Themis, 1837 (1. évfolyam, 1. szám)

1837 / 1. szám - Ügyvéd

19 lotí követelés' igaztalanságáról maga a1 védenc/, értesíti az ügyészt. Mi úgy vélekedünk, hogy igen kevés ügyvéd fog találtatni, kik magokat illy szembeszökő igaztalanság' eszközeivé lealacsonitsák. Kérdést sem szenved, hogy ők mindazonáltal néha illyes eszközökké válnak, elpalástolván elottök is az igazat a' felek; de bár mit gyanítson is illyenkor az ügyvéd, kötelessége világosan ki van jelelve, mint azt megmutattuk volt. Lesznek, kik mondani fogják, hogy, ha tudja is védenczének jognélküliségét az ügyvéd, még is kötelességében áll felvigyáznia védenczének ügyére, azon esetre, ha más a1 követelő: mert ki valaminek birtokában van, csak törvényes úton fosztathatik meg tőle; mert, a' positivus törvény' teremtménye lévén minden birtok, a' jószág azt illeti, kit más törvényesen, nem vethet ki belőle; és mert a' tanúnak esetleges halála csak úgy árt a' keresetnek, mint akármi más eset, melly valóban másra szállíthatná a tulajdont. Rövideden, azon szoros jog, mellyre mindenik fél hivatkozhatik, élni a' hozott törvény' egész jótétével, 's ügyvédet jelelni ki képviselőül, fenntartathatik. Mondhatni azt is, hogy fél és ügyvéd egyiránt nem tartoznak felelni a' törvény' hijányáért; hogy midőn tökéletlensége miatt valakit jogának elérésében gátol a' törvény, tettleg másra szállítja e' jogot; és hogy csak olly eseteket vonhatni a' lélekismeret' magasabb ítélő széke' elejébe, mellyekről megfeledkezett a' bírói rendszer. Ha a' tárgynak e' nézőpontjából igazolhatni-é az ügyvédet, midőn, megismervén igaztalanságát a' fél, az eset' kedvezésére támaszkodván, még is a' védelemhez fog,— ennek vitatásába nem ereszkedünk. De a' mondottakat 2*