Telekkönyv, 1918 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1918 / 7-8. szám - Házparcellázás [2. r.]

59 amint erre nézve végrendeleti intézkedés történt, vagy az örökösök egymás között magosztoztak, esetleg, amint későbben valamelyikük újabb ilyen épületet a többiek beleegyezésével saját használatára épített. A gazdaember azonban ,,ház"-nak nevezi az ő lakosztályát: „első háznak, másodiknak" stb. Az ily házak telekkönyvezési módja kétféle. Vagy egy házként lesznek fölvéve valamennyi tulajdonos osztatlan közös tulajdona gyanánt megközelítő hányadrészek szerint, vagy pedig fölosztatnak annyi közös udvarral bíró házra, ahánv lakosztály tényleg létezik az egy fedél alatt. Az első módot többnyire akkor alkalmazzák, amikor az egész épületnek csak egy házszáma van, — a másodikat, ha minden lakosztály külön házszámmal van ellátva. Már aztán, ho£?v mikor kell egy és mikor kell több házszám alá venni egy ilyen épületet, erre nézve a külön bejárat és főleg az volna mérvadó, hogy rendes, a tetőzetig érő fallal el vannak-e egymástól választva az egyes osztályok vagy sem? Az eljárás azonban nem egyöntetű. Találhatunk külön házszám alatt szereplő olyan két lakosztályt akárhányat, amelynek csak egy közös bejárata van és viszont \an sok két, vagy több egymás végébe épített, külön bejárattal biró ház egy házszám alatt. Helyi szokás az egész. De mi a különbség már mostan ezen házak és a Fiume kerületében lévő alközségi osztott házak között? A birtoklási viszonyokat tekintve, — tehát lényegileg, — csakugyan semmi eltérést nem találhatunk. Az egyik helyen éppen úgy, mint a másikon egy-egy lakosztály képezi valamely személy kizárólagos tulajdonát s így csak éppen a telekkönyvezés módja, — tehát az alak —más és más. Míg ugyanis bent az országban egy, pl. két lakosztályból álló ilyen falusi házat — úgyszólván tetszés szerint, — vagy közös tulajdonként vesznek föl, vagy két önálló házat alakítanak belőle, addig Fiume vidékén egy hasonló földszintes ház — még akkor is, ha mind a két lakosztálynak külön bejárata van, — a helyi szokáshoz képest két külön házrészből álló egyetlen háznak lesz a telekkönyvben föltüntetve. Ez a különböző gyakorlat a lakosságnak annyira a vérébe ment által, hogy amíg a fölhozott esetben tulajdonát csak mint az ő „házrészét" emlegeti az itteni alközségi atyafi, addig a magyar ember ugyancsak a szeme közé nézne annak, aki az ő „házát" ennyire lebecsülni merné. Egyébiránt annak, hogy faluhelyen a tulajdonképpen csak házrész jellegével bíró lakosztályokat oly könnyű szerrel, tetszés