Telekkönyv, 1918 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1918 / 9-10. szám - Észrevételek a telekkönyvi rendtartás reformjához [1. r.]

19 ségleteivel összhangban álljanak. Ha csak egy lépést teszünk is ez irányban, hasznos szolgálatot teljesítünk a jog fejlődésének. Az elmondottak alapján kívánatosnak tartanám és a jogbiz­tonság szempontjából is üdvös hatást várnék attól, ha akár ren­deleti úton, akár döntvény hozatala által kimondatnék, hogy a kamatlábnak az Oszrák Magyar Bank mindenkori bank-kamat­lábához viszonyított telekkönyvi bejegyzése megengedhető. A telekkönyvi rendtartásnak egy elavult és a mai korba be nem illeszthető rendelkezését tartalmazza a 82. § a) pontja, mely a bejegyzés alapjául szolgáló okirat külső alakja tekintetében két férfi tanú aláírását követeli meg. Ez a rendelkezés az ötvenes évek maradi fölfogásának megfelelhetett, de a nők egyenjogosí­tásának korában, amidőn perrendünk a tanuskodási képesség szabályozásánál nő és férfi tanú között különbséget nem tesz, sőt jogrendszerünk a teljeskoruság szempontjából a férjes nőt a vele egyenlő korú férfival szemben kiváltságosabb elbírálásban részesíti, — ebben a korban már elvesztette létjogosultságát. Oly korszakban, amidőn a nők választójogának törvénybe iktatása képezi az állam egyik legsürgősebb föladatát, — akkor minden aggály nélkül tekinthetünk a nők tanúskodása elé a telekkönyvi jog terén is. A mai jogállapot szerint csak előjegyzés adható oly egyéb­ként megfelelő okirat alapján, amelyen tanúként nő van aláírva. Helyesnek tartanám a telekkönyvi rendtartás ez elavult s mai jogrendszerünkkel ellentétben álló rendelkezésének teljes ki­küszöbölését és a nők telekkönyvi tanuskodási képességének a perrendtartással összhangba hozó szabályozását. A telekkönyvi rendtartás egyik hiánya, hogy a telekkönyvi ügyekben használandó meghatalmazások tartalmát és alakját, továbbá azt a kérdést, hogy meghatalmazottként ki léphet föl, nem szabályozza kellőkép. A 69. és 119. § tartalmaz e részben rendelkezéseket. Az előbbi csak annyit mond, hogy meghatalmazás nélkül nem kérhető a meghatalmazó ellen sem bekebelezés, sem előjegy­zés oly okirat alapján, melyet a meghatalmazott állított ki. A 119. § pedig csupán a telekkönyvi kérvényeknek mások által való benyújtásához szükséges meghatalmazásokról szól és kimondja, hogy a törvényes vagy bíróilag kirendelt képviselőknek jogszerzést vagy tehertörlést tárgyazó kérvények benyújtására különös fölhatalmazványra nincs szükségük; a § utolsó bekez-

Next

/
Thumbnails
Contents