 1s meggondoljuk: Hogy mind azon indító okok, mellyek a' közönséges embert az erény' ösvényén fentartják, a' tömlöczöztetettre nézve, hatásokat elvesztik, — mert ne hasonlítsa magát öszve senki azon szerencsétlenekkel, kiket a' törvény' súlya ért. Mással 's ha bár szegény is, a' törvény csak védelmét csak önbiztosságát érezteti, neki barátjai vannak, ösmerősei, száz édes kötelék melly öt az övéihez csatolja, mellette intve áll a' hit szent oktatásival, 's egy egész társaság, meilyben, bár mi romlottnak mondják sokan, becsületes embereket csak az nem talál, ki találni nem akar, — őt becsületre inti maga azon név, mellyet visel, mellyet ő apáitól tisztán veve át, 's igy cresztendi gyermekeire, mellyet rosz hir' átka még nem sújt 's melly ha bár a' boldogulás' kapuit nem nyitja fel előtte mint más hangosabbak, legalább semmit el nem zár; — azon név, melly mindeniknek annyira kedves mint személye 's melly szüntelen védfalként áll közte 's a' vétek kőzött. — '8 mit bír'mind ebből a'rab? — Ne szóljon törvényről neki senki, csak súlyait érzé, csak láuczokat ada néki, ne szóljon