Themis, 1837 (1. évfolyam, 1. szám)

1837 / 1. szám - Ügyvéd

4 szabadságot magoknak, ollyasnak írják le a' jogbarátot;, ki mintegy kótyavetye' útján a' többet ígérő részhez csatlakozik. A' közönség1 míveltebb és értelmesebb része nem vetemedhetvén illy túlságokra, még is kétes becsületünek 's veszedelmes irányúnak nézi azoknak hívattatását, kik bármi ügy' védelmére, minden kivétel, 's előleges megvizsgálás nélkül ajánlkoznak, kik ennélfogva elején nem tudva elősegítik az igaztalanságot, de kik utóbb, lépéseiket vissza nem vonhatván, 's meg ném állapodhatván, gyakran még akkor is kéntelenek védeni a' roszat , mikor annak ismeretéhez jutottak. — Egy még értelmesebb 's tanultabb része a" vádlóknak, a' bírói rendszer' 's áltáljában a' jogtudomány' hibáit ennek tanítóira fogja, 's megtagadván a' felektől a' jogot, ügyeiket elpalástolgatni, vagy nem való világban láttatni , a' felek' képviselőit segédeknek mondják az igazság' elfacsarásában és elnyomásában. — A' törvényes kar továbbá az által is szenvedett, hogy azok, kik mind e' vádak' alaptalanságát látván, a' rend' védelméhez fogtak, hibás elvekből, félreértésével a'tárgynak , indultak ki, 's azt képzelvén, hogy sokkal gonoszabb dolgok történtek, mint sem minők valóban elkövettetnek, vagy legalább megismertetnek és igazoltatnak, a' jognak olly neméről szólottak, melly akarva elmagyaráz törvényt és tárgyat , 's mellyet annálfogva menthetőnek találtak, minthogy állításai úgy sem tartatván szükségkép valóknak, nem is csalhatnak meg senkit. Swift, Bentham és Paley említtethetnek itt, mint legjelesebb pártolói az előadott különféle véleményeknek, 's őket úgy tekinthetni, mint képviselőit a' támadók' és védők' azon különböző