Telekkönyv, 1918 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1918 / 5-6. szám - A szervezeti törvény előadói tervezetének a telekkönyvi intézményt érintő része [3. r.]

48 iali tisztviselőt fogalmazó hivatalnokká, vagy fogalmazó hivatal­nokot, illetőleg segédhivatali tisztviselőt telekkönyvezö hivatal­nokká vagy fogalmazó, illetőleg telekkönyvezö hivatalnokot se­gédhivatali tisztviselővé neveznek ki." Továbbá az előadói tervezet eredeti 108. (új 110.) §-a, ugy negyedik sorában az eredeti ,.113. [új 115.] §." szavak után, valamint hatodik sorában a „hogy" szó után a következő sza­vakkal lesz kiegészítendő: ,,a telekkönyvezö hivatalnok, illetőleg" Felemlíteni van szerencsém még, hogy a közvetlen a telek­könyvi hatóság felügyelete alatt álló telekkönyvi hivatal, mely természeténél fogva a bírósági többi irodákkal egyáltalán nincs szervi összefüggésben, s melyet az ezen irodáktól való megkülön­böztetésül, mind az 1872-iki telekkönyvi rendtartás, mind pedig za 1880 : XLYI. t.-cikk végrehajtása tárgyában kiadott 18058/ 1880. I. M. számú rendelet kifejezetten telekkönyvi hivatalnak (nem telekkönyvi irodának), Németország, valamint Ausztria szintén Grundbuchsamtnak (nem Grundbuchskanzleinak) nevez s melynek külön szervét a járásbíróság keretében, a közös iroda alá tartozó irodákkal szemben a Jüsz. 12. és 107—149. §-ai is iga­zolják: nézetem szerint továbbra is a saját mivoltához képest telekkönyvi hivatalnak volna nevezendő. A jelzett módosítások szükségszerűsége olyan axióma, mely világossága miatt nem szorul bebizonyításra. Mert hiszen két­ségtelen, hogy valamint a jogfejlődésnek haladnia kell, az meg nem állhat, azonképpen a telekkönyvi joggal szervi összefüggés ben lévő telekkönyvezés teknikuma színvonalának sem szabad visszafejlődnie, hanem haladnia, emelkednie, fokozatosan maga­sabbra szárnyalnia kell. El kell érnie az emelkedésben a lehető­ségnek emberi ésszel kiterjeszthető határán belül a tökéletessé­get, ami megfelelő iskolai előképzettséget, telekkönyvi gyakornoki állások rendszeresítését, a telekkönyvi vizsgára való gyakorlati idő megfelelő voltát és a szakmunkaerőknek elkülönített státusban állandósítását tételezi föl. E feltételek nélkül a telekkönyvezés teknikuma, az előadói tervezet eredeti 13., 97., 104. és 107. §-aival még csak inkább alant szárnyalva s a röggel érintkezve, a hala­dás folyamatát úgy a jogkereső közönség, mint a kincstár immi­nens hátrányára nemcsak megbénítaná, hanem e folyamatnak s vele együtt a telekkönyvi intézménynek tragikus visszafejlődését idézné elő. (Vf.„p, Budapesti Hírlap nyoardája.

Next

/
Thumbnails
Contents