Themis, 1837 (1. évfolyam, 1. szám)

1837 / 1. szám - Bentham

45 » Épen készülőben valék ennenrajzolatomhoz fogni, '« íalán nem kelletinél rútabb színekkel, midőn Bentham' lakához ertünk. Miután itt kísérőmmel ismét vagy egy negyed órát csak nem szótalanul kihúztam volna, végre lassú lépéseket hallottunk, 's néhány perez múlva Bentham közöttünk termett. Öreg, de hatalmas arezvonásai a1 régiség' gemmáin levőkre emlékeztettek , 's angolféléknek nem igen mondathattak. Járása bal felé hajlott, kevéssé ingadozó, 's támaszbotjával pótolta kí a' belerőt. Nagy, kék szemei épen nem mutattak hosszú kormány — vagy szemlélődő életre, hanem igen azon vágyra, hogy érezvén önbecsét, becsültessék másoktól is. Inkább kísérőmre ügyelt mint reám,'s fennhangon kérdé: Ez Gans úr? ő az; volt a' válasz. így tehát örvendek, hogy a' történeti iskola' buzgó , állandó, 's mint reménylem győzedelmes ellenével megismerkedhetem. Szerénytelenség volna tőlem, uram, olly párt' fejének tartanom magamat, melly a' közügyre béfolyhatni törekedett. A' viadal, melly történetből épen tollam alatt lobbot vetett, kizárólag tudományos, még pedig nem a1 história ellen irányoztatott, hanem egyedül azon mód ellen, miszerint azt némellyek alkalmazni kívánják,