Telekkönyv, 1918 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1918 / 7-8. szám - Házparcellázás [2. r.]

61 seggel járó kellemetlenségeken, viszálkodáson a fiumei rendszer sem tudna változtatni. Sőt! Annál fontosabb és szociális szempontból kiválóan figyelemre méltó azonban az az újabb keletű és mindinkább tért hódító városi gyakorlat, amely telekkönyvön kívül észrevétlenül a fölosztott házak intézményét kezdi hazánk nagyobb városaiban, leginkább a fővárosban, becsempészni. A gyakorlat korszerű és — a nagyvárosi életviszonyok folytán keletkezvén, — annak oly jövője van, amely előbb-utóbb átalakító hatással lesz a tkönyvi jogra. A háziurak telhetetlen nyereségvágya által kizsákmányolt, zsarnokoskodó házmesterek által agyonzaklatott lakónak ugyanis az a legyőzhetetlen vágya támad, hogy a maga és családja számára egy szerény, nyugalmas otthonra tegyen szert, amelyet sajátjának nevezhet, amelyben ő rendelkezik, ahol nem kell minden évnegyedben a „kistájgerolás" veszedelmétől reszketnie. Ettől a vágytól sarkalva minden erejével oda törekszik, hogy megfelelő tőkét gyűjtve egy lakóházra tegyen szert. Igen ám, de mikor juthat a kisember, a tisztviselő, minden élvezetről való lemondás, akár nélkülözések árán is, oly tőkéhez, amellyel egy városi házat megvehetne, avagy egy, a nagyobb város igényeinek megfelelő házat építhetne? A legtöbb esetben soha. így a mindenáron otthonra szert tenni akaró kistőkés társulásra kényszerül, hogy célját elérje. Megalakul tehát egy-egy társulat, esetleg egy szövetkezet, rendes alapszabályzattal, amely a városszabályozási terv szerint elfogadható, nagyobb szabású ház fölépítésére az egyes tagok befektetett tőkéinek összegéből képessé lesz és amely társulat vagy szövetkezetnek tagjai az elkészült ház egyes lakásait, vagy emeleteit előre megállapított tervezet szerint mint sajátjukat birtokba veszik. így keletkezik a — nem hányadonként, hanem tényleg, testileg fölosztott ház, mely legföljebb abban különbözik a fiumeiektől, hogy — egyelőre legalább — nem üzérkedés céljából épült, ami telekkönyvi szempontból utóvégre is egészen közömbös. Miután pedig a törvény rendelkezése alapján egy ház testileg részekre föl nem osztható, a fölosztás telekkönyvi érvényesítése pedig egyáltalában nincsen megengedve, álutakhoz folyamodnak az érdekelt felek és a házat vagy megközelítő hányadok szerint közös tulajdonúi jegyeztetik be a tkönyve, vagy pedig a szövet-